Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-20 / 38. szám

Huszonötödik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1914 szeptember 20.

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis Jézsef felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

IMA ISKOLAÉV ELEJÉN HÁBORÚS IDŐBEN.

Mint szomjúhozó szarvas a hűsítő forráshoz, mint üldözött sas a sziklacsúcson biztonságban elhelyezett fészkébe, mint sírásban kimerült gyermek az édes anya lágy ölébe: úgy sietünk a te oltalmad alá, örökkévaló Atyánk, Istenünk! mert érezzük, hogy lelki szomjúságot oltó hús cseppet, üldözött szívünknek bátorságos menedéket, aggodalom-szüntető biztos enyhhelyet csak Tenálad találhatunk. Tenálad, aki felette állsz minden sorsváltozásnak s akinek nincs okod remegni a jövőtől.

;. Nyugalomért, reménységért, békességért eped a szívünk, amelyből messze elszállt immár az áldott békesség fehér galambja. Nincs éjjeli álmunk, nappalaink meg mint az alvajáróké, csak egy kép áll előttünk szüntelen: a háború öldöklő angyalának szörnyű alakja. Lehetetlennek látszik előttünk komoly iskolai munkát végezni, egész lélekkel, osztatlan erővel. Óh, de Te előtted, Mindenható Isten, nincs lehetetlenség, Te megerősítheted szívünket nagy dolgok végzésére, óh ezért a mi hitünkért jövel és hallgasd meg vergődő lelkünk töredezett szavát.

Bölcs és igaz Isten! Bölcső és koporsó közé iktattad életünket, nyilván oly célból, hogy ne puszta időtöltés, de fejlődés legyen az; fejlődés, mely célokat tűz ki, gátakat birkóz le és eszményeket valósít meg; a cél, tudjuk, a te akaratodban felolvadás, az akadályok a te próbáid szunnyadó erőink felébresztésére, az eszmények a te szentlelkednek ránk eső árnyékai, a te gondolataidnak ragyogó, habár emberi tükörképei. Óh, de míg ekként bölcsességed kinyomata a mi életfeladatunk, igaz voltod

is megdicsőűi benne, mert adtál és ígérsz erőket Istenünk arra, hogy csakugyan fejlődjünk, tökéletesedjünk. Te igaz Isten vagy és nem hazudtolhatod meg magadat, nem csalhatsz meg minket. Ha fejlődésünk törvénye az, hogy olykor háborúk ádáz tüze égesse ki a salakat az emberi műveltség tarka változatú érchalmazából, bizonyára az is terveid között áll, Istenünk, hogy megtaríassék sértetlenül, sőt tűzben megtiszíúlva annál fényesebben ragyogjon az, ami nemes fém és igazi kincse a haladásnak.

íme mi is abban a tudatban fogunk dolgainkhoz, hogy a nevelés ügye a te ügyed is, Világkormányzó Isten! És míg édes véreink ágyuk dörgése, puskák ropogása és kardok csattogása közben öntözik vérükkel nemzetünk életfáját, mi, kik itthon vagyunk s békét élvezünk az ő hősi tetteik oltalma alatt, mi is harcban állunk földi hazánkért és a Te országodért. Mert avagy nem a te akaratod és tetszésed szerint való harc-e ez, mikor küzdünk mi a lelki sötétség ellen a világosság hatalmával, a gonosz szenvedélyek ellen a nemesebb érzések életrekeltésével, a Te rajtunk levő képednek minden földi szennytől tisztogatásával.

Úgy érezzük, Atyánk! hogy ma bűnös hazafiatlanság a restség. Óh, azért ruházz fel minket a komoly munkaszeretet és a felelősség leikével, hogy elöljáró és alattvaló, nevelő és növendék, szüle és gyermek, iskolai életünknek minden külső és belső tényezője átértse és szeresse, szeresse és kövesse a maga kötelességét. Adjad Istenünk, hogy azt a békességet, amelyet olyan drága áron saját életük