Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-17 / 3. szám

3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19. oldal Példás tisztaság, kényelmes berendezés, gondos ápo­lás mindenütt. Az a legszerencsésebb, aki ide kerül. Sok magyar katonától hallottam, hogy hálát ad az Istennek, amiért ide juthatott. Van itt egy szomorú osztály is: a ragályos betegek osztálya. Nem kerülöm el őket, jóllehet maga a főorvos is lebeszélni igye­kezett róla, de hát ép azoknak van szegényeknek leg­nagyobb szükségük a vigasztalásra. Micsoda boldog öröm ragyogott fel egyébként kínban vonagló arcukon, mikor szólok hozzájuk az Úr igéjével! Sokan kíván­tak Úrvacsorát is. Adtam nekik. Szivet facsaró, mégis felemelő jelenet volt. Palást nélkül, kórházi fehér köpenyben — mert csak ezzel eresztenek be ide — álltam előttük. Ámde az Úr nem az öltözetet nézi, hanem a szivet. Az pedig — úgy az enyém, mint az övék — talán sohasem volt így áthatva a Szentlélek által, mint akkor. Egyáltalán, most látszik, e nehéz napokban, hogy az emberi lélek elvitázhatatlan járuléka a vallásos érzés. Nem találtam olyan katonát, aki a legnagyobb örömmel és legigazabb hálával ne fogadta volna a vallás vigasztalását. Pedig közülük odahaza mennyi templomkerülő, pap ellen áskálódó volt bizonyára! Hogy óhajtják most a templomot! Aki csak mozogni képes, eljön az istentiszteletre, melyet az itteni ev. templomban vasárnap délutánonként tartunk. Akik nem jöhetnek el, azok részére a kórházban van istentisz­telet, délelőttönként, felváltva. S mily bizalommal mondják el minden ügyes-bajos dolgaikat nékem! Amiben segítségükre lehetek, megteszem. Sokak helyett — akik sebesülésük folytán Írni nem tudnak — család­jaikkal levelezek. Mindez rengeteg munkát ad, annyit, hogy pihenésre nem jut idő, de hát szegény véreink ott a harctéren szintén nem pihenhetnek. És most két kérésem volna. Egyik egyházunk főható­ságaihoz. Kegyeskedjenek vallásos iratokkal ellátni! Ed­dig a magam pénzén vásárolt dolgokat osztogattam, de kifogytam belőlük. Hiszen 10 nap alatt több száz ref. sebesültet látogattam meg! Üres kézzel nem mehetek hozzájuk s aztán mindig ujjak jönnek, kiknek még semmi nemes olvasni valójuk nincs. Itt az alkalom, hogy jó magokat vessünk a termékeny talajba. Ki áldozna erre, ha nem az egyház ?! Az áldozat meg fogja teremni a gazdag gyümölcsöt. Kérek tehát szent­­irási részeket, „Koszoru“-füzeteket, alkalmi imádsá­gokat és más olvasnivalót. Az ev. testvérek e tekin­tetben követendő példával járnak elől: tábori lelké­szeiket elárasztják vallásos iratokkal. Én is hozzájuk forduljak ? Nem lenne ez letörölhetetlen szégyene egyházunknak ? ! A másik kérésemet lapunk olvasóihoz, egész kerü­letünk közönségéhez intézem. Ápoltjaim között van egy kerületünkben, zalai szegény ref. sebesült, három gyermek atyja, kinek bal lábát tőből levágták: Tóth János. Adakozzunk a javára, hogy mindnyájunk javáért feláldozott lába helyett mü-lábat készíttethessünk szá­mára ! Megérdemelné szegény, nekünk pedig dicsé­retünkre válnék. Nagyon kérem a m. t. Szerkesztő­séget, szíveskedjék e célra adományokat elfogadni és nyilvánosan nyugtázni* A jó Isten jutalmazó áldása nem marad el! Graz, II. Leonhardt-Str. 30. EÖRl SZABÓ DEZSŐ ref. tábori lelkész. A NAGYSZOMBATI REFORMÁTUSOK EGYHÁZI SZERVEZKEDÉSE. ZON KÖZTUDOMÁSÚ KÖRÜLMÉNY FOLY­TÁN, mely szerint az ág. hitv. ev. egyház 1913 októberi egyetemes közgyűlésének kez­deményezésére a „Nagygeresdi egyezség" — ez a be nem vált aranyhid — 1914 végére felbontatott: számos helyen előkészületeket tett az önálló berendezkedésre mind a két felekezet közül az addig csatlakozott fél. A nagyszombati református hívek (az 1910. évi népszámlálás szerint 93 lélek), kik bár a formális csatlakozást az ottani ág. hitv. ev. egyház­hoz soha ki nem mondták s egyházi közigazgatásilag a rétéi egyház fiókjaként szerepeltek a névtárban — noha tényleg a rossz közlekedési viszonyok folytán mégis jobbára a nagyszombati evang. egyház, illetve lelkészek gondozása alatt állottak: a változott viszo­nyok következtében a separációt szintén keresztül vit­ték. Alulírott lelkész, kinek missiói területébe Nagy­szombat és környéke mintegy beszögellik s útja a morva határszél felé rajta keresztül vezet: már a tanév elején egyhm. határozat folytán bekapcsolta gondozási körébe Nagyszombatot s azóta hetenkénti *Igen szívesen. A magam részéről az első célra kettő, a másodikra három koronát adok. Kis J. Tf 7T rj ' t p t p Tt T-p A REF. FŐISKOLAI NYOMDÁBAN KIS JÓSZEF iVl Eli LjJ JtL L- EL IN 1 pápai ref. esperes-lelkész által irt EGYHÁZI BESZÉDEK AZ 1914. ÉVI VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN ÁRA 3-40 KOR. MEGRENDELHETŐ KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPÁN. POSTAFIÓK 12. — BÁRHOL MEGJELENT KÖNYV KAPHATÓ KÖNYV- o°o KERESKEDÉSEMBEN, FŐ-UTCA 21. SZÁM. O°o

Next

/
Oldalképek
Tartalom