Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-11 / 41. szám
41. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 337. oldal. meg neki az objektum reálitását, hanem csupán csak azok tüneményeit, megjelenési formáit ölelheti fel. Előtte reális az, amit megfigyelhet. Határai az érzékelhető világgal le vannak zárva. Tovább csak metafizikai indukció útján juthat. Felveszi az éther hipotézisét, az események, jelenségek mögött mozgató erőket fedez fel s nevezi azt erőnek, mozgásnak, életlendületnek, evolúciónak. Rendszerezése törvények alkotásához vezeti, melyek a tapasztalat és az emberi szellem eredőinek tekinthetők. A törvények mögött pedig irányító, rendszerező gondolatot sejt, melyet meg nem ragadhat, meg nem ismerhet. Az ember azonban egység, az élet sokoldalú, a világ nem zárható az értelmi kategóriák keretébe, az érzékelhető természet törvényei alá. Ez csak egyik folyama az életnek s ez maga is fejlődik szüntelenül. Ez csak egyik neme a valósággal való érintkezésnek. A tapasztalat szerint a cél az akció, az élet. Az élet olyan egység, melyben minden élettevékenység az akciót szolgálja s az értelem, az érzéki világ megismerése csak egyik fontos élettevékénység. Az érzéklés megismeri a külső világot, az értelem megalkotja annak törvényeit, a fogalom jelzi a realitást, az akarat megragadja azt s a cselekvés felé irányítja. A tudomány az eszközök összerendezése a cselekvésre, egyik kulcs, mellyel felhasználhatjuk a világegyetem kincseit, de amikép vannak más erők, más tényezők is, melyek az akcióra befolynak, éppen úgy vannak más kulcsok is, melyekkel az egésznek változatos erőit megragadjuk. Ha belső életünkbe tekintünk, akkor észrevesszük, hogy az öntudatban valami áram működik, mely egyesíti, cselekvésre levezeti az összes erőket. Az emberi öntudat az, amely az értelem és az érzelem adatait rendezi, életfelfogássá alakítja s az akarat rendelkezése alá bocsátja. Mi cselekszünk az öntudat hatásainak megragadása s mérlegelése által. Az ember önmaga felé fordul s amint a tudományokban, úgy itt is a tapasztalat vezeti. Felfedezi az akarat területén működő erőket, melyeknek együtthatása képezi forrását az akciónak. Ha cselekedni akar, erőkkel találja magát szembe. Az egyik azt mondja: nem, a másik azt, hogy: igen. Ha az egyiket követi, akkor énjében szakadás áll be. lelkiismeretfurdalás, elégedetlenség, bűnérzet gyötrik. A másiknak követése nyugalmat, békét ad lelkének. Mintha két énünk volna, mintha két személy lakozna bennünk, pedig tulajdonképen az öntudat rendszerez, az öntudat közli a cselekvésre irányító adatokat, az akarat választ s választása az egyénben a helyeslésnek, vagy nem-helyeslésnek ítéletét és a kötelesség érzetét hívják elő. Az erkölcs éppen ezen a kötelező, parancsoló erőn épül fel. Szembe állítja az embert önmagával és embertársaival, szabadságról, kötelességről beszél, magasabb világba vezet. Megállapítja, hogy van bennünk valami jóra irányító hatalom, melynek útjain erkölcsös életet élünk. A pszichológusok a nemtudatosba, az öntudaton kívül helyezik ezt az erőt egész jogosan, annak nyilvánulásaira támaszkodva. De azt is megállapítják, hogy minél erősebben engedjük belépni öntudatunkba, az annál teljesebb, világosabb, emberiesebb lesz. Vessünk számot ezzel a ténnyel. Van valami abszolút az emberben s ez az erkölcsi kötelességérzet, mely alkotó része énünknek s az emberre döntő, tartós befolyást gyakorol. S ezt az abszolútot egyedül az akarat érinti. Ha ezt elfogadjuk, mint tényt s nem vonunk belőle következtetést, akkor az erkölcs területén maradunk, akkor erkölcsi lények vagyunk. Ha tovább megyünk s Isten létezésére következtetünk belőle, akkor már az Isten léteiét bizonyítgató filozófia felé hajiunk, teóriákat s esetleg theológiát alkotunk, de elméleti téren mozgunk. Ez az állapot lett uralkodóvá nálunk. Ezért értjük mi vallásos ismeret alatt a bibliában foglalt hitigazságok elméleti tudását, azok igazolására való készültséget, a hajdan élettel teljes és életből fakadó formák bizonyítgatását, megtanulását, tanulmányozását, a régen keleten történt események száraz ismeretét. Ezért egyenlő nálunk a hit az elhívéssel. Ezért élettelen, száraz templomi igehirdetésünk. Ezért beszélünk Jézus tudományáról, tanairól, utasításairól, parancsolatairól, melyeket teljesítenünk kell, épúgy, mint az erkölcstan parancsait. Miben különbözik akkor a vallás az erkölcstől ? Krisztus nem erkölcstant, hanem életet hozott, nem elméletet, de gyakorlatot, nem theológiát, de vallásos életet. Mi elhiszünk mindent, mert tanítják, mert úgy illik, elhiszszük öntudatlanul, megtapasztalás nélkül. Rabszolgái vagyunk a múlt formuláinak. Hiszünk hit nélkül, intézkedünk, kormányzunk, igazgatunk élet nélkül. Keresztyéneknek valljuk magunkat anélkül, hogy megtapasztaltuk volna, mi a keresztyén élet, anélkül, hogy a Tisztelettel ajánlom szíves figyelmébe a kor színvonalán álló modern gépekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET. A köznapi kötéstől eltérő angol vászon, félbőr vagy alkalmi díszkötésű szép munka biztosítása mellett a legjutányosabb árakon. A mintaszerű kivitel mellett az olcsó árak bőségesen kárpótolják a porfó= kiadást, ha a könyvek összegyűjtve, 5 kilónként küldetnek be. KIS TIVADAR, Pápa, Postafiók 12.
