Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-27 / 52. szám
52 szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 431. oldal. mánya hamisság, gazdagnak az ő kincsi szemét, orvosnak az ő gyógyszere méreg, papnak az ő imája hazugság, kereskedőnek az ő üzlete csalás, férfinak az ő ereje veszedelem, asszonynak az ő szerelme bűn, ha nem érted történik minden. Lám bomlásnak indult e világ s minden alkotása, melyet ember csinált emberéit s nem teérted’ Csak Te benned Atyánk szent minden, csak Te általad, csak Tenéked élhet minden. Mi pedig az elmúlt évben is csak tetéztük régi gonozságunkat, csak jobban eltávolodtunk tőleg. Nem néked éltünk, de éltünk magunknak s magunkban bíztunk, magunkban még akkor is, mikor fejünk felett megdördültek a fellegek. Ha nem számítod is sokrendbeli vétkeinket, csak hitetlenségünkért megítélhetsz minket. De nem nézhetted tovább e világ nyoruságát, midőn már oly sok volt benne a bűn, hogy a jó, az igaz tekintetett hamisságnak, a gonosz és csalárd igazságnak, midőn már az ember jó se lehetett, igaz se mert lenni, Istenfélő is szégyenlett lenni, végig robogott angyalod, a halál angyala, hogy ítéletet tartson nemzet és nemzet között, hogy igazságot tegyen, romboljon és égessen, öljön és gyilkoljon, mert igy szabadulhat meg e világ a veszedelemtől csak igy tisztulhat meg a bűntől. Atyánk ha a mi gondolataink a te gondolataid volnának, mi nem szólnánk semmit, csak nem alázattal hajolnánk meg előtted, de lásd Atyánk a mi szivünk fáj, s mi szivünk félt, mi nem vagyunk olyan gazdagok mint te, Atyánk s ha szeretetet vesztünk, mi mindent veszíthetünk kishitűségünkben ha reménységet Téged, Atyánkat veszítünk el. Oh Isten, szerelmes jó Atyánk, tekints a mi embervoltunkra s a mi bűnös voltunkra s ne büntess bűneinkért a mi szeretteinkben. Csak szeretteinkben ne büntess, mert soha vigasztalást nem tudnánk találni. Tekints a mi embervoltunkra, hiszen te tudod csak igazán milyen gyarlók is vagyunk hit nélkül, reménység nélkül, szeretet nélkül. Oh Uram meddig még, meddig még, még nem elég. Nem folyt ki elég vér, még mindig látod a keményszivüséget. Oh még mindig csak meghunnyászkodást látsz. Óh atyánk meddig még, meddig még ... a halál robogó kereke átvágtat mi magyar véreinken is, mi fiainkon is, mi testvérünkön is, de te nem törődsz vele mert szivünkben csak félelem van és hitetlenség. Atyánk te látod, hogy nem bünbánatoan él e világ, csak bűn takargatásban, csak elfelejtette gonoszságait, de meg nem utálta s mi is elfelejtettük de szivünkben van, az te pedig nem felejtetted el, s mintha csak ezt a kort választottad volna, hogy bűnhődjön apái vétkéért, saját vétkéért, s tán még a jövendőért is. Óh Isten szerető édes atya, hát ilyen a szereted te nálad? Oh akkor taníts meg minket, hogy a tisztító szeretet nem bűneink megbocsátása, de a tőlük való megtisztítás. így ismerve téged szivünk újból ujjong, újból remél, mégjobban, még igazabban, még szentebben borul atyai kezedre. Hiszen te jót cselekszel velünk mikor sújtasz is, áldasz, mikor átkoznak is, boldogítasz, mikor fáldalmat szúrsz is szivünkbe, életet adsz mikor a halál környékez is s élünk, ha már eltemettek is, mert te azért büntesz, hogy megtisztuljunk azért tisztítasz meg, hogy te hozzád menjünk, ahol pedig te vagy ott nincs halál, nincs fájdalom, nincs békétlenség. Óh olyan boldogok vagyunk, hogy ezt most tudhattuk meg, mikor a mi szivünk fáj, mikor akit szeretünk féltjük a haláltól, s az ellenség golyólyától, most mikor még régi hitünk szegény békességet adni. Óh Isten mennyei édes atyánk nem szűntünk meg könyörögni kedveseinkért ez esztendőben, most ez utolsó napján mikor szivünk oly közel jutott hozzád, hallgasd meg az édesanya könyörgését fiáért te tudod mibe került őt felnevelni, s te látod mit tud egy anya benne veszíteni. Hallgasd meg a feleség könyörgését, éjjel mikor hangtalan sötétjével ráborul az éjszaka s nappal mikor üres a hely az asztalnál az édesapa helyén. Testvér a testvérért rebeg nagy belső esedezéssel. Atyánk óvjad testvérünket, kivel együtt tanultuk nagy neved kimondani. Gyermek az anyjával járul tehozzád, Istenünk, az oly rég eltávozott édesapáért. Esedezünk hozzád atyánk minden mi rokonainkért, minden magyar véreinkért, minden szövetségeseinkért, óh könnyítsd meg nékik nagy fáradalmukat. A mi sebesültjeink sebeit gyógyítsd be, tedd rájuk könnyűvé a sebek hordozását. Atyánk mi hisszük, hogy könyörgésünk szavait meghallgatod, óh a mi drága hallosainknak adj bocsánatot a te végtelen kegyelmedből, a hátramaradottaknak add szivébe a a viszontlátás biztos tudatát. Taníts mindnyájunkat úgy látni ezt a letűnt évet mint Te látod s akkor bármi jő nem talál készületlenül. Taníts minket mindent a te kezedből fogadni el, hogy szivünk fel ne háborodjon s taníts úgy élni, hogy az a te dicsőségedre szolgáljon, s akkor ezért az évért, mely oly véres, oly iszonyú, oly kegyetlen mi még hálát fogunk adni. Óh most még sajog a seb, fél a szív, reszket a lélek, de majd a jövő századokban, amikor a nevek elmosódnak a sírok fejfáján, boldogan csillogó szemek — a mi unokáink szemei fogják olvasni azt a veszteség táblázatot melyen mi elállt szívveréssel futunk keresztül. Óh majd ha a sebek elhalványodnak, a férfiak testén, ha majd a nők igaz könnyei felszívódnak a menyországba, ha majd a népek élete felderül s megint újra barátkoznak, ha majd minden szív és lélek jobb lesz, mert minden szív a Krisztusé lesz, majd ha az ember
