Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
30. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 241. oldal. máncot kölcsönöznek a szívből jövő gondolatoknak. Állandó motívumai az imáknak, józan megnyugvás a háború tényében, elismerése annak, hogy most különösen közvetlenül Isten gondviselésének látható működését észleljük, hit és buzgalom a Mindenhatóban, a kötelesség buzgó teljesítésében lelhető lelki harmónia, bátor, hazafias lelkesedés és tántoríthatatlan reménykedés az örök életben, végre pedig bensőséges vágyódás a közeli diadalmas béke után. Sohasem voltam barátja minden liberalizmusom mellett sem annak a dicséretnek, mely az imádságos könyvekről így szól: „olyan szép, hogy bármilyen vallásu ember elmondhatja“. Hiszen az imádságnak egyik célja, hogy emelje a hivőben a vallásos tudatot, és kidomborítsa — persze más vallásuak sérelme nélkül — a saját vallásának előnyeit és tisztultabb világnézetét. De most spéciéi háborús imakönyvről lévén szó, napjainkban igazán egyenlők lévén a fájdalomban, reménykedésben, ezen imakönyv egyik erénye gyanánt azt is fel kell említenem, hogy mentes minden vallási dogmatizmustól és felekezetiességtől. A földbe vetett buzaszem imádsága a talmud és Josephus szerint is a 130. zsoltár e három szavából áll: „A mélységekből szólítalak Uram!“ Mily magasztos gondolat. Az élettelen „élet“ megszemélyisítője, mely ismerve sorsát, a saját megsemmisülését, hogy nyomán új, hatalmasabb élet sarjadjon, hivatása tudatában, annak szent betölthetéséért Istenhez fordul. Akaratlanul is ez a kép ötlött eszembe ezen imakönyv olvasásakor. A nép, ez az éltető és nemzetfenntartó elem, amelynek soraiból egy nagy eszméért, a haza jövőjéért oly sokan elvéreznek, imádkozik: De profundis . . . Szóval jó könyv, szép könyv, de hatása akkor fog leginkább mutatkozni, ha nemsokára a béke eljöttével tárgytalanná, szükségtelenné válik. Dr. SILBERFELD JAKAB békéscsabai főrabbi. VEGYES. Gyászhirek. Mély megilletődéssel közöljük az alábbi gyászjelentéseket: „A nagyacsádi református egyházközség mély fájdalommal jelenti, hogy 20 éven át hűséges lelkipásztora Laborfalvi Nagy Árpád élete 52-ik, lelkészi működésének 25-ik évében, folyó hó 15-én éjjel fél 12 órakor rövid szenvedés után az Urban elhunyt. Temetése e hó 18-án volt. Áldott legyen a hű pásztor emlékezete!“ Laborfalvi Nagy Árpád nagyacsádi lelkésztársunk már hosszabb idő óta szélütött beteg volt. Úgy látszik azonban, hogy állapota lassan-lassan javul. Balkezével ceruzával egészen jój irt már. Halála napján is éppen a fiához intézett csomag címének megírásához fogott; de csak pár szót tudott megírni; újra szélütés érte és lefordult a székéről. Családja az udvaron volt és jó későn vette észre, hogy eszméletlen állapotban fekszik a padlón. Többé nem tért magához; még azon este meghalt. Temetése vasárnap délután 3 órára volt kitűzve ; a kolera-veszély miatt azonban a hatóság követelte a 48 óra alatt való eltemetést. így aztán vasárnap reggel 9 órakor teljesítették ezt. A háznál Bolla József felsőgörzsönyi lelkész t a sírnál Barabás Lajos tanító búcsúztatták el. A temetésre kitűzött időben a templomban a gyászistentiszteletet Győry János takácsi lelkész végezte. Jelen volt az egész gyülekezet; a szomszéd lelkészek közül a pápai, mezőlaki, felsőgörzsönyi és nyárádi volt ott ; a vidékről is, főleg Pápáról szép számmal jöttek össze a hűséges, gondos lelkipásztor végtisztességtételére. Áldás emlékére. — „Dr. Nagy Lajos szobi járásorvos, tb. vármegyei főorvos, a drégelypalánki református egyházmegye világi jegyzője folyó hó 15-én 55 éves korában meghalt. Temetése 16-án volt. Áldás és béke lengjen porai felett!“ Tanítók fölmentése. Amint Főtiszt, és méltóságos püspök úrtól értesülünk, Józanág Zsigmond kaposszentbenedeki, Gyenge Imre győri, Szűcs Károly benkepatonyi, Tóth Albert nagygyimóti, Akucs Béla garamszentgyörgyi, Sindra Theofil nemesdédi tanítók fölmentést kaptak a fegyveres szolgálat alól. Nyílt levél. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Örállásából kifolyólag kérem, szíveskedjék a következő nyílt levelemre válaszolni: A kongrua és korpótlék kifizetése évről-évre nagyobbb késedelmet szenved. így az utalványozás és kifizetés ideje közé új időszak, az úgynevezett várakozási időszak került. A késedelemből származó anyagi és erkölcsi kárról nem szólok, mert ehhez a kárvallotton kivül senkinek semmi köze. Azonban a késedelem oka nyilvánvalóvá kell, hogy legyen. Egy dolog egészen bizonyos: a minisztérium pontosan utalványozza a lelkészi fizetéseket. A legutóbbi utalványozás junius hó 13-án történt. Ma, julius 20. van és a lelkészi fizetések még mindig várakozási álláspontban vannak, Mit gondol nagytiszt. Szerkesztő úr, mi lehet e boszantó késedelem oka s mi lehet ennek radikális ellenszere ? Valamit okletvenül teszünk ez ellen, de nehogy önmagunktól illetlen lépést tegyünk : illő helyre megyünk jó tanácsért! Sár. — (Tessék az egyházkerületi pénztári hivatalhoz fordulni felvilágosításért. Szerk.) Pályadíj. A tatai egyházmegye lelkészi értekezlete 100 korona pályadíjat tűzött ki oly munkára, amely ismerteti a belmisszió elméletét és gyakorlati alkalmazását. A pályadíjat három pályázó közül Maller László győri hitoktató segédlelkész nyerte el egy 174 Írott lapra terjedő, alapos dolgozatával. Az értekezleten indítványozta valaki, hogy a munkát nyomassák ki. Ez indítványra elhatározták, hogy a munkát előbb körözik és csak azután a jövő tavaszi gyűlésen döntenek kinyomatása fölött. Igen örvendetesnek tartjuk, hogy három pályamunka is érkezett. A nyertes pályázót szívesen üdvözöljük. Megjelent a pápai ref. főiskola 1914—15. tanévi Értesítője s az e hó 9-én tartott igazgatótanácsi gyűlés Jegyzőkönyve. Szétküldésük folyamatban van.
