Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-15 / 11. szám
86. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. Most választott püspökünk eddigi életpályáját legalább vázlatosan ime itt igyekszünk leírni: Született 1851 szeptember hó 29-én P.-Egresen, Fejér megyében, jómódú szülőktől. A gimnázium négy alsó osztályát Gyönkön végezte, ahova azért is siettek a szomszédos tájakról való magyar gyermekek, mert akkor még a német szót is meg lehetett ott tanulni. A lakosság legnagyobb része ugyanis német volt. — A gyönki kis gimnáziumból azután a pápai kollégiumba került s itt végezte a felső négy osztályt, valamint a theológiai tanfolyamot fényes eredménnyel. Ennek elismerésére és méltatására szolgált az, hogy a tanári kar őt választotta meg széniorrá az 1874—75. iskolai évre. Ugyanezen év alatt Szép Gábor tanárt is helyettesítette. A következő tanévben az államilag segélyezett pápai polgári leányiskolánál működött mint helyettes tanár. Történt azonban e tanév folyama alatt, hogy Szabó Lajos kollégiumi tanárt megválasztották lévai lelkésszé. Az ő helyettesítésére Németh Istvánt hívta meg az egyházi és iskolai főhatóság, a kerületi gyűlés pedig még az 1876. év folyama alatt megválasztotta .gimnáziumi rendes tanárrá. Bár a törvény erre nem kötelezte, mégis elhatározta, hogy tanári vizsgálatot tesz a klasszika-filológiából. Miután erre az engedélyt megnyerte, a vizsgálatok egy részét le is tette jeles eredménnyel. Mivel azonban időközben theológiai tanárrá választották 1881-ben, az új munkakör másfelé terelte figyelmét és másféle munkával kötötte le egész idejét. Mint theol. tanár a héber nyelvet, görög és héber exegézist, hermeneutikát és régiségtant tanította lelkes buzgalommal és kiváló eredménnyel. S mivel áldott lelkű nejével, Pethő Szidóniával kötött boldog házasságát az ég gyermekekkel nem áldotta meg, tanítványait tekintette valósággal gyermekei gyanánt, buzdítván, segítvén és gyámolítván a jobbakat s hathatósan ösztönözvén a gyengébbeket. Minden tanítványa mindenkor bizalommal közelíthetett hozzája s mindenkor szívesen látta őket házában is. S a vele való beszélgetés folytán sokan nyertek erős ösztönt a komolyabb munkára. Tanítványainak nagy serege mély hálával és szeretettel gondol reá mindenkor s ennek az őszinte hálának megnyilvánulása részben a mostani választás fényes eredménye. A kerület csakhamar felismerte kiváló képességét és munkaerejét s mivel az akkori aljegyzők gyakran elmaradoztak a kér. gyűlésekről s a rájuk bízott ügyeket referáda nélkül küldötték vissza, az ilyenek referálását mind sűrűbben bízták reá. Mivel a főiskolai konviktus, ez az áldásos intézmény, Vágó mérnök felügyelősége alatt kétségbeejtő helyzetbe jutott, 1884-ben őt választották meg Vágó mérnök helyett felügyelővé azzal a reménynyel és megbízással, hogy ennek az intézménynek zűrzavaros ügyeit rendbe hozza az ő kimeríthetetlen energiájával. S ez meg is történt. Nemcsak a pénzügyeket rendezte, hanem megjavította az ellátást s modernizálta az elavult intézményt. Ismét jó ételeket főztek, az asztalokon megjelent az abrosz és asztalkendő s megszűnt a kisebbek kosztja, ez a gyermekkinzó találmány, amely abban állott, bogy feleárért adták, azonban délben csak egy tál ételt kapott az illető leves nélkül, este pedig csak egy tányér rántott levest minden egyéb nélkül. A szerényebb, szemérmesebb gyermek és ifjú tulajdonkép örökös éhezés állapotában volt ezen a koszton. A konviktus rendbehozatala nagy érdeme Németh Istvánnak s ez hívta fel öreá különösen az egész kerületi vezetőség figyelmét. Ezután már sűrűn érik a megbízatások, többNémeth István püspök életrajza*
