Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
Huszonötödik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1914 február 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ==. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. KözgyíMést-ixiegriyitó ima. Elmondotta a felír. pó 3-á.n Komáromban Felséges Isten, Mennyei jó Atyánk ! Még nem száradtak fel egészen könynyeink, még nem enyhült szívünk nagy fájdalma, melyeket szeretett főpásztorunk, lelki vezérünk gyászos elhunyta szemeink és szívünkben támasztott; sőt fokozott mérvben újulnak fel azok most, midőn egyházi törvényünk rendelkezése folytán avégett gyűltünk össze e helyen, hogy Főpásztorunk üresen maradt helye betöltése felől hivatalosan intézkedjünk. Mélyen érezzük, jó Atyánk, Istenünk, hogy ezen munkánkban méltán erednek meg ismét könnyeink s újul meg szívünk nagy fájdalma! Hiszen miként a derült égből váratlanul lesújtó villám szétrombolja az útjába eső tárgyakat, úgy dúlta fel s rombolja széjjel Főpásztorunk váratlan és korai halála, — benne, mint reformált egyházunk egyik erős oszlopába, egyházkerületünk egyik bölcs és tudós kormányzójába helyezett minden reményünket, bizodalmunkat, erős támaszunkat. Mélyen érezzük, mert tapasztaljuk, hogy út nélküli tévelygőkké tett minket — mintegy pásztor nélkül való nyájat — azon nagy és dicső férfiúnak sirbaszállása, aki közhasznú és fárad hatlan működésével a magyar református egyháznak és egyházkerületünknek oly sok és nagy dicsőséget szerzett. Oh! bizonyára méltó a könny, indokolt a nagy fájdalom és méltán kiálthatunk fel a szent Íróval: „Megszűnt a mi szivünk öröme, siralomra fordult a mi örömünk, mert tartott közgyűlésünkön Czike Lajos esperes. elesett a mi fejünk koronája s jaj most minekünk!“ Urunk, Istenünk! ki nemcsak erős, nagy és hatalmas, de irgalmas, kegyelmes és szerető jó Atya is vagy; mi pedig csak gyenge, erőtelen gyermekeid vagyunk, kik segedelmed nélkül semmit sem tehetünk s még csak meg sem mozdulhatunk ! Erőtlenségünk, gyarlóságunk érzetében, fájdalmunk és könnyeink közepette mély alázattal borulunk le Előtted és kérünk, mint bölcs, irgalmas és szerető jó Atyánkat: ne hagyj minket fájdalmunk és könnyeinkben elmerülni; küldd alá vigasztaló szent lelkedet, hogy az törölje le könnyeinket, enyhítse fájdalmunkat; az tanítson meg bölcs végzéseden, szent akaratodon megnyugodni és nagy fájdalmunkban így szólani a sok veszteségeket szenvedett Jobbal: „Az Úr adta, az Úr el is vette, áldott legyen szent neve érette“. De nemcsak vigasztaló, hanem oktató és minden jóra vezérlő szent lelkedet is közöld velünk, jó Atyánk! hogy az tanítson meg minket minden igazságra és az egymás iránti szeretet mellett az irányítsa elménk gondolatait, szívünk érzelmeit tanácskozásunkban, olyan intézkedések megtevésére, melyek reformált egyházunknak épülése és előmenetelére, nagy nevednek , pedig dicsőségére szolgáljanak. — Óh, hallgasd meg és teljesítsd be kérésünket, Szent Fiad, a Jézusért. Ámen.
