Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

5. szám* 39. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Az állami iskolákban használt, miniszteri jóváhagyással ellátott legtöbb tankönyv a pro­­testántizmusról, ha nem nyílt sértéssel szól is, de mint új vallást, mint eretnekséget állítja a tanulók elé. Nem ritka az is, hogy egyes tanerők a protestántizmusról sértő, legkicsinylő megjegy­zéseket tesznek. Mindezeken felül kétségtelen az is, hogy ■az úgynevezett Mária-kongregációk ma már állami tanintézetekben is kezdenek gyökeret verni, melyek pedig a vallási türelmetlenség­nek, mások vallásos meggyőződése lenézésé­nek melegágyai. Képzeljük el mindezek után, ha ez álta­lános lene, nemcsak a közép-, de az elemi isko­lákban is, micsoda jövő várhatna egyházunkra! Milyen megzavart lelkületű, vagy legalább is közönyös nemzedék kerülne ki az iskolákból. Isten óvja meg ettől egyházunkat! A vílágfájdalom a költészetben.* A pápai Jókaí-kör 1913. évi december hó 7-én tartott házi­­estélyére irta éz felolvasta Roth Jenő pápai főgimn. tanár. 111. Az újkor klasszikus irodalmaiban sem lép föl mindjárt a maga megdöbbentő teljességében a világ­fájdalom. Leginkább még a németeknél, legkevésbbé a francia klasszicizmusban. De általában: nem mintha a költők géniusza könnyedén elsiklana a kérdések fölött, nem mintha ab ovo elhárítaná magától e nehéz problémákat, nem — hanem mivel a nagy költők szívük mélyén diadalmaskodni tudtak e világnak min­den rosszaságán és nyomorúságán. Igaz, a nagy har­cos : Lessing is így fakad ki egyszer: „Wer über gewisse Dinge den Verstand nicht verliert, hat keinen zu verlieren.“ Kis fia halálakor pedig ezt írja : . ich verlor ihn ungern diesen Sohn ! denn er hatte so viel * Az első és második közlemény lapunk két első számá­ban jelent meg. A második közlemény végére tévedésből került oda a „Vége." Szerkesztő. Verstand, so viel Verstand ! War es nicht Verstand, dass man ihn mit eisernen Zangen auf die Welt ziehen musste ? War es nicht Verstand, dass er die erste Gelegenheit ergriff, sich wieder davon zu machen ?“ Ám, aki mint Lessing a harcot, az önzet­len búvárkodást és az igazság keresését többre becsülte, mint magát a nagy sikert és az elért igazságot, való­jában pesszimista sohasem lehetett. Schiller, mint tudjuk, idálista volt. Sötét és fáj­dalmas hangú bölcselmi költészetének nem egy helye: „Da kommt das Schicksal ! Roh und kalt Fasst es des Freundes zärtliche Gestalt, Und wirft; ihn untern Hufschlag seiner Pferde! Das ist das Los des Schönen auf der Erde.“ Vagy : „Es liebt die Welt das Strahlende zu schwärzen, Und das Erhabene in den Staub zu ziehen.“ (Jungfrau v. Orleans.) Éppen azért elfordulva a középszerűségtől és a szürke hétköznapok laposságától az ideális művésze­tek, az örök szépnek honába menekült. A triászban leghevesebben és legmélyebben Goethe szenvedte át a világfájdalom mardosó kínjait. Nem is szólva fiatalabb korabeli kitöréseiről, Werther keser­veiről, avagy igazán gigászi Prometheus töredékéről, legnagyobb alkotása: maga a Faust is nem más, mint a világfájdalom nagy tragédiája, amely a lét örök problémáját legtökéletesebben juttatta ugyan költői ki­fejezésre, ezért mégis — meg nem oldotta. Hiszen Heine Almansorja, Byron Kain és Manfrédja, Lenau Faustja, Madács Az ember tragédiája és Hamerling Ahasverusa egytől-egyig csak folytatása, más oldalról való tekintése, kibővítése és mélyítése ugyanannak a problémának és valamennyi együtt is csak nagyjá­ból való feleletet tud adni az élet e legnagyobb kér­désére. Ám azért Goethét mégsem sorozzuk a világ­fájdalom tipikus költői megérzékítői közé. Goethe ha­bozott, küzdött, kételkedett, verejtékezett és szenvedett, mint korában senki más, de mint mindig, úgy itt is csak kibékítve, megengesztelve, helyreállított lelki egyensúllyal került ki a harcból; ő mindig képes volt arra, amire pl. szegény Wilde Oszkár egész életében nem volt: tudott — visszavonulva nagy egyéniségbe — keserűség nélkül lemondani. Van ugyan olykor valami rideg egoizmus és hideg előkelőség tartózkodó magaviseletében, de annál csodálatosabb, hogy nagy­sága tudatában is érezte és belátta, hogy az életnek, KÖNYVEK, folyóiratok, anyakönyvi nyomtatványok, jegyzőkönyek stb. bekötésére ajánlom modern gépekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET, hol mindennemű könyvkötőmunka a legnagyobb gonddal, pontosan készíttetik. —-—^ Térképfelhuzások! Szalagnyomás!----------------------- KIS TIVADAR Pápa, Fő-utca 21. szám. -----------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom