Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

56. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. dékot hozott (sok könyvet, nehány játékszert, édessé­get, stb.) és végtelen kedvességgel beszélt a gépek iránti érdeklődéséről, sőt mind az ötünknek meg kellett néznünk is a kapott ajándékait. Nagytiszteletü Úrnak maradok kész szolgája: Fazekas Lajos. Eredeti egyéniség volt. Éles ész és tiszta jellem, szigorú kritikus elme és a humor derűjét élvezni tudó gyermekies kedély s mindenekfölött a lángoló haza­­fiság jellemezte őt hosszú, változatos életpályáján keresztül öntudatának ébrenlétéig. A kunszentmiklósi csonka gimnázium pedáns professzorától, Gergey Péter tiszteletes úrtól, apai örökségül bírta az akarat­erőt, a hajthatatlan jellemet és a puritánus szigorú erkölcsi felfogást: gyöngédlelkü édes anyjától, Végh Erzsébettől pedig a szívjóságot s az érzésbeli finom­ságot. Spártailag nevelték. Múlta túlit, sudavit et alsit! Már mint okleveles ügyvéd került nevelőnek Lúgosra néhai Szende Béla volt honvédelmi minisz­ter atyjának házához, hol a nemzeti szabadság lángja őt is tettre bírta és előbb honvédeket toborzott, kik­ből a III. zászlóalj III. százada alakíttatott, majd fegy­veresen is küzdött Damjanich századában, kezdetben őrmesteri szolgálatban, azután kapitányi minőségben s végül mint Kossuth kormányzó mellé beosztott magántitkár, őrnagyként. Nem szájhős hazafi volt, aminők abban a korban is élősködtek a nemzet tes­tén s kiket ő mindig megvetésével sújtott (párbaja is volt emiatt 1849-ben!), hanem az a derék honfi, aki mellőz minden egyéni érdeket, szinte elfelejti önma­gát, csak honának használhasson. Holtáig büszkén emlegette honvéd voltát. Dicsekedéssel szokta el­beszélni, hogyan készítette elő Kossuth menekülését Aradról a Maroson át s miként vett búcsút az aradi várban törött lábbal tehetetlenül fekvő felejthetetlen tábornokától, a rettenthetetlen Damjanichtól — csókok és könnyek között . . . Csakhamar következett a vilá­gosi gyásznap, aztán szökése, bujdoklása, az üldözé­sektől szabadulása s gyakorló ügyvédi működésének kezdete. Szentmiklósról elparancsolván a hatalom, Sárbogárdra költözött, honnét Fehérvárra választották 1860-ban vármegyei alügyésznek. Majd megyei s az­után kir. törvényszéki biró lett s végül kinevezték a kir. Ítélőtábla birójáúl, mely tisztében 1890-ig műkö­dött. Volt a sárbogárdi eklézsiának főgondnoka s a dunántúli egyházkerületnek tanácsbirája és a fehérvári egyháznak — a régmúltban — vezető embere. A köz­ügyektől azonban, mintegy két évtizeddel ezelőtt, tel­jesen visszavonult. Becsületes egyénisége nem szível­hette azt a tülekedést és személyi gyűlölködést, mely nemzeti és egyházi közéletünkben már akkor is rom­­bolólag lépett föl — s keserűen csalódva, félreállt. Élt szűkebb baráti körének és kitűzött céljának : va­gyont gyűjteni három leikéhez nőtt református iskola (kunszentmiklósi, pápai és kecskeméti) javára — a magyar kultúra istúpolására. Becsületes munkássággal és kitartó takarékos­sággal szerzett is mintegy 400 ezer koronányi vagyont, melynek örököse felerészben a kunszentmiklósi gim­názium s ^\ — V4 részben a pápai és kecskeméti fő­iskola. Hagyományozott a székesfehérvári ref. egyház­nak, különféle célokra 26 ezer koronát és életében adott 6000 koronát. Bár gyermekei, rokonai nem maradtak, joggal mondhatta el élete végén : nem éltem hiába! . . . Neve él, míg csak a jótékonyságának ál­dásait élvező három iskola s a fehérvári egyház fenn­áll! . . . Temetése jan. 7-én ment végbe puritán egy­szerűséggel. Végső akaratához híven Miklós Géza székesfehérvári lelkész mondott ravatalánál alkalmi imát s a zenekisérettel a családi sírbolthoz szállított holttestet — rövid könyörgéssel elbocsátotta síri nyu­godalmába. A napilapok szenzációvadászásban fáradó ripor­terei mint különcöt búcsúztatták el Gergey Károlyt az újságok hasábjain. Pedig ha annyi józan eszük és lelkiismeretes pontosságuk lett volna nekik, mint amennyivel bírt ez a nagy aggastyán a halála előtti héten is : akkor nem tálaltak volna fel őróla olvasó­­közönségük elé oly sok félszegséget, amely nemcsak igaztalan, de bántó is volt erre az ép elméjű, rendes gondolkodású derék emberre s boszantó reánk nézve, kik igaz tisztelettel viseltettünk iránta mindenkor. Le­gyen emléke áldott közöttünk! . . . Miklós Géza. •®®*®®®e»©o®»aeQ®£Íl . __. ____ ________ r ___ &o®«®9®®»®ee®C!OC£c STELCZER KAROLY . ................... mííasztalos, oltárépítő és templom-berendezési vállalata •««•••o®®®®®®»®®®® a®«®®®®®®®®®®®«®»® Sijó'r, Kossuth üajos utca 24-ik szám. □ 3~clef°n: 578-______________ c>zám«s elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom