Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-22 / 8. szám
64. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. isteni szikra, a lélek, az élt már, helyesebben kifejezve, létezett már azelőtt is. Kellett, hogy létezzen és ennek a tételnek a bizonyításához vezet az, hogy ismerik a tudósok az emberi szervezet összes alkatrészeit, tudják, hogy az ember csontja, húsa, foszforsavas szénhidrát, hogy vére, agya milyen anyagokból áll. Sőt az újabb tudomány arra is képes lenne, hogy mesterséges embert alkosson, de arra, hogy ennek a mesterséges alaknak életet is adjon, hogy azt önálló és gondolkozó működésre is képesítse, nem képes egyetlen tudós sem. Már pedig látjuk, hogy az emberi szervezet működik, élétfunkciót teljesít. Tehát van benne erő, mely a szervezetet mozgatja. És honnan van az az erő, ha nem abból a nagy végtelen erőből, mely ezt a roppant nagy világot rendszeres mozgásban tartja ? Ennek a nagy láthatatlan erőnek a testben való működése az élet. Ez az az isteni szikra, amelyre a test úgy kerül, mint az emberre a ruha. A gyermek, amint világra jön, táplálkozik. A felvett táplálékot a gyomor feldolgozza s az alkalmas anyagokat kiválasztván, felépíti a testet, mindaddig, amig az teljesen ki nem fejlődik. Ha teljesen kifejlődött, akkor az anyagokból csak anynyit vesz fel, hogy a zavartalan életműködést biztosítja. Vagyis az ember szervezete kopásnak van kitéve, de a fiatal test hamar pótolja a kopás által előidézett hiányt. És most ha a teljesen kifejlődött ember szaporodik, utódokat nevel; elvégzi társadalom iránt való kötelességeit, akkor lassan készülhet arra, hogy ismét eltűnik a föld színéről csak úgy, amint jött. Nem hozott magával semmit, nem visz el semmit. És ez az élet, mely a születéstől a halálig tart. Bizony csak elenyészően csekély az az idő örökkévalóságához képest, mindazonáltal mégis elegendő annak elvégzésére, amire az embert az isteni gondviselés rendelte. Hiszen ha meggondoljuk, hogy a természetben oly lények is vannak, mint pl. a (tiszavirág) kérész-pillangó, mely este születik, a nőstény az éj folyamán tojásokat rak s reggelre halott, anélkül, hogy csak látta volna is a napot s hogy még evőszerveik sincsenek s rövid életükben sem nem esznek, sem nem isznak, akkor ezek életéhez képest mily hosszú az ember élete! Egy vasúti pálya az élet, amelyre születésekor lép az ember s utazik jó- és balszerencse között a nyitott sír felé. A jövő-menő állomásokon új emberek szállnak fel s egy-egy utitársunk, talán édes atyánk, vagy édes anyánk, házastársunk, testvérünk kiszáll, Isten-hozzádot mond nekünk s mi robogunk tovább, míg csak valahol velünk is megáll az Élet vonata. Ki kell szállnunk, itt hagyjuk az életet, bármiként kezdettük is. De hát ki indította meg ezt az Életnek ne-r vezett vonatot, ha nem az az őserő, amely nélkül egy hajunk szála sem görbülhet meg s akinek tudta nélkül egyetlen levél sem pereghet le a fáról ? Minket ez az erő éltet, amit nevezünk Istennek; Allahnak, Jehovának, vagy bárminek, de egyugyanaz öröktől fogva, nincs változásnak és elmúlásnak alávetve. Én is, akiben ennek az örök tüzforrásnak egy végtelen paránya ég, hiszem és vallom, hogy a bennem égő paránya az örökkévalóságnak kezdettől fogva létezett s ha az Élet határán kiértem, oda kell visszajutó nőm, akonnan kiindultam, az örökkévalóságba, mint parányi vízcsepp, mely legördül a hegyek lejtőjén, hogy beleolvadjon a nagy tengerbe. Nagy és bölcs isteni törvény az : aki született;, annak meg kell halnia. Amint a világra jött az ember, készülnie kell a halálra. A biblia tanítása szerint is úgy kell tehát élnie, mintha másnap meghalna s úgy kell munkálkodnia, mintha örökké élne. És ez a rideg igazság, mert amily bizonyos a halál, ép oly bizonytalan az érkezése. Tehát el kell készülnie az embernek, hogy amikor hívják, elmehessen nyugodtan, minden szívfájdalom nélkül. De úgy kell dolgozni, becsületes munkát végezni, mintha örökké élne. Az életet fel kell használni, úgy hogy ha az emberi lélek visszatér oda, ahonnan eredett, menjen fehéren, tisztán vissza, amily fehéren és tisztán jött erre a földre. Oktalan dolog tehát a haláltól félni, mert hiszen mi történik a halál által az emberrel ? A test, amelyet itt szedtünk magunkra, ezen a világon alkatrészeire bomlik. Az ember teste vízből, szén, foszfor és egyéb anyagokból áll. A halál után a viz elpárolog, vagy beissza a föld s onnan elpárologva eloszlik a levegőbe. A foszfor, a szén elvegyül a földbe. Viszont a növényeknek, hogy fejlődjenek, szükségük van minden alkatrészre, felszívják a vizet a földből, vagy a levegőből felveszik a foszfort, szenet és így növekednek. A növényeket felhasználják a táplálkozáshoz az állatok és az emberek. Az állatok húsát is részben az ember használja fel a táplálkozáshoz. És így mondhatjuk, hogy ez az ős föld készíti az egész testet, amelyet a halál után vissza is vesz, mert különben, ha nem így volna, az emberi holttest egymásfölé rakva hétszeresen elborítaná a szárazföld felületét, annyi ember halt meg csak azon idő óta is, melyre az emberi számítás visszagondolni képes. Brillat Savarin mondja egy könyvében, hogy a halál épp oly szükséges, mint az álom. Ha az ember Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási
