Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-22 / 47. szám
386. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. zése, nemcsak a virágok hervadása, hanem főkép a levelek hullása emlékeztet erre minket. Éppen azért a nagy próféta, Ézsaiás a levélhullás elszomorító jelenségét egy nagy tanulság forrásának választja ki, amidőn azt mondja szent leckénkben, hogy mi is úgy hullunk el mindnyájan, mint a fának levelei. Ámde mit tapasztalunk keresztyének ? Azt, hogy bár a nagy levélhullás ilyenkor ősszel van, de hullanak azok már tavasszal is, nyáron is. Hisz alig hozták elő a fák a leveleiket, már láthatunk itt-ott sárgulókat és megsárgultakat, melyek lassanként leperegnek az ágakról. íme igy van ez az emberek világában is, hol az élet tavaszán is egyiránt találkoznak olyanok, akik levél módjára lehullanak az élet fájáról, sőt rendkivüli körülmények között még nagyobb számmal is. Az élet őszén pedig mulhatlanul bekövetkezik ez mindenkire nézve. Minthogy tehát a próféta nyilatkozata csakugyan komoly tanulsággal szolgál, jertek, kér. testvéreim, vizsgáljuk meg most, ebben a komor, őszi időszakban ezeket a tanulságokat. Ez a prófétai szózat: 1. Egy leverő hatású, szomorú tapasztalatot kifejező mondat, 2. egy nagy igazság, 3. komoly figyelmeztetés. I. Valóban mindenekelőtt, elszomorító hatású mondat ez : Elhullunk mindnyájan, mint a fáknak levelei, mert hiszen a múlandóságot, a halált, ezzel együtt a veszteséget juttatja eszünkbe. Múlandóság, halál! milyen félelmetes szavak ezek az emberek szótárában ! Megszűnését jelentik ezek olyannak, aki volt, ami létezett, gyönyörködött, vagy gyönyörködtetett és eltűnését a szem elől, úgy hogy többé nem látható. Nézzük például a természeti világot. Tavasszal olyan a fű, virág, fa, mint a teremtéskor, üde, zöld, színes, élénk. Olyan jól esik látni az emberi szemnek! Láttára öröm, boldogság tölti meg az érezni tudó kebelt. De közben azután csakhamar látunk letiport, vagy megszáradt fűszálat és lehullott falevelet. Oh, mily elszomorító látvány ez! Vagy jön egy tomboló vihar, vagy jégeső, vagy szárazság és mindjárt nagyobb mértékben látjuk a pusztulást: a letört virágokat és faágokat, a letépett lombokat, leveleket. Mennyire lever ez is bennünket l Végül jön a nagy, az őszi hervadás, amikor az egész természetben jelentkezik a pusztulás. A fű elsárgul, a virágok elhervadnak a legelső dértől, a fák elhullatják lombjaikat, leveleiket és csupaszon terjesztik szét ágaikat, mintha elvesztett ékességeik után sírva kiáltoznának. Oh mennyire fájdalmas hatású látomány ez mireánk! De igy van ez az emberek világában is! Meg van ott is a tavasz, nyár, ősz kora. Öröm, boldogság üt tanyát egy-egy szükebb körben. De előfordul — fájdalom — a hervadás, a levélhullás isi Szerető szülék örvendeznek kisdedüknek, vagy reményeket fűznek serdülő gyermekükhöz s im egyszer csak váratlanul, mint az ágról letépett levél, elszakíttatik körükből az enyészet fuvallatára s gyász, keserűség, mélységes fájdalom marad utána! Ifjú korban levők reményeket szőnek-fonnak, küzködnek a jövőért, azok boldogságáért s egyszer csak váratlanul elhangzik a hivó szó s le kell tenni a munka-eszközöket, félbe kell hagyni a boldogítás munkáját. Oh mily leverő hatású és szomorú tapasztalatokat kifejező jelenségek ezek, melyek mind a próféta sza'vaira emlékeztetnek: Elhullunk mindnyájan, mint a fának levelei! És aztán vannak rendkivüli körülmények is! Jönnek elő járványos, pusztító betegségek, melyek nagyobb arányokban is elszomorítóan igazolják a próféta mondását. Vagy előfordul, mint most is, hogy öldöklő háború szedi áldozatait és pusztítja az emberi társaság, a haza szine-virágát, a legjobb, a legerősebb munkabíró ifjakat, férfiakat! Istenem, bizony a halálnak ez a bőséges aratása a legnagyobb mértékben leverő hatással van minden érző kebelre! II. Elhullunk mindnyájan, mint a fának levelei! A prófétának ez a mondása másodszor egy nagy igazság. Mindnyájan elhullunk! Tehát nincs kivétel, mert Isten előtt nincs személyválogatás. A természetben valamint a legkisebb fűszál elszárad, úgy a legnagyobb, az évszázados fa is elhullatja leveleit és ki van téve az elpusztulásnak. S valamint a bokrok aljában szerényen nyíló ibolya elhervad, hasonló sorsra jut a virágok királynéja, a rózsa is. Nincs különbség a múlandóságban 1 Pi RÉQNER PÁL dFszfestö PÁPA. Ijgfl TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON 1 W/J VÄ KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- [/ VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. MO — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK! sss — mm ' —a— ■— 11 a1 — — ■ ■ ■ ■ ■ ===—■
