Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
DUNÁNTÚLI PRDTESTANS LAP. 1914. 368. oldal. ség lelkének lázas krízise diadalra vigye. Önkéntelen szent Dávid zsoltárának szavai csengenek fel az ajkainkon : „Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsufolja őket. Majd szól nekik haragjában és megrettenti őket gerjedelmében: én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen. Törvényül hirdetem, az Úr mondá nékem: én fiam vagy te, én ma nemzettelek téged. Kérjed tőlem és én odaadom néked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait“. III. ISTEN INTŐ SZAVA. CZERETETT SZOLGATÁRSAIM! Mi mindenkor tisz^ tában voltunk azzal, hogy hitünk fejedelme, dicsőséges Megváltónk végtére győzni fog minden akadályon. Imádságos óráinkban szent meggyőződésképpen ragyogott fel a szivünkben az a tudat, hogy Isten országa mind közelebb van a megvalósuláshoz s a jövendő Krisztusé. A zászlóra, amelyre felesküdtünk, fel van Írva gyönyörű betűkkel: Cristus Vincit, Krisztus győz. Eddig azonban abban a hiedelemben éltünk, hogy Krisztus hatása az emberiség történetére egyenletes, fokozatos. S most egyszerre csodás látóhatár tárul elénk a háború által előidézett forradalmi átváltozásban a keresztyénség világnézetének. S nekünk e kritikus órában nem elég pusztán ésszel felérnünk, hogy Krisztus szerelme most talán a háború megrendítő eszközeivel akar új világot teremteni. Nem elég tudnunk, hogy Krisztusnak módjában áll, ha kell vasvesszővel is szétzúzni az ő igazsága elé tornyosuló akadályokat, de mint az ő hűséges katonáinak tisztában kell lennünk azzal, hogy a keresztyénség világnézetének e nagyszerű átalakulásában mi a tisztünk s ezt a tisztet szivünk minden magasztos érzésével, lelkünk minden erejével meg is kell valósítanunk. Nem elég ölbe tett kézzel szemlélnünk az ő nagy munkáját, de ha részesek akarunk lenni diadalában, a harcból, a küzdelemből nekünk is ki kell vennünk a magunk részét. Lássátok, a Zsoltáriró sem elégedett meg annak a felemelő ténynek a konstatálásával, hogy az Istennek felkentje győzelmet arat minden ellenségén és lába alá veti az egész világot, hanem ugyanabban a percben szükségesnek találta tolmácsolni Isten intő szavát is az emberiség szellemi vezéreihez: „Azért királyok legyetek eszesek és okuljatok földnek birái. Szolgáljátok az Urat félelemmel és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik ő benne bíznak“. Szeretett testvéreim ! A föld királyai és fejedelmei alatt beszédem előbbi részében a nép szellemi vezetőit értettem. Ilyen értelemben ti is valamennyien királyok vagytok. A népnek ezerei tekintenek reátok s várják ajkatokról az igét békés időben is. S ma még fokozottabb mértékben várnak tőletek sokan biztatást, okulást, tanítást s életet. Ma az események rettenetes zivatarában igazán meg kell állanotok a helyeteket. Vizsgát tesztek az egész világ előtt arról, hogy az Isten éltető evangéliomának, boldogító igéjének hűséges sáfárai vagytok-e. Ma vér tette porhanyóvá a talajt, melybe az igének magvát hintenetek szent kötelesség. Ma tőletek várják a segítő kezet, az édes atyai támogatást, a szeretetet, a jóságot, a jobb jövendő reménységét. Azok a szivek is, amelyeken eddig talán hiába zörgettetek, ma feltárulnak előttetek. A szegény viharvert nyájaknak ma szükségük van kipróbált hűségű pásztorokra. A munkatér végtelennek mutatkozik. Munkásai az isteni kegyelemnek, szolgái a diadalra menő Krisztusnak, legyetek résen, vessétek kezeteket az eke szarvára. Legyetek eszesek és okuljatok. Lesznek-e még valaha ilyen közel hozzátok az emberi szívek ? Feltárulnak-e előttetek még egyszer olyan bizalommal a lelkek, mint a megpróbáltatásnak eme nehéz napjaiban ? Nyilik-e alkalom egyházunk megcsorbult tekintélyét még egyszer diadalra vinni, ha azt ma, e kedvező időben elmulasztjátok ? Soha, soha. Az idő, az alkalom itt van, ne késsetek egy percig sem. Legyetek eszesek és okuljatok, királyi papsága az Isten örök evangéliumának! „Szolgáljátok az Urat félelemmel és örüljetek reszketéssel!“ Szolgálni Őt szeretettel, boldog örvendezéssel, vidáman: ez talán kívánatosabb volna. De hogyha meggondoljátok, hogy a mai napok megpróbáltatásai mily rettenetes vészeket hozhatnak hazánkra, egyházunkra, ha másfelől figyelembe veszitek, hogy milyen gyengék vagyunk s mily végtelen magasztos a tiszt, amelyre az isteni kegyelem elszóllított, kell, hogy a szívetek elszoruljon. Szolgáljátok őt egész szívetekkel, de kötelességteljesítésetekben egy pillanatra se bizakodjatok el. Szivetekben éljen ott mindig az a tudat, hogy a reátok bízott lelkekért, minden egyesért külön-külön számot kell adnátok az Isten itélőszéke ÚJ KÖNYVEK ! MOST JELENT MEG ! SZEPESSY: VIRÁGOS VONATTÓL A VÖRÖS KERESZTESIG (HARCI DALOK) 1- K. DR. MADAY: A HÁBORÚ ÉS A BÉKE SZOCIOLÓGIÁJA — 60 f. HERMANN JASEN : A CSATATÉR ÁRNYAI (DÁN REGÉNY) — 80 f. ORION : JÓSLATOK A VILÁGHÁBORÚRÓL ÉS ANNAK KIMENETELÉRŐL — 70 f. AZ EURÓPAI HÁBORÚK SZÍNTEREI (TÉRKÉPEKKEL) P50 K. DIPLOMATA: NAGY DOLOG A HÁBORÚ ... 5— K. VILÁGHÁBORÚ KÉPES KRÓNIKÁJA, HETENKÉNT EGY FÜZET JELENIKK MEG — 24 f. KAPHATÓK KIS TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN PÁPA, POSTAFIÓK 12.
