Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-02 / 18. szám

144. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. gyermeke megöléséért elitéit fiatal leányt. Férje taná­csára Butlerné irt a fogház lelkészének, hogy a leányt, ha a büntetését kitölti, küldje el hozzá, s mint szol­gálót magához vette. Ez volt az első, de nem az utolsó szerencsétlen személy, kit Butlerék házukba fogadtak. Egy cirkuszi lovarnő sorsa, aki Butlernéhoz fordult, hogy szeretne változtatni életmódján s akit mikor hozzá szökött, karhatalommal kényszerítettek vissza, oly szomorú hatással volt Butlernéra, hogy egy egész éjszakát ébren töltött „Úgy tetszett — mondá — hogy a hajnali pír sohasem mutatta világosabban az előitéleteknek a hazugság alapkövére épített falát, amely az egész világot körül veszi bajokkal, fájdalmakkal és igazságtalanságokkal, amelyekről beszélni sem szabad és úgy véltem akkor, hogy semmiféle emberi hatalom sem képes ezt a borzasztó falat áttörni“. Elhatározta, hogy ezentúl kevesebbet fog beszélni emberekkel, de annál többet Istennel. Efféle tapasz­talatai eredményezték, hogy erősen elitélte az intelligens köröknek ezekről a dolgokról való hamis véleményét. A sok izgalom igen ártott egészségének, melyet amúgy is megrongált az Oxfordban gyakran előforduló téli áradás és az ebből származó egészségtelen kipárolgás. Ezért három gyermekével együtt kénytelen volt néhány hónapot Northumberlandban tölteni s mikor vissza­térvén, újra betegeskedni kezdett, Londonba ment tanácsot kérni egy orvostól, aki csak egyetlen segít­séget látott, t. i. elhagyni Oxfordot minél előbb. Ez teljesen megsemmisítette Butler tanárnak régóta táplált reményeit, de azért egy pillanatig sem habozott a taná­csot megfogadni, habár helyzete még azzal is rosz­­szabbodott, hogy egy bank bukása folytán családi vagyonának nagy részét elvesztette. Butlerné ideiglenesen Cliftonba ment egy sógor­nőjéhez, majd, midőn férjét a cheltenhami kollégiumba hívták meg igazgatónak, ő is oda költözött. Már több évet töltött itt, mikor Amerikában kitört a nagy szét­­szakadási háború. Anglia a felsőbbrendüeken kivül, kevés kivétellel, a déliek pártján állott s azt, aki ellenkező nézeten volt, esztelennek tekintették. Butler és neje lelkesedtek a rabszolgaság eltörlésére irányuló mozgalomért, de egészen izolálva voltak, mert legben­sőbb barátaik is kerülték őket. Ez a helyzet azonban csak addig tartott, mig Lincoln elnök meggyilkoltatá­sának a hire meg nem változtatta a közönség nézetét. Ezekben a napokban Butlerné mind jobban meg­ismerte férje magas érkötési felfogását s benne segítőt látott nehéz munkájában, melyet ő volt hivatva meg­kezdeni és vezetni. „Férjemnek — úgy mond — nagy része volt munkám megindulásában. Ha ez a munka csupán egy nőnek, egy felháborodott és megsebzett női szívnek sugallatára keletkezett volna, bizonyára több oly fontos tényező hiányzott volna belőle, mely szükséges a hasznos és eredményes munkához. Nélküle sokkal ingadozóbb lettem volna. Úgy látszott, hogy mintegy vele született a nőkkel szemben való igazság és a két nem egyenlőségének az eszméje és az a tudat, hogy az erkölcsiség törvényeinek mindkét nem egyfor­mán alá van vetve. Sohasem kellett előbb meggyőzni,, az ő meggyőződése mindig világos, igaz és egyenes volt“. Ekkor történt az a borzasztó esemény, melynek: következtében Butlerné megkezdte a küzdelmet, melyet az igazság s a nemek között való morális egyenlőség érdekében megharcolt. Két nappal azután, hogy az 1864. év közepén Butlerék haza tértek 3 hétig tartó utazásukból, egyetlen kis leánykájok, életük reménye és öröme kiszakítván magát a nevelőnő karjaiból, hozzájuk akart futni a kertbe s hogy előbb oda érhessen, a lépcső karfáján akart lecsúszni, de eltévesztvén az egyensúlyt, apja lábai elé, a kemény márványra zuhant. Borzasztó jaj — kiáltás hangzott fel. Az eszméletlen kisleányt ágyba fektették, szép arany fürtjei vérrel voltak borítva, szegény kis teste pedig szörnyű vonaglással össze-össze rázkó­dott. Az agónia reggel 2 óráig tartott s akkor minden­nek vége lett. Ez a rettenetes és váratlan szerencsétlenség Butlern ét kábultságba ejtette. Heteken át olyan leverve érezte magát, mintha lélek se lett volna benne. De férje lelki állapota, aki talán még többet szenvedett, mint őy s akit egy napon egészen lesújtva talált dolgozó szobájában, felriasztotta. Vigasztalni igyekezett őt és ettől kezdve minden nap beszélgettek a drága gyermek­ről s vigasztalták egymást, hogy így szívok közös fáj­dalma veszítsen valamit keserűségéből. Nemsokára Elsőrendű haranggyár, szerel a kitűnő Pozdech-féle rendszer szerint, mely annak idején ö felsége a király által két aranykereszttel lett kitüntetve. Mesekőnnyfl indítás, asm rezegtetl ax állványt, még kevésbbé a tornyot. Csnpán előnye van, hátránya nincsen. Mérsékelt arak, szolid kiállítás. Kedvező fizetési feltételek. Felülmúl minden eddigi szerelést. Inrkirc IHjrtntl — harangöntő és — dllllolvo 17ICfi lUH harangfelszerelő gyár Budapest, Rózsa-utca 51—53-ik szám alatt. Alapítva 1868-baa. ..................... < ' ■ —■■■■ Telefon 77—51. sz. Elvállal minden s — Irmába rágó munkát, úgymint: elsőrendű harangok szállítását, régi harangok átöntését, régi harangok átszsrsléaét Pozdsch-féle forgatható öntött­­vas-koronára, ssstlsg forgatható kovácsoltvas-koronára, kikopott csapok kicserélé­sét, stb. Késett fskro és Sülé harangvas-állványolcat Jutányos áron. Költségvetéssel ............. ssfvsssn szolgál Jutányos árak, pontos ás tlsztssségss kiszolgálás 1 ........ Kívánatra saját költségemen átázom a hely színére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom