Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-09 / 19. szám
148. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. A TANÍTÓK KÁNTORSÁQA. gyáltalán nem akarok sem kártyakeverő macher, sem vizet zavaró farkas lenni. Senkinek jogos igényét elvitatni, sőt megvitatni sem szándékom. A csendes figyelő egyszerű megnyilatkozása lesz az irás, mely pennámból a fenti címet érdeklőleg folydogálni fog. Alkalmat e megnyilatkozásra e b. lapok egyik közelebbi számában elhangzott panaszszó adott. Egyik kántortanító úr zokszóval kiáltja mindenek fülébe, hogy kántori szolgálatáért semmi jutalmat nem nyer. A panaszszó nem most hangzik föl először. A tanítói kis és nagy értekezletek már jó idő óta foglalkoznak a kántori szolgálat díjigényének kérdésével. Mióta az állam vette kezébe a tanítói fizetések rendezését, tehát 1893 óta a panaszkiáltás az egyházkormányzó hatósági közgyűlések termeibe is utat tört s több, elvitathatatlanul fontos, figyelmen kivül épen nem hagyható szempont követelte, hogy komoly figyelem, megértés és jóakarat támogassák a kántortanító urak igényeit. Tudjuk, hogy egyházi hatóságaink, azok között épen a dunántúli egyházkerület közgyűlése jogosnak deklarálta az igényeket. Nem elvi szempontból — legalább így vélem —, hanem az egyház köz- és az egyén magánérdekeinek összeütközéséből származható hátrányok preventív kiküszöbölése céljából. Mindegy. A teljes jóakarat megvolt. Számítások történtek az e végre szükséges összeg megállapítása tekintetében. Az egyház nemcsak a bibliáját nem emancipálta a közkassza hatalma alól; a kántori kottáskönyv támláját is a közkassza körül kereste és vélte és igyekezett feltalálni. Azon az úton, amelyen elindúlt, nem sikerült a dolog. Talán az összeírás után oly nagy összeg jött ki, hogy annak fedezését az állampénztár nem vállalhatta, nem református ellenes nézpontok miatt pedig, hanem az ezen kérdés körül ólálkodó sok-sok drótsövény mián. A csendes figyelő, az ezen kérdés iránt érdeklődő ember azonban a legutóbbi tanítói fizetést rendező állami törvény végrehajtása körül igen-igen örvendetes felfedezésre jutott; szinte lelkendezve kiáltott fel: ime, meglett, amit a kántortanító urak vártak. Igen, nem mondhatja ma már egyetlen kántortanító sem, hogy ő ingyen teljesíti a szolgálatot s 50 krajcárért énekli végig a falut. A tanítói fizetések kiegészítése — ha csak épen a helyi egyházi hatóság öklelő hibát nem követett el — legutóbb úgy történt, hogy — egy elenyészően csekély percent kivételével — mindenütt van tisztességes, az egyházközségek, tehát a szolgálat nagysága szerint való fokozatos kántori díjazás. Ez kérem így kimondva tusakodást szül. Csendes figyelő lévén, a zajt nem szeretem. Hogy vihar támadás megelőzője legyek, ismét csak csendesen bizonyítok. E végre a kántortanítóságokat 3 csoportba kell osztanom : 1. tisztán készpénz, 2. már az 1893. évi törvény alapján, tehát 800 koronáig fizetéskiegészítést kapott, 3. kiegészítést csak a legutóbbi törvény alapján kapott kántortanítóságokra. 1. Ahol tisztán készpénz volt a kántortanító fizetése s külön megállapított kántori fizetése nem volt, ott az állam ilyen célra nem hagyott. Itt nincs kántori. Ez az az elenyészően csekély percent! 2. Ahol a kántortanító, pénz, föld és termény járandóságainak felszámítása után már 800 koronáig kapott fizetéskiegészítést, ott a kántoridíj az 1893 és 1912-iki értékkülönbözet. E kántortanítóságoknál ugyanis az 1893-iki alap meg nem bolygattathatott. Olyan „nebántsvirág“-féle volt, kétségtelen örömére az érdekelt egyházi hivatalnoknak, de az egyházközségeknek is sokak által épen nem méltányolt előnyére. Ez az értékkülönbözet változó ugyan, de épen nem kicsinyelhető, szembe állítva az ugyanolyan klasszisu fiksz fizetéssel. 3. Tudom, hogy az 1200 koronáig kiegészítésnél — új felszámítás rendeltetvén el — több helyen történt ma már nem pótolható hiba; ez azonban szórványos ; amint szórványos a közhivatali értetlenség, rosszakarat a többi nem kívánatos emberi gyarlóságok, melyek épen úgy meglehetnek a vezetésre hivatottban, mint az érdekeltben. Általában azonban a közigazgatási bizottságok oly kúlánsan jártak el a miniszter utasításai alapján, hogy azzal a kántortanító urak nagyon meg lehetnek elégedve. Mert, hogy is volt csak ez a rendezés ? A felszámított fizetésből leütötték a tandíjat, ami maradt, azt kettévágták s a tanító szolgálati ideje szerint való összegre kiegészítették. így volt azoknál a javadalmaknál, melyeknél az a fél fizetés 800 K-nál több volt. Ahol ez a fél fizetés nem volt 800 korona, ott az 1000 korona közbenső törvény szerint való alap-A főiskolai könyvnyomda konfirmációi kiadványai Kis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ. Ára 40fillér. Tóth Ferenc: AGENDA. Ára 20fillér. KONFIRMÁCIÓI EMLÉKLAP. Darabonként 5 fillér. Legalkalmasabb konfirmációi ajándékok: Ács Károly: NEFELEJTS ISTENT. Imakönyv. bőrkötésben 4 korona. -------—-----UJTESTAMENTUM, 32-ed rét, vászonkötésben 30 fillér, KÉPES UJTESTAMENTUM 60 fillér. Megrendelhetők: KIS TIVADAR könyv= és papirkereskedésében PÁPÁN, Fő=tér.
