Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

Huszonhatodik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1915 junius 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A NEMZETI ÉLET LEGNAGYOBB TÖRVÉNYE* ózza Isten Szentlelke magával az igazság lelkét is. Rámutat Fiára, a nagy Királyra és azt mondja: „Ott az igazság!“ „Aki én utá­nam jő, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.“ Isten nem elvont bölcsészeti fogalom, hanem élő személyiség, aki Jézus Krisztus személyében emberi testben is meg­mutatta magát. Szomorú vergődés volna Ő felé az út, ha nem így volna. Ott jár előttünk a nagy társadalom életében és szólongat maga után: „Jer és kövess!“ Itt jár a modern élet világában is. Megmutatja a keres­kedelmi, az ipari üzemek, a gazdasági berendezkedé­sek terén, embernek emberrel való viszonylataiban mindig és mindenütt az igazság lelkét. És azért jaj nekünk, mert olyan ritkán hallgatunk lelkünk mélyén az 0 szavára. Pedig ez a hang ott csengett a had­sereg panamázók lelkében is és lehetetlen, hogy azon­nal meg ne értse ember ezt a hangot, mihelyt becsü­letes szívvel akarja. Ott cseng ez a szózat a tőke és a munka küzdelmei körül. Bérkaszárnyákba, nyomor­lakásokba bevonul és utasításokat ad. Iskolákat, professzorok és egyszerű tanítók csöndes óráit fel­keresi és az ifjúság lelkének irányítása körül — „haj­nal méhéből a harmat“ — lángoló megbeszélései vannak. Parlamenti kérdésekben és küzdelmekben fel­csendül a hangja és jaj annak a parlamentnek, de még nagyobb jaj annak az országnak, ahol ezt a hangot nem hallgatják meg többé. Megjelenik szer­kesztőségek szobáiban és számon kéri a nemzetnek * Kis Géza, főiskolánk egykori derék növendéke, jelenleg budapesti segédlelkésznek egy épp oly tartalmas, mint amilyen terjedelmes egyházi beszédéből, mit kéziratban küldött hozzánk, közöljük e részletet. A beszéd alapigéje: Márk XII: 28—29. Főtétele : „Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr.“ A beszéd első részében igen élénk vonásokkal festi az újkor bálvány-isteneit: a pénzt, a modern költészetet, művészetet, erkölcstant („egyke“). A második részben azt fejti ki, hogy mit hoz nemzeti életünkbe az egy­­örök igaz Isten ? Hoz a) bünbocsánatot. A b) és c) alatti része­ket és a befejezést közöljük. Szerk. nyújtott szellemi táplálékot. Hallatja szavát a nő-kérdés minden ágazata körül. Szól a tisztaság kérdéséhez. Egyszóval: — a közélet minben területén ott cseng félre nem magyarázható világossággal és biztossággal a szózata. Kényszeríti az egyént, hogy szálljon önnön lelke felszine alá, kutasson mélyebben fekvő rétegek után és keresse meg a szellemi élet magasabb törvé­nyeit. Lássa meg Isten szeretetének tusakodását ő érette minden bűnei ellenére és lépjen férfias bátorsággal az élet útjára. c) Hozza Isten Szentlelke végül az erő lelkét is. Küzdelmek elé állít — hiszen minden életnek, a magas­ságok felé törő ’életnek százszorosán szellemvonása a küzdelem — de megadja a küzdelmekhez az erőt is. És ez az éppen, amire korunk csüggeteg és érzéki emberének a legnagyobb szüksége van. Mert hiszen szükséges és szép dolog nemzetgazdasági elvekről, tudományról, művészek nagy álmairól is beszélnünk, de nem anyagi erőre, nem tudományra, nem művészi álmokra van legelső sorban szükség, hanem érző és akaró, erővel telített emberekre, akik fölismerték életük isteni küldetését s rátaláltak az erőre is, ami szár­nyakat ad lelkűnknek. Ez az Isten erejével meggazda­­gult személyiség- hatalmasan dolgozó erő lesz aztán a tudomány, az anyagi erők mérkőzése, a művészet teremtő világa s akarat és képesség mindennnemü felséges lendülései terén is. Éppen azért, mert szár­nyait nem sározta be s nem köti le erejét a bűn szolgasága. Mert fölemelt homlokkal jár és magas­ságok felé szegezi az arcát. Vedd el ezt az erőt és minden művészi álmunk, minden tudományos és anyagi fölkészültségünk ellenére apró kis férgek megrágják a nemzet épületét. Ezer példa kiált feléd a történelem­ből. Erőre van szüksége ennek a kornak, erőre van szüksége ennek a nemzetnek is s vedd akármilyen kérdését, a kérdés végső megoldása újra meg újra tisztább és erősebb, Isten gondolataiban megfürdött és erejével meggazdagult férfiak és nők kérdése. Van ennek az erőnek már most egy csudálatosán egyszerű kis magyarázata. Az út is Jézus Krisztuson

Next

/
Oldalképek
Tartalom