Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
Huszonhatodik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1915 augusztus 8. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. NEHEMIÁS, AZ Alapige: Nehemiás V : 1—13. emmi nincs új dolog a nap alatt; megmondta már Bölcs Salamon. Ami most van, már volt és ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz. Születünk és elhalunk, mint elődeink. Népek támadnak és birodalmak alakulnak, aztán meg letűnnek az élet színpadáról. Az emberi természet jó és rossz tulajdonságai is ugyanazok. Azonos viszonyok között azon módon nyilatkoznak meg. íme: valami szokatlan, hihetetlen és hallatlan előttünk a mostani nagy drágaság; az a szemérmetlen és lelketlen üzérkedés, meggazdagodási vágy, ami ezt a szörnyen veszedelmes háborús időt, a köz nyomorúságot önzőén kihasználni erőlködik. Pedig ez se új dolog a nap alatt. Bizonyságom erre a felolvasott szent lecke. <§& •§§ •§& A babyloni fogságból haza bocsátott és haza érkezett zsidók Nehemiásnak e buzdítására: „Jertek építsük meg Jeruzsálem kőfalát“ elhatározták: „Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra“. Aratáshoz illő serénységgel folyt a szent munka; folyt, dacára annak, hogy a szomszédos ellenség ellen is kellett védekezniük. Nehez helyzet lett volna ez akkor is, ha maguk, a hazatért zsidók teljesen együttéreztek volna; ha édes testvériesen valamennyien osztoztak volna minden bajban ; ha senki se lett volna köztük kihúzó; ha nem akadt volna senki, aki ezt a rettenetesen nehéz helyzetet is önzőén ki akarta használni. De ám nem volt meg a teljes együttérzés. Találkoztak köztük okosak, akik magukat, vagy fiaikat megtudták óvni az olyan helyen való szolgálattól, ahol veszélyben forgott volna életük, szabadságuk. Találkoztak okosak, előrelátók, * E beszéd tartása előtt való héten állapította meg a városi hatóság a piaci árakat. Az ármegállapítás valóságos forradalmat okozott a piacon. A vidékiek fogadkoztak, hogy nem hoznak ezentúl semmit a piacra. Keserű és Ízléstelen kifakadások hallatszottak széltiben eladók és vevők részéről. Bekisérés, büntetés is volt. IGAZ HAZAFI* akik népük szegénységét, nélkülözését, éhezését igen kitudták használni a maguk gyarapítására. A nyomorúság, a sok szenvedés száz meg száz kifakadást szült. De mind hasztalan. Se az üzéreknek, se az elöljárók és főembereknek szivét nem lágyította meg. A sok igazságtalanság és a vastag önzés végre egészen elkeserítette a népet — el a tulajdon atyjokfiai, a zsidók ellen. Ez az elkeseredés földet rázó orkán erejével harsogta: „Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk; nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk. Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk; nékünk gabona kell, mert éhezünk ...“ így zúgták panaszaikat Jeremiás fülébe. „Felette nagy haragra gerjedtem azért — mondja Nehemiás, a derék hazafi — mikor kiáltásukat és e dolgot hallottam ; és magamba szállva, gondolkodtam erről és megfeddém az elöljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenük nagy gyűlést“. E gyűlésen aztán kíméletlenül szemükbe vágta testvérieden és hazafiatlan önzésüket; megmondta, hogy meg akarjátok venni a ti atyátokfiait; azt akarjátok, hogy ők nekünk adják el magukat, mindenüket zálogba vetvén nálunk. „Az elöljárók és a főemberek csak hallgattak, nem tudának felelni semmit. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni — kérdi —, hogy valahára ne gyálázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink ? Mintha mondaná: nem szégyenlitek magatokat a pogányok előtt ?! Hát nem méltán gyaláznak-e bennünket a pogányok, a mi ellenségeink ? Az a lelket- Ienség, mellyel a közös bajt, az országos veszedelmet kihasználjátok arra, hogy elzálogosítás utján birtokába jussatok szegény honfitársaitok házainak, mezeinek, szőlőinek, és hogy igy valósággal megvegyétek a ti atyátokfiait, bizony elégséges ok arra, hogy a pogányok gyalázzanak, sőt megvessenek bennünket. Hisz most van legfőbb ideje annak, hogy a legszélesebb mederben hönpölyögjön és árassza áldásait a felebaráti □------c Is n : r
