Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-04 / 40. szám
328. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. lása nélkül oly sok időn át elfásult, öntudatlanul kapkodó szívek előtt. Miért is maradtunk volna itthon, ha nem azért, hogy a vágyakozó lelkeket megragadjuk, a gyenge szárnyakat felfelé segítsük s bizonytalanul, mert irányítás nélkül emelkedő, de tehetetlen emberiséget hirtelen felemeljük arra a magaslatra, honnét látja Istent és az ő munkás szeretetét? Lassan haladtunk eddig. Isten ránk zúdította megreszkettető villámait s az égő házak belsejében vágyakozó lelkek sóhajtása, bizonytalan, bárgyú, de hitteljes imája száll felfelé és emeli ki a lelkeket a fullasztó füsttengerből, a szürke élet gyilkoló sötétségéből. Istennek szolgája megérted-e ezt? Tudod-e, hogy Isten szeme rajtad csüng és tőled várja a munka emberi részének elvégzését. Emberiesen szólva azt kívánja tőled, hogy ragadd meg az alkalmat és a szívek megnyílt ajtaján vidd be a boldogító és éltető igazságot. Eddig panaszkodtunk, hogy zárva vannak ezek az ajtók, nem fogadnak be bennünket, hálátlansággal fizetnek. Hiába dolgozunk, munkánk eredménytelen marad. Most megnyíltak az ajtók maguktól. Mit kívánunk még? Mindig a kezdet nehézségei miatt panaszkodtunk eddig, mindig azt mondottuk, hogy népünkkel nem lehet keresztyén missziót végezni. Most önmaga ajánlja fel magát. Vigyázzunk, hogyúgy forgolódjunk, hogy a viharlecsendesültével is vágyakozzék munkúnk-után!Lecsendesül a vihar s termékenyítő életáram vonúl végig a természeten. De mit termékenyít meg, mit növel, ha nem vetettünk semmit? Ha majd az emberi szívekbe újra visszatér az önzés, az anyagiság ezerfejű sátánja, ha elfoglalja eddigi helyét a most kiszorított érzéketlenség, nemtörődömség és hitetlenség, akkor moshatjuk kezünket, elkéstünk s a ránk bízott talentumot földbe ástuk, a gondjainkra bízott nyájat eltévelyedni hagytuk. Jutalmunkat is e szerint nyerjük el. Olyan lesz a háború után Krisztus egyháza, úgy fejlődik Isten országa, ahogy mi munkálkodunk a háború alatt, mert Isten már elvégezte a magáét. Az ő munkája megelőzte a mienket. Nekünk utol kell érni őt. Nem kételkedem abban, hogy nincs egyetlen keresztyén lelkipásztor sem, kinek lelkét meg ne szállotta volna a körülmények által rákényszerített isteni munka vágya. Ne dobjuk ezt el magunktól ezután sem, a vihar leültével sem. Egyházunknak életében forduló pontot jelent a mostani forrongás. Hiszen forduló pont ez a népek életében általában s a hit átöleli az egész életet. Tőlünk függ, hogy merre fordulunk, felfelé-e, vagy lefelé. Munkánk adja meg e fordulatnak nagyságát is, irányát is. A szívek most a mieink, ha megragadjuk őket, akkor diadalmaskodtunk. De a megnemesült felhevüléshez nagyon közel van a lesűlyedés hideg mocsara, vagy a fellángolás pusztítóan lobogó tüze. Legyünk gyújtogatok és legyünk csillapítók. Gyújtsuk meg kiolthatatlanúl a mármár szikrázó isteni hevületet s oltsuk el örök halálra a most félre szorított gyarlóságokat. Akiket most felkeresünk, megvigasztalunk, akiket Istenhez csalogatunk, azokat keressük fel ezután is, hiszen már nem leszünk ismeretlenek, vigasztaljuk meg ezután is, vagy örvendezzünk velük, hiszen már a világ szerint is van jogunk hozzá, csalogassuk addig, míg meg nem ragadják Istent úgy, hogy ezután csak belőle élnek. Akiknek letörültük könnyeit, derítsük azokat mosolyra az Isten meglátásának örömével. Kiknek leikéből sikerült kioltani a káromlás és zúgolódás pusztító hevét, azoknak adjuk s ne nyugodjunk addig, míg nem adhatjuk a megnyugvás és Istenbe vetett bizalom éltető lángját. Akit kivezettünk a nehéz anyagi szükségből, tanulja meg tőlünk, hogy nemcsak kenyérből él az ember. Aki hálával tekinthet reánk, mutassuk meg neki, hogy egyedül Istené a hála. Mutassuk meg Istent a nélküle élők-A SZERB HÁBORÚ TÉRKÉPE AZ OROSZ HARCTÉR TÉRKÉPE Rt" KIS TIVADAR könyvkereskedésében aP o: PÁPÁN. Fő-utca 21. szám. Saját ház.
