Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-06 / 36. szám
296. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. költ a szívembe a történetük, mint e reggelen. És amikor elképzeltem a sok rémes lehetőséget, olyan jól esett a régi történetből szívembe áradó vigasztalás : Az Isten majd gondot visel! * A sorsunkat intéző isteni gondviselés nagy megpróbáltatást bocsátott ránk; igen nagy hitet, nagy erőkifejtést és szinte elviselhetetlennek látszó áldozatokat kíván tőlünk. Áldozatul kéri a fiainkat. Nagy és nemes célok megvalósításáért, népek üdve diadaláért kéri. Kéri, mert ő is eszközök által működik. Le akarja általuk rombolni a hazugság várait. Rá akar ütni általunk azokra a kapzsi kezekre, amelyek messze kinyúltak ragadmányért. Itt él a szomszédunkban két nép, az orosz és a szerb; egészen ki vannak válva az európai népek családjából. Bizonyos természetes vadság a főjellemvonásuk. A főembereik, az orosz cártól és a szerb királytól kezdve, a hazugság fiai. A saját véreiknek se szólnak igazságot. Szláv testvériségről zengnek dicshimnuszokat és akiket igájukba hajtottak, a rokon szlávtörzseket is állati sorban tartják. Véka alá rejtik azt a világosságot, amit Krisztus hozott az evangéliumban ; behunyják a szemüket, befogják a fülüket az előtt az emberséges fölvilágosodás előtt, ami Európát messze föléje emeli Ázsiának. Ennek a két népnek az országa Ázsiát jelent Európában is. Jelent embertelen önkényuralmat, vad erőszakot kancsukával, szibériai ólombányákkal ; jelenti a szólási és gyülekezési szabadság teljes elnyomását; rendőruralmat; jelenti a néptömeg baromi kihasználását; jelenti a szomszéd népek örökös nyugtalanítását. Jelenti tehát a vezetők teljes lelketlenségét és gonoszságát. Ilyenek ők otthon, mikor békességben vannak. Még ilyenebbek, még lelketlenebbek, hazugabbak és gonoszabbak, ha kitör a nyílt ellenségeskedés, a háború. Lelkünk egész elkeseredésével állítjuk ezt. Mert, lám, a háborúnak is vannak szabályai. Eszerint a háborút csak a fegyveres katonák vívják. Akik nem katonák, azoknak nem szabad az ellenséget, az ellenséges csapatokhoz tartozó egyéneket megtámadni, bántalmazni. Viszont az ellenséges katonaságnak se szabad a békés polgárokat megtámadni, bántalmazni. És mit tesz ez a két vad nép ? Szerbiában itt-ott kitűzték az ablakba a fehér zászlót, a béke jelét; a mi katonáink az ilyen házak előtt bátran el haladtak s aztán a házakból leselkedők rájuk lőttek. Tehát gaz módon, orvul támadtak rájuk az úgynevezett békés polgárok ; gyilkoltak a fehér zászló védelme alatt. Megtették azt is ezek a békés polgárok, hogy elrejtőztek fák lombjai, vízmosások, szakadékok mögé és onnét vették célba katonáinkat. Mindez otromba megsértése a nemzetközi jognak. A háborús időre elfogadott szabályok szerint sérthetetlen a békés polgároknak nemcsak személye, hanem a vagyona is. A rablás, fosztogatás tehát nincs megengedve. Csupán az ellenséges állam vagyona (ágyúi, hadi készlete, készpénze) a megengedett zsákmány. A szabályok szerint még a háborúban résztvevő katonák magán vagyona is sérthetetlen, amit nem lehet zsákmányként lefoglalni. És mit tettek Poroszország néhány határszéli községében a béke-cár katonái, a hírhedt kozákok ? Oly nemtelen, oly aljas magaviseletét tanúsítottak, hogy azt híven se leírni, se elmondani nem szabad. Elég, ha megemlítjük, hogy a lakosságnak menekülnie kellett; ott kellett hagynia házát, minden berendezését, vagyonát. Az országút, amelyen menekültek, tele van összetört szekerekkel, elhagyatott holmikkal, kínosan vergődő gyermekekkel, elerőtlenült aggokkal, kik cipelik cókmókjaikat. A szarvasmarhát, lovat felprédálta az ellenség. Olvastunk ilyen tudósítást is: „A megvadult kozákok barbár dühöngéssel gyújtották fel a falut; leperzselték a majorokat, legyilkolták a lakókat. Ott, ahol a kozákok megállnak, egyeseket még élve hagynak, hogy legyenek, akik kiszolgálják őket. De amikor elhagyják a kvártélyt, legyilkolják a szállásadót, hogy haderejükről és menetirányukról el ne áruljon valamit a német katonáknak“. Hát európai emberek ezek ? Hát keresztyének ezek ? Nem, ezek barbárok ; szégyenei Európádak ; szégyenei a keresztyénség nagy családjának! És ezzel a két országgal kötött parázna szövetséget két igen művelt nyugati ország : Francia- és Angolország. Örök szégyene lesz ez a civilizációnak ! A hágai egyezmény szerint tilos minden olyan hadieszköz alkalmazása, amely felesleges kegyetlenséget okoz. Eszerint tilos: 1. méregnek, vagy mérgezett fegyvereknek alkalmazása ; 2. az ellenséges katonák orozva megölése, vagy megsebesítése; 3. azoknak megölése, vagy megsebesítése, akik a fegyvert leteszik, megadják magukat; 4. annak a kijelentése, hogy semmi kegyelmet nem kell adni; 5. olyan fegyverek alkalmazása, melyek alkalmasak arra, hogy felesleges módon fájdalmat okozzanak; 6. az ellenséges zászlóval, egyenruhával, katonai jelvénnyel és a vörös-kereszttel való visszaélés. A SZERB HÁBORÚ TÉRKÉPÉ AZ OROSZ HARCTÉR TÉRKÉPE Kapható: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. Saját ház.
