Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
5. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 41. oldal. „se rózsák közt puha párnán, sem az ínség szalma- j ágyán, megpihenni nem tudott.“ Heine világfájdalmá- j nak forrása, alapja azonban nem a világ megvetése | vagy az életnek megutálása, hanem ellenkezően az I életnek szeretete és annak fájdalmas megismerése, j hogy a földi lét valójában milyen szomorú, pedig mennyire másnak kellene lennie. Nem — ő nem gyűlölte az életet, csak kiábrándult belőle. Vívódó kétkedése nyílt ellentéte tehát a világfájdalom azon második fajának, melynek gyökérszálai a blazirtság, a csömör, a sok élvezet okozta kimerültség, meg az unalom. Ezen irányzat főképviselőjének többen Byront, a világfájdalom legelső nagy dalnokát szeretik feltüntetni, talán első, kiváló alkotására, a Childe Haroldra gondolva, amelyben az önteltség és a durva cinizmus valóban fennhéjázó ünnepélyességgel parádéz. Ám ez a világfájdalom lehet személyes szerencsétlenség, vagy nem bánom, betegség, de a költészetben polgárjogot sohasem nyerhet. „Közöny és jóllakottság a poézisnak örök halála.“ És ha Byron élete nem is ment minden folttól, ha mint ember szeszélyes és cinikus is volt, nem lett volna soha világhíres költő, ha mint ilyen a frivol életfelfogásnak szolgálatában áll. Töprengése, tépelődése mélyen sebzett szívének és feldúlt kedélyének gyümölcse, akár Heineé vagy Lenaué, szkepticizmusa pedig a gondolkodó embernek kételkedésre hajló, fájdalmas panasza. Költészetének ugyanaz az alaphangja, mint Hamlet híres monológjának, avagy Leopardi ama lemondó sóhajának : „Egy csillag sem lesz sápadtabb, ha meghalunk.“ És azért valami borzalmas örömmel merült el a nemlét misztériumába. Edinburghi levéL i. Nagytiszteletü Uram ! Kedves Szerkesztő Úr! Már rég írtam. Azóta sok minden történt. írhatnék sokat dr. Kelman előadásairól, amelyekben a diákokhoz szólott, a közelmúlt irányítóinak az izenetéről hozzánk (Carlyle, Arnold M., Browning R., Stevenson R. L.) s az utolsó előadásában Jézusról, aki mindezeknek az üzenetét, minden nagyobb jelszavait: munka és engedelmesség (Carlyle), szépség és világosság (Arnold), erő és szeretet (Browning), bátorság és öröm (Stevenson) egyesíti az önmaga személyiségében és képes is mindazokat adni a vele való közösség útján. Az előadásokat minden este hallgatta 1500—2000 diák. I Dr. Kelman személyét jellemzi az irodalomszeretet, széleslátókörűség, az élet szépségeinek kedvelése (mindezek hozzá is járultak a diákok közti népszerűségének megszerzéséhez) s bár hiszi, hogy ezeknek nagy szerepe lehet keresztyénségünkben, de biztos afelől, hogy ez nem elég. Semmi se volt érdekesebb, mint az előadásai végén az az újra és újra visszatérő mondat: Browning mindazonáltal nem képes megmenteni, úgy Carlyle, bár felébreszti a lelkiismeretet, mégse adja a teljes ideális élet képét: ezt Jézus Krisztusban találjátok. Vagy Stevenson óriási magasan áll az erkölcsiség tekintetében, de az elesetthez neki nincs szava. De most erről nem akarok írni. Lehetne írni • sokat a New-College életéből is. Sok tárgyat adna a Protestant Institute of Scotland (Skóczia protestáns társulata, melynek célja a protestántizmus előtérbe állítása a katholicizmussal szemben) előadássorozata is, amely ez évben a reformáció irodalmáról szól. Az előadó dr. Smellie Sándor (talán némelyek a Presbiterian alliance budapesti konferenciája alkalmából ismerik is őt). Esetleg meg lehetne említeni az Egy. Szab. Egyház edinburghi egyházmegyéje évi missziói gyűlését, amelyen — több misszionárius beszéde közt — reám nézve a legmeglepőbb volt dr. Williamson W., a skót presbiteri államegyház moderátorának a beszéde s különösen az a nyilatkozata, amelyben a két presbiteri egyház egyesülési vágyáról beszélt. De most mindezekről nem akarok beszélni. Lehet, későbben még megemlékszem egyikről-másikról. Ami különösen érdekelhet bennünket, az a karácsony. Már egy hete folyton a karácsonyban és a karácsonyért élünk. Bár nem ünnep, de rettenetes az a forgalom, amit a karácsonyi ajándékok vásárlása s elküldése csinál. Nem ünnep, mondottam. A boltok nagyobbrészt bezárnak ugyan, de csak délután (bár vasárnap csukva vannak), a hivatalok is nagyobbrészt nyitva vannak; az utcai forgalom talán nagyobb, mint más napokon. Istenitiszteletet csak néhány templomban tartanak. Az egész, karácsony előtti héten a boltokban alig lehet a szolgálati személyzethez hozzájutni, sőt még mozogni is alig. Mindenki foglalatos, hogy a gyermekei által Santa Claushoz (Skóciában Santa Claus hozza az ajándékokat, nem a kis Jézus. Ez egy szent életű ember volt, valószínűleg Kis-Azsiában élt, aki a jó gyermekeket meg szokta ajándékozni) írt levelekre válaszoljon. Az egészből a szegény postásoknak jut ki a legrosszabb rész. Szegények, alig tudnak aludni (2—3 napig) 5—6 órát, máskor mindig Alapittatott i864-ben. A. vidék legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Aiapíttatott is34 be». Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-miinka) kiváló gondot fordít. == Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vcidászcipöit és csizmáit. Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át-
