Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-22 / 34. szám
268. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. engedte, nem nézte el, hogy bárki is az ő környezetéből, az ő hozzátartozói közül kihúzza magát. Érzitek úgy-e, hogy Nehemiás emberséges ember; tetőtől talpig hazafi. Ügy-e szinte repes örömében a szivetek, mikor szemlélitek e nemes jellem nagyszerű megnyilatkozásait. Pedig itt még nincs vége. Nehemiás nemes jellemének egy gyönyörűséges virága még nem bontakozott ki előttünk teljes pompájában. Az a nagy bőkezűség ez, amellyel másfélszáz főembert és mindazokat a zsidókat, kik jöttek a körülöttük lakó pogányok közül, állandóan asztalánál tartott. „Minden napra készítőnek egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat is, mindenféle bor is volt bőségesen. És mindemellett se kívántam be — mondá — a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen“. íme, nem csak hogy azon nem töri ravaszul az eszét, hogy miként húzhatná ki magát a közszolgálat alól; nem csak, hogy azon nem mesterkedik, honnan, hogyan húzhatna minél nagyobb hasznot s ily módon hetek, hónapok alatt, hogyan soksorozhatná meg vagyonát a nagy veszedelem idején; nem csak, hogy lemond helytartói fizetéséről 11 esztendőn át, nem csak, hogy ott munkálkodik ő is, legényei is a kőfal felépítésén, hanem még azzal se törődik, ha már meglevő vagyona a rendes utón, mint béke idején, semmivel se szaporodik; sőt még azzal se, ha fogy. Hiszen mellette ezren és ezren kénytelenek voltak mezeiket, szőlőiket, házaikat zálogba adni; kénytelenek voltak adósságot csinálni és még e mellett is csak szűkösen, szinte nyomorúságosán élhettek. Nehemiás úgy érzi, hogy szégyen volna, ha ő az alatt mezőt szerezne, gazdagodnék, amig mások elszegényednek; szégyen volna, ha ő az alatt az idő alatt mesés nyereségeit számolgatná, amig honfitársait az ínség gyötri. így érzett, így gondolkozott és így cselekedett „az Isten félelme miatt“. Milyen benső melegséggel, milyen édes bizodalommal sóhajthatta: „Elékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, amit én e néppel cselekedtem!“ ® & & Nehemiásnak e vonzó, melegen és ékesen beszélő képe mellett, milyen visszataszítók, sőt utálatosak a posztócsalók, a papirbakkancs szállítók, a thea-, kávé- és liszthamisítók, a katonaszabadítók képei, akik biztos, testüket nem veszélyeztető helyen kéjjel számlálják az uzsorahasznot, mit mások rettentő megrontásával szereztek; szemlélik a mezőt, amit vér nélkül, izzadás nélkül harácsoltak. De milyen visszataszító és gyűlöletes azoknak képe is, mind valamennyié, akik hamis és hazug okok üggyel-bajjal felépített falai mögé visszahúzódnak és mint „nélkülözhetetlenek", kihúzzák magukat a honvédelem szent kötelessége alól. És itt még nincs vége a visszataszító, utálatos látványoknak. Hisz ott hemzsegnek még a társadalomban azok az uzsorások, akik jó előre összeszedik a főbb élelmi és más árucikkeket; aztán egy időre kivonják a forgalomból s mikor már nagyon keresetté lesznek, akkor kétszeres, sőt többszörös nyereséggel bocsátják azokat áruba. Nem fékezi ezeket se Istenfélelem, se hazaszeretet, se emberség. Elvük: „Aki birja az marja“. Jelszavuk: „Most lehet keresni“. Említettem, hogy olyan emberekre is átragadt a nyereségvágy, akiket romlott és szívtelen, istentelen és embertelen embereknek nem tarthatunk. És ennek tulajdonítható az élelmi szerek és a ruházati cikkek hallatlan megdrágulása. Mi idézi elő és mikor a várva-várt jótékony fordulatot? Támadnak-e köztünk Nehemiások, akik szóval és cselekedettel, feddéssel és jó példával magukba szállásra, emberséges eljárásra, a hazafias kötelességek teljesítésére, nemes áldozatkészségre, egymás terhének hordozására bírják a megtévedteket ? Azt tudjuk, hogy Isten igéjének hirdetői fokozott erővel munkálkodnak az atyafiságos és emberséges érzület ápolásán és terjesztésén. Napilapjainkban is meg-meg harsan a méltányosságra serkentő trombita. A fordulat azonban még nem érkezett el. Mindamellett nem vagyunk híjával a Nehemiás-féle jellemeknek. Fönt és alant ragyog az együttérzésnek, az igaz emberszeretetnek, a hazafias áldozatkészségnek egy-egy sugár-kévéje. Ilyen messzeragyogó sugár-kéve annak a nagybirtokosnak* eljárása, aki árvíz idején nem engedi meg jószágigazgatójának, hogy átvágassan egy töltést, hogy így az ő birtokáról elhúzódhasson az ár; nem engedte meg azért, mert az ő megmenekülése ezer kisgazda tönkrejutásával jár. Ő azért megél és úr marad, ha * Gróf Tisza István miniszterelnök. EGYHÁZMEGYEI JEGYZŐKÖNYVEK s minden más n,yí>mtatványok nyomását tiszta, hibátlan kivitelben, jutányos áron elvállalja A FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA. Nyomdakezelő Kis Tivadar könyv-, zenemű- és papirkereskedő — Pápa, Fő-utca 21., hova a szives megrendelések inézendők.
