Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

30. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 241. oldal. máncot kölcsönöznek a szívből jövő gondolatoknak. Állandó motívumai az imáknak, józan megnyugvás a háború tényében, elismerése annak, hogy most különösen közvetlenül Isten gondviselésének látható működését észleljük, hit és buzgalom a Mindenható­ban, a kötelesség buzgó teljesítésében lelhető lelki harmónia, bátor, hazafias lelkesedés és tántoríthatatlan reménykedés az örök életben, végre pedig bensőséges vágyódás a közeli diadalmas béke után. Sohasem voltam barátja minden liberalizmusom mellett sem annak a dicséretnek, mely az imádságos könyvekről így szól: „olyan szép, hogy bármilyen vallásu ember elmondhatja“. Hiszen az imádságnak egyik célja, hogy emelje a hivőben a vallásos tudatot, és kidomborítsa — persze más vallásuak sérelme nél­kül — a saját vallásának előnyeit és tisztultabb világ­nézetét. De most spéciéi háborús imakönyvről lévén szó, napjainkban igazán egyenlők lévén a fájdalomban, reménykedésben, ezen imakönyv egyik erénye gyanánt azt is fel kell említenem, hogy mentes minden vallási dogmatizmustól és felekezetiességtől. A földbe vetett buzaszem imádsága a talmud és Josephus szerint is a 130. zsoltár e három szavából áll: „A mélységekből szólítalak Uram!“ Mily magasztos gondolat. Az élet­telen „élet“ megszemélyisítője, mely ismerve sorsát, a saját megsemmisülését, hogy nyomán új, hatalma­sabb élet sarjadjon, hivatása tudatában, annak szent betölthetéséért Istenhez fordul. Akaratlanul is ez a kép ötlött eszembe ezen imakönyv olvasásakor. A nép, ez az éltető és nemzetfenntartó elem, amelynek soraiból egy nagy eszméért, a haza jövőjéért oly sokan elvé­reznek, imádkozik: De profundis . . . Szóval jó könyv, szép könyv, de hatása akkor fog leginkább mutatkozni, ha nemsokára a béke eljöttével tárgytalanná, szükség­telenné válik. Dr. SILBERFELD JAKAB békéscsabai főrabbi. VEGYES. Gyászhirek. Mély megilletődéssel közöljük az alábbi gyászjelentéseket: „A nagyacsádi református egyház­­község mély fájdalommal jelenti, hogy 20 éven át hűséges lelkipásztora Laborfalvi Nagy Árpád élete 52-ik, lelkészi működésének 25-ik évében, folyó hó 15-én éjjel fél 12 órakor rövid szenvedés után az Urban elhunyt. Temetése e hó 18-án volt. Áldott legyen a hű pásztor emlékezete!“ Laborfalvi Nagy Árpád nagyacsádi lelkésztársunk már hosszabb idő óta szél­ütött beteg volt. Úgy látszik azonban, hogy állapota lassan-lassan javul. Balkezével ceruzával egészen jój irt már. Halála napján is éppen a fiához intézett csomag címének megírásához fogott; de csak pár szót tudott megírni; újra szélütés érte és lefordult a széké­ről. Családja az udvaron volt és jó későn vette észre, hogy eszméletlen állapotban fekszik a padlón. Többé nem tért magához; még azon este meghalt. Temetése vasárnap délután 3 órára volt kitűzve ; a kolera-veszély miatt azonban a hatóság követelte a 48 óra alatt való eltemetést. így aztán vasárnap reggel 9 órakor teljesí­tették ezt. A háznál Bolla József felsőgörzsönyi lelkész t a sírnál Barabás Lajos tanító búcsúztatták el. A teme­tésre kitűzött időben a templomban a gyászistentisz­teletet Győry János takácsi lelkész végezte. Jelen volt az egész gyülekezet; a szomszéd lelkészek közül a pápai, mezőlaki, felsőgörzsönyi és nyárádi volt ott ; a vidékről is, főleg Pápáról szép számmal jöttek össze a hűséges, gondos lelkipásztor végtisztességtételére. Áldás emlékére. — „Dr. Nagy Lajos szobi járásorvos, tb. vármegyei főorvos, a drégelypalánki református egyházmegye világi jegyzője folyó hó 15-én 55 éves korában meghalt. Temetése 16-án volt. Áldás és béke lengjen porai felett!“ Tanítók fölmentése. Amint Főtiszt, és méltóságos püspök úrtól értesülünk, Józanág Zsigmond kapos­­szentbenedeki, Gyenge Imre győri, Szűcs Károly benke­­patonyi, Tóth Albert nagygyimóti, Akucs Béla garam­­szentgyörgyi, Sindra Theofil nemesdédi tanítók föl­mentést kaptak a fegyveres szolgálat alól. Nyílt levél. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Örállásá­­ból kifolyólag kérem, szíveskedjék a következő nyílt levelemre válaszolni: A kongrua és korpótlék kifizetése évről-évre nagyobbb késedelmet szenved. így az utal­ványozás és kifizetés ideje közé új időszak, az úgy­nevezett várakozási időszak került. A késedelemből származó anyagi és erkölcsi kárról nem szólok, mert ehhez a kárvallotton kivül senkinek semmi köze. Azon­ban a késedelem oka nyilvánvalóvá kell, hogy legyen. Egy dolog egészen bizonyos: a minisztérium ponto­san utalványozza a lelkészi fizetéseket. A legutóbbi utalványozás junius hó 13-án történt. Ma, julius 20. van és a lelkészi fizetések még mindig várakozási álláspontban vannak, Mit gondol nagytiszt. Szerkesztő úr, mi lehet e boszantó késedelem oka s mi lehet ennek radikális ellenszere ? Valamit okletvenül teszünk ez ellen, de nehogy önmagunktól illetlen lépést tegyünk : illő helyre megyünk jó tanácsért! Sár. — (Tessék az egyházkerületi pénztári hivatalhoz fordulni felvilágosí­tásért. Szerk.) Pályadíj. A tatai egyházmegye lelkészi értekezlete 100 korona pályadíjat tűzött ki oly munkára, amely ismerteti a belmisszió elméletét és gyakorlati alkal­mazását. A pályadíjat három pályázó közül Maller László győri hitoktató segédlelkész nyerte el egy 174 Írott lapra terjedő, alapos dolgozatával. Az értekezleten indítványozta valaki, hogy a munkát nyomassák ki. Ez indítványra elhatározták, hogy a munkát előbb körözik és csak azután a jövő tavaszi gyűlésen dön­tenek kinyomatása fölött. Igen örvendetesnek tartjuk, hogy három pályamunka is érkezett. A nyertes pályá­zót szívesen üdvözöljük. Megjelent a pápai ref. főiskola 1914—15. tanévi Értesítője s az e hó 9-én tartott igazgatótanácsi gyűlés Jegyzőkönyve. Szétküldésük folyamatban van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom