Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-29 / 48. szám
392. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. A jelenben nem kap kérdéseire megoldást. A jövendőben csak úgy tud hinni, ha valami biztosítéka van a múltból a jövendőre nézve, ha talál e földgolyón csak egyetlen pontot is, mely igazi, csak egy szót is, mely biztatja, egy életet, mely biztatja jövendője felől, hogy nem hiába csörgött vére. S a modern embert a maga Adventjében a keresztelő újra Krisztushoz vezeti. íme az Isten ama báránya, de a jelen Keresztelő Jánosa már így szól: „aki elvette a világ bűneit“. Jó volna mindnyájunknak adventi élménnyé tenni, hogy a világforgatagban csak úgy nem olvadunk szét, — feltéve ha szivén érint a háború — ha békességet találunk en szívünkben s addig nem jő el az egyik, míg meg nem találjuk a másikat, ki elvette a világ bűneit — szivünkben. Sz. I. senior. A LELKÉSZ LEGSÜRGŐSEBB TEENDŐJE NAPJAINKBAN. o= H □= =□ OGY MILY RENDKÍVÜLI sok fontos gond és teher nehezedik a lelkész vállaira ezek- I ben a nehéz napokban, azt közülünk min| denki tudja, érzi s belátja, hogy ha csak némikép csekélyebb mértékben is megakar felelni kötelességeinek, Isten segedelmének szüntelen való buzgó kérése mellett, reggeltől estvéliglen talpig fegyverben kell állania az Ige, az evangélium minden fegyvereivel, ama nemes harc megharcolására, melynek nyomán enyhület, vigasztalás, nyugalom, áldás és béke fakad. A minden napi megélhetés nehéz gondjairól, az anyagi dolgok súlyos viszonyairól nem szólok, nem beszélek, hiszen ha Pál apostol szerint kenyerünk és ruházatunk van, akkor meg kell elégedve lennünk, ez pedig, Istennek legyen hála, ha szűkösen is, ha kopottas formában és szakadozott állapotban is, de mégis csak van, áldassék érte a Mindenható! Gyermekeink taníttatása, neveltetése, kivált párosával, ma már nagyobb gondot okoz, mint a múlt években, mert a háború miatt minden drágább, ruházat, lakbér, ellátás itt-ott, a felemelt konviktusi díj s eme körülmények miatt homlokunkon két barázdával többet hasít a gondok ekéje s ama bizonyos szürke szálak szaporodnak dérütötte koponyánkon, vagy lehullanak, eltűnnek, mint így ősszel a fáknak sárgult, fonnyadt levelei, de ha nagy nehezen is, eme gondok legyőzése is, Isten gondviselő jósága mellett a legtöbbször sikerül, igaz hogy az otthon maradott család rovására. Napjainkban — szerintem — a ref. lelkészi kar legsürgősebb teendője, legnagyobb gondot okoz a kúrapasztorális gyakorlása, a lelkiszolgolat, az árvák, özvegyek, szomorkodók, kesergő szivek vigasztalása, a szegény sebesültek gondozása, a háború rémhíreitől nyughatatlankodó keblek lecsillapítása, a zúgolódók, panaszkodók nagy seregének megnyugtatása, békességre intése s a jobb jövő elkövetkezésének ígéreteivel gyógyítása a vigasztalást alig, vagy nehezen befogadni akaró lelkeknek. Istenem, de messze is repült tőlünk a békesség galambja! Mint hajdan Noé, az Úrnak kiválasztott kegyese a zavaros hullámok tetején hánykódó-vetődő bárka ablakából ki-ki tekingetve, türelmetlenül várta, leste, figyelte háznépével együtt a hullámok fölé kiröppent galamb visszatérését, úgy lessük, várjuk mi is reszkető idegességgel a pósta, a hírlap jöttét, mohón faljuk a nagybetűs híreket, könnyezve olvassuk az elesett hősök sürü névsorát s remegve várjuk a viszonyok és harcoknak javunkra fordulását, a békesség eljövetelének halvány reményét, de hiába várjuk ! S szomorúbbnak látszik sorsunk Noé apánk helyzeténél is! Az írások tanúsága szerint az özönvíz, mely Noé idejében elborította az egész világot, százötven napig tartott, csakhogy akkor egy nap nem 24 órából állott s mi volt az akkor ismert világ területe kilométerekben a mostanihoz képest ? A mostani háborúnak a vihara jóval túlhaladta a Száz napot, s a vértenger nem akar apadni, sőt hullámai egyre növekednek, terjednek, szélesednek, torlódnak egymás hátára s pusztulással fenyegeti a népeket, nemzeteket s „elakarják nyelni az egész világot“, zúgva, bőgve törve át az egyes országok, világrészek határgátjait. A belga nemzet, saját balgatagsága folytán már alámerült a vértenger hullámaiba és sírjánál „népek millióinak szemében a veszteség könnye ül“. Vájjon kié s mely nép, nemzet megy ÚJ KÖNYVEK! MOST JELENT MEG! SZEPESSY: VIRÁGOS VONATTÓL A VÖRÖS KERESZTESIG (HARCI DALOK) DR. MÁDAY: A HÁBORÚ ÉS A BÉKE SZOCIOLÓGIÁJA HERMANN JASEN: A CSATATÉR ÁRNYAI (DÁN REGÉNY) ORION: JÓSLATOK A VILÁGHÁBORÚRÓL ÉS ANNAK KIMENETELÉRŐL AZ EURÓPAI HÁBORÚK SZÍNTEREI (TÉRKÉPEKKEL) DIPLOMATA: NAGY DOLOG A HÁBORÚ .... VILÁGHÁBORÚ KÉPES KRÓNIKÁJA, HETENKÉNT EGY FÜZET JELENIKK MEG 1 — K. —•60 f. — 80 f. —■70 f. 1-50 K. 5 - K. —•24 f. KAPHATÓK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPA, POSTAFIÓK 12.
