Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-11 / 28. szám
1915. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 225. oldal. mindannyiunk egészségéről, családjaink, egész társadalmunk biztonságáról. A tüdőbeteg rokkant katonák megmentése tehát a nemzet egészsége jövendőjének nagy kérdése és mindenkinek kötelességévé teszi, hogy tehetsége szerint áldozzon a szent célra. Az egyesület kéri, hogy a nagylelkű adakozók adományaikat, legyenek azok akárcsak fillérnyiek is, a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület központjába (Budapest, IV., Sütő-utca 2.) küldjék. VEGYES. Látogatás a harctéren. Mint már jeleztük, a konvent megbizásából dr. Balthazár Dezső püspök úr, Barabás Samu kolozsvári esperes társaságában meglátogatta katonáinkat a harctéren. Junius 8-án indultak el és három hétig látogattak az olasz határon és Galíciában. Balthazár a magyar és a német nyelvű, Barabás a szláv nyelvű harcosokat részesítette lelki gondozásban. A debreczeni 39. gyalogezred és a 3. honvéd gyalogezred az olasz határon van. A látogatáskor azt mondotta róluk József főherceg: „Ez a két ezred az én büszkeségem! A legvitézebbek.“ A derék vitézek igen megörültek, amint elterjedt köztük a hir, hogy ott van köztük a püspökük. „Egymás nyakába borultak és örömkönny harmatozta be csillogó szemüket.“ A látogatóknak 41/2 órai nehéz gyalogolásba került, mig feljutottak hozzájuk arra a magaslatra, amit megszállva tartanak. Az ut nemcsak nehéz, de veszélyes is volt, mert az olaszok állandóan lőttek oda. De a látogatóknak nem történt semmi bajuk. Itt az ellenség sáncárkaitól körülbelül nyocszáz méternyire istenitiszteletet tartottak. Az olasz lövegek folyton röpködtek fejük felett; hátuk mögül meg a mi ütegeink felelgettek az olaszoknak. A katonák ezt a magaslatot Baltazár nevéről nevezték el. Baltazár szerint a katonák igen jó hangulatban vannak. Nagyon örülnek annak, hogy igen jó ivóvizük van, nem úgy, mint Galíciában. És azt mondják, hogy a hegyekhez képest a Kárpátok csak vakondtúrások. „Az olasz harctér — mondja a püspök — valóságos kis Magyarország. Mindenütt magyar katona. Mindenütt magyar szó. Mindenütt magyar dal.“ „Itt is legjobb az alföldi magyar katona“ — mondá József főherceg. Az orosz harctéren sem juthattak el a tüzvonalba. A lembergi vonalig mentek. Mesebeszéd az, hogy Galíciában bűz és hullaszag van. A levegő ott is jó. A vetések gyönyörűek. Nincsenek legázolva. Csak az a terület maradt kopáron, ahol a lövészárok vonul el. A tábori lelkészek működéséről memorandumot készít Baltazár. A mostani rendszert, mely a lelkészt helyhezköti nem helyesli. Mozgó tábori lelkészre van szükség; aki utonutfélen érintkezzék a csapatokkal, még a tüzvonalban is; mert a katonák vallás iránti vágyakozása kibeszélhetetlen. Kissé szomorú a sorsuk azoknak a magyar katonáknak, akik ausztriai, vagy német kórházakban feküsznek sebesülten. Nagy ritkaság számba megy, hogy magyar olvasmányhoz jutnak. Nem tudják megértetni magukat az ápolónőkkel. Miért is irányítjuk a magyar sebesülteket ilyen idegen helyekre? Miért nem a magyar kórházakba, ahol közelebb lennének hozzátartozóikhoz és megtudnák értetni magukat? — Üdvözöljük a kiküldötteket szerencsés hazaérkezésük alkalmából! Kezd a dolog komoly lenni. A Református Szemle junius 25. számában azt olvassuk, hogy vallástanári vizsga volt junius 21-én Kolozsváron. A vizsgára három lelkész jelentkezett, ezek közül egy az erdélyi egyházkerületből. A vizsgálaton azonban mind a három jelölt, kettő már az Írásbeli vizsgálat után, egy pedig a szóbelin, kellő készültség hiányában, a vizsgálat megismétlésére utasíttatott... A budapesti theol. akadémia új igazgatója meg abban a felhívásban, amit azokhoz intézett, akik náluk az I. évfolyamra fölvétetni kívánnak, azt köti az illetők lelkére, hogy nagyon komolyan és őszintén fontolják meg lépésüket; mert a papi „pálya“ nem olyan pálya, mint a többi, hanem első sorban isteni elhivatás, amely nélkül gyötrelem és száraz kétségbeesés az élete annak, aki csak egy kissé is gondolkozó lélekkel bir. A lelkészi szolgálat nem kenyérkereset, hanem egyenesen isteni megbízatás. Próbálja megrazért minden ember magát és azután döntsön . . . Úgy látszik, ez az igazgató (dr. Pruzsinszky Pál) sokat foglalkozott Kálvinnal és az ő korával és beleélte magát annak a lelki világába . . . Lelkész és tanító urak figyelmébe! A balatonfüredi Erzsébet szeretetházban folyó évi szeptember 1-től ismét több teljes- és félárva fiu-gyermek nyer elhelyezést felekezeti különbség nélkül. A felvett gyermekek ingyenes ellátásban, gondos nevelésben és mintaszerű kiképzésben részesülnek. A tehetségesebb növendékek az elemi iskola V. osztályának elvégzése után a balatonfüredi állami polgári iskolába helyeztetnek át, a gyengébb tehetségű, felsőbb iskoláztatásra kevésbbé képes növendékek pedig iparostanoncnak adatnak ki. Ez az intézet tehát méltán megérdemli a figyelmet. Felvételi kérvények a balatonfüredi Erzsébet szeretetház tekintetes igazgató-tanácsához címezve, Segesdy Ferenc dr. kir. itélő-táblai biró úrhoz, mint az igazgató-tanács elnökéhez küldendők legkésőbb jul. 31-ig Balatonfüredre. A kérvény mellékletéül szolgálnak : 1. születési bizonyítvány; 2. családi értesítő ; 3. szegénységi bizonyítvány; 4. orvosi bizonyítvány a gyermek testi és lelki épségéről; 5. ha már járt iskolába : iskolai bizonyítvány; 6. oltási bizonyítvány. Csak 6—9 éves fiuk vehetők fel s elsőség a hadi árváké 1 A Vasárnapi Újság junius 4-iki száma is a megszokott tartalommal jelent meg. A harctéren levő fényképész munkatársai érdekesnél érdekesebb háborús felvételei mellett Horthy Béla festőművészünknek — ki szintén a harctéren van — közli egyik szép rajzát, továbbá képeket a nyugati harctérről. Közli Bedőházy Jánosnak, a most elhunyt jeles írónak arcképét, a margitszigeti ásatások képét, melynél Béla herceg hamvai napvilágra kerültek, s Hendel Ödön érdekes cikkét Eberhardt tábornokról, aki magyar 48-as honvédből lett annak idején olasz generális. Szemere György eredeti és Strug András fordított regénye és háborús cikkek egészítik ki a szám tartalmát s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb.
