Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-22 / 12. szám

Huszonötödik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1914 március 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Jézus szenvedése történetéből. — Besser után. — Ami nekünk igen magas, amit gondolattal föl nem érhetünk, az Isten fiának lelki szen­vedését az alatt a három óra alatt, mig a ke­reszten volt, az Atya egy képben állítja elénk, hogy megértsük. Ebben a képben egy hatal­mas nagypénteki prédikációt tartott Ö. „Hat órától kezdve pedig sötétség tőn mind az egész földön kilenc óráig és meghomályosodék a napu. Bethlehem mezején az Úrnak dicsősége be­­ragyogta a sötét éjfélt a Magasságos tisztele­tére ; a Golgothán sötét lesz világos nappal, mert a világ világossága a halálba sűlyed, a sötétség fejedelme gyakorolja hatalmát és az Isten ítéletet tart. A sötétség, melyről az Úr szólt búcsuzásakor (Ján. XII. 35.), most meg­lepte a népet, mely megfeszítette királyát és eltaszította magától üdvösségét. Szószerint be­teljesedett az írás: „Lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: lenyugtatom a napot délben és besötétítem a földet fényes nappal. Ünnepeiteket búra változtatom és minden dalo­tokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra és olyanná teszem, mint aki egyetlen fiát siratja“ (Ámos VIII. 9—10). Azon­ban nem csak azt az éjszakát ábrázolja ez a sötétség, amibe a Jézust megfeszítő nép jutott e húsvéti ünnepen, hanem azt az éjszakát is, amelyen a megfeszített király most átment. Chrysostomus azt mondja: a teremtmény nem volt képes elviselni teremtője szégyenét, azért a nap magába zárta sugarait, hogy ne lássa az istentelenek gonoszságát. Igen; sőt még többet prédikál nekünk a sugártalan nap. A teremtmény nem viselhette el a saját ragyo­gásának díszét azokban az órákban, melyek­ben a teremtő minden égi díszből kivetkőzött. Miként a földi nap elvesztette fényét, úgy el­vesztő Jézus is, a szellemek napja, az ő fénylő ragyogását, nevezetesen örök istenségének ér­zését, hogy érezhesse a sötét pokolnak és a halál éjszakának rettentéseit. Ha nem, akkor istenségének fénye messze visszaűzhette volna a halálnak sötétségét. A nap mindazáltal nap maradt, habár három óra hosszat látható su­garak nélkül is; Jézus Isten fia maradt, habár három óra hosszat dicsőségének érezhető bírása nélkül is. Igen, a szem szem marad, ha be­hunyjuk is pillánkat. Mint a szemhéj elrejti a szemet, úgy rejtette el az Idvezítő örök isten­ségét az ő teste, életének minden napjaiban, teljesen ott a Getsemánéban és most a GoL gothán. „Mert mindenestől fogva hasonlatos­nak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyö­rülő legyen és hív főpap és engesztelési sze­rezzen a nép bűneiért“ (Zsid. II. 17.). K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom