Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

42. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 347. oldal. Ezerszámra semmisíti meg az exisztenciákat. Bűnre csábítja, sokszor valósággal kényszeríti azokat is, kik eddig a becsület útját járták. Minő tátongó sebeket üt eme borzasztó fekély a társadalom testén ? És mindez nagyrészt vasárnap történik! Fékét vesztve dühöng vasárnap minden érzéki szen­vedély. Ott van az alkohol, a kártya mellett a nemi élet bűnös kicsapongása is. Szinte elválhatatlanok egy­mástól. E három betegség lehetetlenné is tesz minden fejlődést, társadalmi boldogulást. Meg kell nézni egy vasárnapi éjjelt városon! ... És mégse volna szükség a vasárnap megszentelésére? — FOLYTATÁSA A JÖVŐ SZÁMBAN. — FALUSSY GUSZTÁV. TÓTH KÁROLY 1853—1914. 3.......RECIPE lugubres cantus o Melpomene! . . . P Sirasd el velünk együtt azt az igaz embert és hü barátot, kinek nemes szíve csakis n____pj szeretni tudott, — gyűlölni, boszút állani soha és aki lelkének csodás derűjével oly sok feledhetetlenül vidám órát szerzett nekünk, akik gyakorta voltunk kedves körében. szeretetén felül bírta a liberális gondolkodású gróf Nádasdy Ferenc teljes bizalmát s a fiatal Tamás gróf mentorának, Valentini János országos hírű festőművész­nek — a „piktor komának“ — sírig tartó igaz barát­ságát. És aztán (selten kommt besseres nach!) a polgárdi híres eklézsia élén a nehéz munka, sok küzdelem 24 esztendeje. Őt, akit eddigi állomáshelyeiről nem akart e/ereszteni a hívek ragaszkodó szeretete, Polgár­­dira nem akarta Mereszteni a gyülekezet fékevesztett szenvedélye. Szomorú valóság, hogy csendőrfedezet mellett foglalta el állását s tartotta meg beköszöntő beszédjét. Híveinek renitenskedése azonban nem annyira az ő személye ellen irányult, mint inkább arra az elvi kérdésre támaszkodott: hogy mert az egyházmegye papot erőszakolni — t. i. a traktuális gyűlés rendelte őt Polgárdira — a választani nem akaró eklézsiára? És Tóth Károlynak mindenkor elismerendő érdeméül kell betudnunk, hogy — bár rekedt hangja miatt az ékesszólás lelket megnyerő hatalmával nem rendelke­zett — okossága, erélye s hivatali pontosságával a korábbi zavaroknak egyrészben okául szolgált nagy adósságot szépszerével lefizettette és a gyülekezetben a jó rendet mihamar visszaállította, sőt elmésségével, kedves modorával népszerűségre tett szert és az unitáriussá lett hívek közül sokat visszahozott egy­házunk kebelébe. * * * * * =H Tóth Károly hat évtizedre terjedt életének hat fő­stációja volt. A balatonfőkajári szülői ház — a jómódú birtokos hajléka — a munkálkodásra, igénytelenségre szokta­tásával, mely falusi erényekben a korán özvegységre jutott s gyermekeit végtelenül szerető édes anya példa­adással járt elől. A tanuló évek pápai főiskolánkban, a gimnáziumi osztályokban sok küzdéssel, a theológián diadalmasan s mint szénior, elismeréssel koszorúzva. Lepsényi káplánkodása a nagy adminisztrátor Hor­váth Mihály oldalán, ki a gyakorló-lelkész mintaképe gyanánt állott előtte s kitől a hivatali pontosságot tanulta el leginkább. A battyáni helyettes-lelkészi évek, az általa is min­dig örömest emlegetett víg napokkal s a két község apraja-nagyjának példátlan ragaszkodásával. A rendes papság Nádasdladányban, hol a hívek Lehetnek, akik Tóth Károlyban csak a nagy tréfa­mestert s az epikúreistát látták, akinek életelve: „Gondűző borocska mellett vígan illan életem! Ezek azonban nem igazán ismerték s rosszúl érté­kelik őt. Tagadhatatlan, hogy szerette a fehér asztal kellemeit, — nem egyszer túl az elégen is. Ilyenkor szórta aztán, mint istenáldotta humorista, elkápráztató elmésségének röppentyűit és az élcek bombáit, — mosolyra indítva, kacajra bírva és hahotára fakasztva. Valóságos kis Eötvös Károlya volt ő a traktusnak, aki bőerű humorával mulatva mulattat, de sohase bánt, mert az elevenig ható maró gúny nem vág az ő természetéhez. Nagy bohó és „figurás ember“, ahogy’ minálunk mondják; de komoly dolgokban nem ismeri a tréfát s igazi mivolta szerint talpig ember és cátói jellem. Gyermekifjan szerelemre lobbanva szinte egy év­tizedig állja az ígéretet s első szerelmének tárgya mellett mint férj, megtartja esküjét: „szeretem...“, „véle megelégszem ! . . .“ Gyermekeiért kész minden Alapíttatott 1864-ben. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete. Mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nem­csak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. Raktáron tartok mindennemű saját készítményű úri-, női- és gyermek-cipőt. ANHEIM ÁRMIN ezelőtt Altslädter J cipőraktára PÁPA, Kossuth Lajos utca 32. sz. ▼▼ Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált ▼ vízmentes vadász-cipőit és csizmáit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom