Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
236. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. Ha nem terjeszti senki, hogy terjedjen el ? Mindenek előtt terjeszteni kell tehát a bibliát. Nem elég, ha konfirmáláskor adunk egy kis bibliát: „hogy ne, tartsd meg egész életeden“, hanem folyton ajánljuk ott-ott, ahol tudjuk, hogy nincs. Juttassuk azt el mindenhova, hogy olvassák mindenek. Adjuk pénzért, akinek nincsen rá pénze, adjuk ingyen, hogy senki híjával ne legyen. Vannak nekünk szép vallásos füzeteink is, újságaink is. De nem használ az semmit, ha nem juttatjuk kellő számban a kezekbe. Nem elég, hogy némelyek megírják, valahogy kinyomatják, hanem hadd forogjon az ezer példányokban a nép között. Haszontalan és hiábavaló minden igyekezet, nem tudunk javítani, nem tudunk nagyobb eredményt elérni a hitélet, a keresztyén erkölcsi élet terén, ha nem adunk a nép kezébe oly eszközt, mellyel maga is segítheti magát hit és erkölcs megszerzésében. Már pedig a vallásos iratok hitet és erkölcsi helyes felfogást adnak az olvasóknak. Alkalmas ezek terjesztésére a vallásos este, hol a jelenlevők elé ki kell tenni és ajánlani, esetleg olcsóbb füzeteket ingyen osztogatni. Az iskolás fiuk szétvihetik maguk, másrészt megkedvelik a szülők is annyira, hogy szükségét érzik, ha esetleg nem kapnának vagy nem olvashatnának. A lelkésznek tehát legyen egész könyvtára a népnek való iratokból, bibliából, koszorú füzetekből, a Protestáns írod. Társaság kiadványaiból és ragadjon meg minden alkalmat, vallásos estén, iskolában, látogatások alkalmával, hogy azokat minél szélesebb körben elterjesssze. Ott van az „Orle“ által megindított Vasárnap c. újság. Ajánlani, terjeszteni kell, meg kell kedveltetni a hívekkel. Terjesztve azokat, nemcsak lélek és szív nemesítő táplálékot adunk híveink kezébe, hanem kiszorítjuk a káros és erkölcstelen ponyva irodalmi termékeket, melyek megmételyezik a lelkeket és elszoktatjuk az olyan olvasástól, mely ferde irányzatával megbomlassztja, megrontja a tiszta, egészséges felfogást. Igen, de honnan szerezzük a pénzt az ingyen olvasni valók beszerzésére ? Első sorban az egyháznak kell áldozni évenként bizonyos összeget. Azután barátokat kell szerezni az ügynek, kik anyagilag is készek támogatni bizonyos mértékben. Ha van nőegylet, ifjúsági egylet, az ott összegyűjtött fillérekből szerezhetjük be és akkor mint az egyesület ajándéka fog szerepelni. Mondjuk, két év alatt már megkedvelik, látva és érezve annak hasznos voltát, nem sajnálják érte azt a nehány 20 fillért, amibe kerül, mert hisz ezen iratok és lapok igazán olcsók. E példa azután vonz másokat is. Tulajdonképpen mint mindenben, itt is csak a kezdet nehéz. Azután már könnyebben megy. Hogy mily nagy haszon és kiszámíthatatlan nyereség származik az így elterjesztett iratok olvasása nyomán, arról beszélni is fölösleges. Egy baptista irodalmi vezető pl. azt Írja: „Irataink már számtalan esetben szolgáltak egyesek megtérítéséhez az első indító okul. Ezek közül való vagyok én is. Egy gyönyörű vallásos olvasmány indított engem is, az egykori színészet, festett vásznak hiú világából való megtérésre, nőmmel együtt“. Ha ily eredményt mi nem is érünk el az iratterjesztés által, ha egyéb nem, már az is eredmény, ha a káros és romboló olvasmányokat kiküszöböljük. Meg, ki tudja, hány szenvedő és fájó szivet vigasztal az iratokban levő lelki gyógyszer és édes balzsam ; ki tudja, hányán olvassák abból saját élettörténetüket, megtalálván az addig hiányzó életvezért, az evangéliumot; ki tudja, hányán buzdulnak fel lélekben az életből ellesett egyegy példa olvasásán, mely át van szőve az evangéliom aranyszálaival, mely neki szól, az ő szivéhez beszél és édes rezgésbe hozza annak legbelső húrjait? Ki tudja, hány elveszettnek hitt lélek tér az igaz nyáj közé és jár az egyenes utón! Munkára fel tehát, senki ne nélkülözze a földi boldogság ez alapvető betűit, megértvén Luther ama szavait: „Nekünk akarnunk kell a magunkét és segédkeznünk kell az Isten igéjének terjesztésében, hogy az bőségessen lakozzék az egyházban és a végítélet napján senki ne mentegetőzhessék azzal, hogy azt neki nem hirdették, vagy ha hirdették is, csak szegényesen és ritkán; hanem kénytelen legyen elismerni mindenki, hogy az neki nem csak egy könyv, hanem számos könyvek által állandóan s a legnagyobb hűséggel, igazán és jól hirdettetett“. A budapesti kínaiak számára Kunst Irén miszszionáriusnő tart összejöveteleket. Minden csütörtökön és pénteken összegyűjti őket és tea mellett foglalkozik velük. A nyelvet jól ismeri, mert utóbb sokáig dolgozott Kinában és így bizonyára eredményes lesz munkája az itteni kínaiak körében is. EGYHÁZMEGYEI JEGYZŐKÖNYVEK s minden más nyomtatványok nyomását tiszta, hibátlan kivitelben, jutányos áron elvállalja A FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA. Nyomdakezelő Kis Tivadar könyv-, zenemű- és papirkereskedő — Pápa, Fő-utca 21., hova a szives megrendelések inézendők.
