Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-20 / 38. szám
38. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 315. oldal. lunkat csak úgy emelheti, hogy ez ne jelentse egyszersmint a határok körének tágítását. Törvényhozó szervünk, amikor a kultusz terén hoz új alkotásokat egyetemlegesen kötelező hatállyal, rendszerint csak a már kialakult közfelfogásra, hangulatra és a már régtől fogva megszilárdúlt kultuszállapotra tekint figyelemmel, annak abroncsai közé illeszkedik; előmunkáló szerve az egyetemes liturgiái bizottság is csak ilyen módon és mérvben fejtheti ki működését. A belső-somogyi vagy a jobb jövőben talán alakuló bármelyik egyházmegyei kultuszbizottságnak célja egészen más természetű : az csupán az eszme terjesztése, a látókör tisztázása és szélesbbitése, csupán javasolás, kérés. A közfelfogás és közhangulat fejlesztésének szolgálatában áll. Úttörő, igazolható új mesgyéket szántó, úttörő előmunkás. A lelkiismereti és gondolati szabadság munkása. „Semper reformari debet“ a jelszava. Érveit nem a törvény csontos §-aira alapítja, hanem az összellemében felfogott szentírásból és a józan észből merít. A reformáció szülöttei éppen azt tartják drága örökségüknek, erejük és büszkeségüknek, hogy érvényesíthetik az evangéliumi elvet, hogy ahol van az Istennek Lelke, ott van a szabadság; dicsekedhetnek a helvét hitvallás szabadelvűségével, mely szerint meg nem tűrjük, el nem szenvedjük, hogy valaminek bizonyságtételére azzal szoríttassunk, hogy ez vagy az így volt régen, hanemha Isten leikétől vezéreltetve, a szentírásból és józan észből ha valami jobbat mutatnak fel nekünk, azt készséggel elfogadjuk. A jézusi szellem szabad hullámzása, fokozatos fejlődése pedig okvetlen feltételezi a §-mentes eszmecserét. A reformáció szerint nem kötheti gúzsba a szabad haladást sem valami felülről alá kényszerítő pápaszerű hatalom, sem valami megszokott csökönyös állapot, a tágíthatatlanság és megváltozhatatlanság szorításával. Csak az méltó hozzánk, hogy a jézusi határok között életelevenen, szabadon mozgó, ható, alkotó és továbbfejlesztő szellem egyetemlegesen tevékeny mezején haladjunk. Ezen nőjjenek a folytonos tökéletesedésnek szabad hajtásai. Az orthodox görög-keleti (orosz, szerb) egyházban a megígért áldott Szentléleknek egyáltalán nem lehet még csak minimális szerepe sem az egyház egyetemét, annak dolgait illetőleg. Egy megmerevedett állapottal szemben a Szentlélek fejlesztő vezérlete képtelenség. Ismerem a görög-keleti szerbeket, hosszú ideig éltem köztük. Érintkeztem pópáikkal és egyik-másik theológiai tanárukkal, tudásvágyból leveleztem is velük. Holt állapöt. A pópák az egyházfőktől; ezek a pópáktól és mindezek a néptől és valamennyien a szent zsinattól és a szent zsinat valamennyitől rémüldöz, ha csak némi kis változtatásról is lenne szó. A közszokás, felfogás, minden más felekezettől elzárkózó kiskorú félelem és olthatatlan dac, elvakúlt önteltség, a szabadság hiánya: abszolúte lehetetlenné teszik, hogy a Szentlélek egyetemes dolgaikat csak egy jottával is változtassa és fejlessze. Náluk a minden mástól rémüldöző elfogultság és csökönyösség guzsbaköti még a Szentlélek munkáját is. Na hát itt egyenesen merénylet volna a kiskörű bizottságoknak még csak létezése is, annyival inkább a szabadabb eszméket hullámoztató működése. Ott még a javaslat, a kérés is szörnyűség volna. Óh! hol vannak ezek a szegény múmiák a reformáció szellemétől? Igenis, örülnünk kell annak, dicsekednünk kell abban, ha akadnak, bár egyszerű kaliberű, de öntudatra ébredt szellemeink, kiket fájdalmasan szorít az átlag egy állapotnak, az elfogúlt egyoldalúságnak és egyesek részén a nemtörődömségnek bilincse. Örülnünk kell, ha eszméink szabadon hullámoznak, ha javaslatok, kérések, sürgetések éppen a vallásunk, egyházunk iránt való féltő szeretetből jönnek. Annak örülhetnénk, ha minél több irányba minél több eszmecseréző bizottságaink alakulnának. Ennek örvend a vizek folyását szabadon hajtó Szentlélek, aki nem szereti az emberi gátakat. Egyházalkotmányunk szellemének egyedül az felel meg, ha minden egyetemleges dolgainkban is érvényesülne a zsinat presbiteri, jobban mondva presbiteri zsinati rendszer. Ennek megfelelőig kisebbnagyobb körű értekezleteinknek, bizottságainknak, egyházmegyei közgyűléseinknek kellene minden kérdésben folytonosan előmunkálni, fejleszteni és szolgáltatni az eszméket és javaslatokat a mainál teljesebb mértékben. Nem felesleges, nem lemosolyogni való tehát az egyházmegyei kulluszbizottság, éppen legelfogúltabb, legérzékenyebb „nebánts virág“ területünk, kultuszunk mezején. Hiszen éppen a zsinat örüljön azon, ha éppen e téren majdnem lehetetlen munkáját könnyíteni igyekezünk. Mert mit tapasztaltunk a legutóbbi zsinatnál? Azt, hogy valami csekélyke hozzápótló reform mellőzését azzal kellett bizony a való igaznak megfelelően indokolnia, hogy fél a nép „megrázkódtatásától“ (görög-keleti egyház!?) No hát ezt a legnagyobb akadálykövet másként elhárítani a világ Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
