Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-15 / 7. szám
54. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. rendre, valamennyi keresztyén tapasztalatra ráilleszteném ezt a princípiumot, szűk határok között egy tapasztalatra való alkalmazását vizsgáljuk végig. Amit választani fogok, az a nyugalom. Azt hiszem, aki követ erre az egyszerű példára való alkalmazásában, alkalmazni tudja majd a többire. Vegyünk egy állítást: afrikai kutatók láznak teszik ki magukat, mely nyugtalanságot és önkívületi állapotot okoz. Jegyezzük meg a kifejezést: „Nyugtalanságot okoz“. A nyugtatanságnak van valami oka. Világos hát, hogy aki a nyugtalanságtól szabadulni akar, azzal kezdi mindjárt, hogy az okával bánik el. Ha ezt el nem távolítjuk: írhat az orvos száz orvosságot, be is szedhetjük sorra mind a legcsekélyebb eredmény nélkül. Az ős világterv úgy rendezte el a dolgokat, hogy meghatározott eredmények meghatározott okokkal járnak s csak határozott okokat kell előbb megsemmisítenünk, hogy határozott okozatok eltűnjenek. Bizonyos részei Afrikának elválaszthatatlanul össze vannak kötve bizonyos fizikai tapasztalattal, melynek neve: nyugtalanság és önkívület. Eltörülni a szellemi tapasztalatot léggyökeresebb eljárás volna eltörülni a fizikai tapasztalatot s a fizikai tapasztalatot eltörülni viszont az volna az út, hogy eltöröljük Afrikát, vagy ne mennénk oda. Nos, ugyanez áll a nyugtalanság minden egyéb formájára. Valamennyi alakulatának és fajának a világon megvan a maga határozott oka s külön-külön fajait csak az illető okok eltávolításával törülhetjük el. — Folytatása következik. — K. G. Mi lesz ? ♦ ♦ ♦ Irta Eöri Szabó Dezső daruvári ref. lelkész. Mi lesz? ... — ez az aggódó kérdés támadt fel bennünk, a misszió munkásaiban, amikor boldogemlékű Antal Gábor püspökünk elköltözésének szomorú Ínrét vettük. Tudtuk, hogy ő volt a mi fő erősségünk, éreztük, hogy mi benne nemcsak lelki vezért, hanem gondviselő édes atyát is vesztettünk. Hiszen a horvát-szlavón missziónak léte úgyszólván az ő személyéhez fűződött. S itt volt éppen a hiba. Ebben a tényben láttuk már előre veszélyeztetve jövőnket. Mert az egyének, még a legkiemelkedőbbek is, mulandók, ezért maradandóknak szánt alkotásokat nem szabad egyénekhez kötni. Ez ellen emeltem én fel gyenge szavamat, mihelyt a misszió területére lépve, megismertem annak ingatag voltát. De szám — úgy látszik — nagyon gyengének bizonyult, mert felszólamlásom elintéztetett azzal, hogy a horvát-szlavon misszió ügyét ne bolygassuk. Nem bolygattuk hát. És ime, amitől féltünk, hamar bekövetkezett. A rázkódás megtörtént. Mert mivel magyarázzuk meg mással azt a megdöbbentő tényt, hogy a horvát-szlavon misszió munkásai — lelkészek, tanítók — február hóban fizetést nem kaptak. Januárban hunyta le szemét istenes nagy emberünk s a rákövetkező hónapban a misszió munkásai már nélkülözni kénytelenek. Nélkülözni a szó legfájdalmasabb értelmében. Mert tessék elképzelni, micsoda helyzetbe juttatja a várva-várt havi fizetés elmaradása azt, aki tisztán készpénz-fizetésre van utalva. Vegyük még hozzá a vad idegen környezetet, legtöbbünkre nézve a városi élet drágaságát és egyházainknak szegénységét. Itt nem szabad az idegennemzetségü kereskedőt kielégíteni azzal, hogy „nem kaptam meg a fizetésemet“ (nagyon szépet gondolna a magyarság felől), itt nem lehet a kurátorhoz fordulni egy kis előlegért. Hiszen a kerület bölcsessége szegény egyházainkat is kénytelen böjtre szorította, kimondván, hogy február 15-ig a missziói segélyeket nem szabad kiutalni (őszi közgyűlés 313. sz. 6. p.), mert akadt egy-két rendetlen ember, aki a misszió jelentést a kitűzött időre nem nyújtotta be. S ahelyett, hogy ezeket fegyelmi alá vették volna, az összes misszionáriusokat és egyházakat büntették miattuk. Szóval, most se segély, se fizetés ! Hát, teljes tisztelettel kérdezem az illetékes tényezőket, jól van ez így? . .. Szabad nélkülözésre juttatni azokat, akik egyházuk, nemzetük javáért az otthoniak előtt el sem képzelhető nehéz munkát folytatnak ? Éljünk meg lelkesedésből — talán ezt gondolják? Hisz úgyis ezzel pótolgattuk idáig szűkös kenyerünket, de teljesen belőle élni még mi sem tudunk. Mi jóelőre felemeltük a szavunkat, akkor elhallgattattak, érezzék most a felelősségnek teljes súlyát. Tudni akarjuk, ki-KÖNYVEK, folyóiratok, anyakönyvi nyomtatványok, jegyzőkönyek stb. bekötésére ajánlom modern gépekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET, hol mindennemű könyvkötőmunka a legnagyobb gonddal, pontosan készíttetik. ---------------------------Térképfelhuzások! Szalagnyomás!----------------------- KIS TIVADAR Pápa, Fő-utca 21. szám. -----------------------
