Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-06 / 36. szám
36. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 297. oldal. A hadi foglyokat nem szabad megölni, sem kegyetlenkedni nem szabad velük. A megsebesült és a beteg katonákat a genfi konvenció értelmében állampolgárságukra való tekintet nélkül, ápolni és gyógyítani köteles az a hadviselő fél, amelynek hatalmába jutottak. Tehát ezeket megölni, velük kegyetlenkedni tilos ; emberséges bánásmódra kötelez minden államot az egyezség. És a szerbek mégis különös előszeretettel lövöldöznek olyan helyekre, ahol a mi sebesültjeinket szedik össze és kötözik be a mi fiaink. Ismételten jött hír arról, hogy olyan lövegekkel (dum-dum) lődöznek az oroszok is, a szerbek is, mik tiltva vannak ; tiltva vannak, mert nagy kínokat okoznak a sebesülteknek. Embertelen, barbár eljárás ez is. * Nekem szent meggyőződésem, hogy az igazság Istene ezeket az embertelen országokat általunk és dicső szövetségesünk, az erős és hatalmas Németország által akarja most példásan megfenyíteni. De meg akarja leckéztetni kapzsi és irigy szövetségeseiket is ; meg Angliát is, mert nem átallotta kaján irigységből és rút haszonlesésből oda adni magát eszközül Oroszországnak, az európai civilizáció ős és konok ellenségének. Angliát, mert megtagadta a vér- és szellemrokonságot Németországgal és szövetkezik egyrészről a babona ködében, vakhitben élő Oroszországgal, másrészről az Istentelen Franciaországgal. Angliát, amely eljárásával meggyőzően igazolja, hogy a pénznek szerelme minden gonoszságnak gyökere. De meg akarja leckéztetni a hitetlen és ledér, az erkölcsi erők híján testileg is elsatnyult Franciaországot is. Franciaországot, melyet a vak bosszú és a hiúság tüzel csupán. A harctéren minden jel arra mutat, hogy velünk az Úr! Biztosítja a diadalt részünkre. Szentül hiszem, hogy mi leszünk a pöröly az Isten kezében, kikkel összezúzza a hazúgság és kaján irigység elbizakodott tornyait. Minket választott el erre a felette nehéz, de dicsőséges harcra. Nekünk állnunk kell e harcot. Meg kell harcolnunk Istenben vetett rendíthetetlen bizalommmal. Hát kiben, vagy miben is bíznánk? Bizonyára sokat ér a királynak, a fővezéreknek bölcsessége, ébersége; sokat ér az észnek csodás leleményessége és a férfias bátorság ; sokat ér a tudás, a testi erő, az edzett akarat; az energia ; sokat ér az összesimuló, egymást megértő bajtársi szellem, a testvéries együttérzés ; sokat ér a seregek jól táplálása; ruhával, kitűnő fegyverekkel, száraz puskaporral ellátása; sokat érnek a jól megerősített várak; sokat ér az a meggyőződés, hogy igaz ügyért folyik a harc; sokat ér az ebből folyó lelkesedés, a szent harci tűz; mindez szinte múlhatatlant szükséges a diadal elnyeréséhez — ámde mégse elegendők ahhoz, hogy biztonságban legyünk; hogy a kétségek agyon ne gyötörjenek, meg ne emészszenek; nem elegendők se külön-külön, se együttesen összevéve. A történelem tudja és bizonyítja, hogy kitűnő hadvezérek, kitűnő katonákkal nem egyszer elvesztették az igaz ügyért odaadó lelkesedéssel vívott harcot. A történelem tudja és bizonyítja, hogy bevehetetlennek tartott várak váratlanúl rövid idő alatt romba dőltek és megnyíltak a hódító ellenség előtt. Bizony, nincs itt biztos oltalom és menedék senkiben és semmiben. Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. (114. zsolt., 4.) Ne bízzatok hát a a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet! Kimegyen a lelke; visszatér földébe és az napon elvesznek az ö tervei. (146. zsolt. 3—4. v.) Egyedül az Úr az erős kővár, a megdönthetetlen torony. Boldog, akinek ő a segitsége, boldog, akinek reménysége az Isten. Bízzunk hát benne. Higyjük el, hogy e nagy veszedelemből nagy jót hoz ki számunkra; nagy jót hoz ki az egyetemes emberiség számára. Általunk letöri a kevélyek szarvát; határaik közé szorítja őket és békét, nyugalmat biztosít azoknak, akik tisztes munkában akarják leélni éveiket. Mi minden évben igazán fényesen és lelkesen szoktuk ünnepelni 1848 március 15-ének dicső emlékét. Ma éppen úgy, mint akkor, hazánk függetlenségének, határai épségének, nemzetünk anyagi és szellemi erejének, jólétének megmentéséről, biztosításáról, az ezeket fenyegető ellenség megalázásáról, visszaveréséről, nyugalmunk, békés fejlődésünk megalapozásáról, a magyar név dicsőségéről van szó, mint akkoion, azokban a nagy napokban, mikor dicsőséggel koszorúzva hordozta meg a honvéd-nevet a hír széles e világon. Szégyen volna ránk, ha csak a békés napokban, csak március 15-én tudnánk lelkesülni; ha csak a bátorságos időkben tudnánk vitézkedni. Igazi „szóhazafiak“ volnánk így; hősi pózokban komédiázva, méltatlan utódai volnánk ama nagy idők nagy embereinek. T7. ,7. T7. T7. T7. T7. <7. T7. T7. T7. T7. T7. T7. ^7. T7. ,7. 7. 7. 7* 7. 7. ^7. 7. 7- 7. 7. 7. 7. 7* 7- 7. 7. 7. 7. 7. W A pápai református főiskolai nyomdában készülnek a Dunántúli I^eforrr|átus Egyházkerület összes tankönyvkiadvápyai. a Részletes ISKOLAKÖNYVÁRJEGYZÉKÉT ingyen küldi meg KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedő PÁPA (Eostafiók 12-ik szám.) <=> Ugyanott n^inder^nemü iskolarendtartási nyomtatvány, írószer, térkép és egyházi rqunka megrendelhető ^ *7 V7 7 *7 V7 *7 v7 7 '777777*7 7 V777*7 ‘7 *7 7 *7 V777*77777*7 *7 v7 *7 "é7
