Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-10 / 2. szám
Huszonhatodik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1915 január 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K)f hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. IMA ÉV UTOLSÓ NAPJÁN. — IRTA ÉS A KOMÁROMI REF. TEMPLOMBAN 1914 DECEMBER 31-ÉN ELMONDOTTA NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK.— LETNEK KÚTFEJE, HATALMAS ISTENÜNK! Szent neved imádására jöttünk össze e délesti órában, hogy elbocsuzzunk ettől a számtalan csapások miatt gyászos esztendőtől. Hozzád jöttünk Mindenható Atyánk, mert Te vagy ura az időnek, annak minden változásai a Te kezedben vannak. Csak a Te léted nem ismer változást. Aki voltál tegnap, ugyanaz vagy ma is; a mi időnk pedig oly gyorsan elmúlik, mint az éjjeli viharnak cikázó villáma. Múlandóságunk és erőtlenségünk érzetében borulunk szent trónusod elé hitünk fejedelme, hogy annak zsámolyára hullassuk fájdalmunk és panaszunk könynyeit. Bánkódó lélekkel, de azért mégis benned bízó hittel borulunk elibéd, hogy hirdessük hatalmad nagyságát, magasztaljuk kegyelmedet még a szenvedések közepette is. Oh mert nehéz próbára tetted Istenünk a Te népedet. Mintha az évszakok elfelejtették volna az ő eljövésüknek idejét, mintha sugárzó melegének gazdagságát sajnálta volna földünktől éltető napod, úgy rontott be a tél zordon hidegével a virágdíszbe öltözni készülő tavasz közepébe. Azok a szép tervek, melyeket a gazdag termés reményében álmodozva szőttünk, úgy eltűntek, úgy megsemmisültek, mint mosolygó délibáb a sötét felhőnek közeledésétől. Még el sem ült lelkünk háborgása egy nagy bűntett miatt, midőn jött a rémek réme: a kegyetlen, pusztító háború, hogy amilyen szegényes volt az aratásunk ott kint a természet mezején, olyan gazdag rendet vághasson a harcok mezején a csontkezű halál. Feltámadt ellenünk észak, dél és nyugat minden rossz szelleme. A puszták démona állt gonosz indulatu hadaknak élére. Góg és Mágók hada egyesült ellenünk, hogy megfosszanak attól, mit ezer esztendő véres harcaiban megtudtunk eddig tartani. Te tudod jó Atyánk, mennyi nemes vérbe, mily sok viruló életbe került már eddig is szent hazánknak ez az élet-halál harca: hány fiú, hány testvér, rokon és jó barát áldozta életét, kiket hiába vár vissza a hűséges szeretet. Te tudod, hogy mily emberfeletti véreink küzdelme, tűrő szenvedése északon és délen, hogy talán nem is egy, de két viruló tavasz esett ki a nemzet életéből. De azért nem zúgolódunk Felséges Istenünk, sőt bűnbánó lélekkel teszünk vallást arról, hogy látogatásodat, haragod nagy voltát magunk idéztük fel, mert bár ismertük a Te törvényedet, nem jártunk annak utain, hanem az emberi bölcsesség útvesztőiben kerestünk üdvöt, boldogságot. Nap-nap után láttuk hatalmad, jóságod ezerféle jelét és mégsem a Te szent neved előtt hajtottuk meg magunk, nem téged imádtunk, nem Te neked mondtunk dicséretet. A békés időknek nyugalma, áldása elfordította tőled elbizott szivünket, törékeny emberi erőnket vettük támaszul. Téged elfeledtünk, szent házad helyett a silány örömök és szórakozások foglalták el szivünket, elménket. De tudjuk, hogy ki megvallja és átalja bűneit s hozzád megtér, azt nem hajtod el mellőled, sőt Te tőled bünbocsánatot az nyer. Töredelmes szívvel kérünk Mennyei jó Atyánk, a Te szent fiad véréért adjad nekünk bűnbocsátó kegyel-J------L r E ].......c
