Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-02 / 31. szám
31. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 257. oldal. cendens. Luther Istene a teremtő, fenntartó és mindenekről szeretettel gondoskodó mennyei Atya, aki még az egyszerű falevélben is jelen van. Természetesen a Kálvin Istene nem ilyen, hanem főjellemvonása az ószövetségi, merev „impératorius majestas“, amiből kifolyólag a mennyei Atya iránt való gyermeki szeretet csak a Iutheránusság tulajdona. Szóval Kálvin műveiben nem találtattak meg azok a helyek, melyek világosan tanítják, hogy nincs egyetlen részecskéje sem a világnak, melyből az Istennek dicsősége és hozzánk való szerelme nem tündökölnék. A kálvinistára nézve a világ még csak lesz Isten világa, mivelhogy neki azt meghódítani és nevelnie kell. Csak a lutheránus emberre nézve Istennek világa máris ez a világ. A lutherizmus inkább benső, passzív, a kálvinizmus ellenben aktiv s aggressziv jellegű, (Még az éber kakas is ezt bizonyítja [majd azt irtuk: kukorékolja] a kálvinista tornyokon.) Kálvin eme „souverain istenfogalmának“ egyszerű folyománya, hogy nála „a predestináció a vallásosságnak kezdő-, köz- és végpontja.“ (?) Luthernál ellenben és csakis ő nála a predistináció kifejezése az abszolút üdvbizonyosságnak, melynél nem szorul háttérbe az evangélium vigasztaló ereje. A krisztustan, méginkább az úrvacsora és a kegyelemeszközökről szóló tanítás mélyreható különbsége is magára az eltérő alapra vezethető vissza. Amint ő, Kálvin „határoz üdv és kárhozat felett, úgy egyedül ő dönt az arra szolgáló eszközök fölött is“. (Szegény alázatos, igénytelen Kálvin, talán nem is a te érdemed volt a „Soli deo gratia“.) Az istenfogalomnak impératorius jellege hatja át a kálvini egyházszervezeteket, melyben hatalmas erő rejlik. Itt a lutheri egyház van háttérben. Luther e tekintetben naiv, gyakorlatiatlan, passzív egyéniség. A gyülekezeti fegyelem terén még jobban érvényesül a kálvini könyörtelen merevség. Kálvin egy nagy inquisitor a szó betüszerinti értelmében. A francia konventre emlékeztető rémuralmat szül az ő rendszere. Gyermeklefejeztetés, sok kivégeztetés, Servet megégettetése mind az ő lelkét terhelik. Luther ellenben Wittenberget — lakosainak erkölcstelen élete miatt — csak elhagyni készült. (Szegény Kálvin ! Ő el is hagyta Genfet, hol élete ellen is többször törtek, de azért a genfi züllöttség megváltoztatása mellett még a korszellem és a gonosztevők bűneiért is ő felelős.) Az istenitiszteletben a kálvinizmus puritán egyszerűségével szemben a lutheránizmusé „gazdagon átalakított“. A szeretetmunkásságban megállapítható „a ref. vallásosságnak nagyobb praktikus érzéke és élete“. Ezen csodálkozhatnánk az előzmények után, de hogy végkép el ne érzékeny üljünk, megtudhatjuk rögtön, hogy ezt a világuralom vágya teszi. A pietizmusnak praktikus, hódító, kritizáló jellege is lutheránus ellenes, kálvinista vonás. A belmisszió hatalmas művei lutheránus alkotások. (Wiehern, Bodelschwing.) A missióban a kálvinizmus erősebb, mert ezt éppen a világ feletti uralom vágya jellemzi. Még a lutheránus mesgyéken belül is propagandát üz, p. u. nálunk is kijátsza a gerezsdi egyezséget. (!) A kálvinizmusnak eleme politika, mely azonban „megrontja a karaktert“. Az állami politikai, világi dolgokban való gyámoltalanság jellemző sajátsága a lutheránizmusnak. Az egyháztörténelem kriptokálvinizmust igen, de kriptoluterizmust nem ismer. A „lutheránus kétszínűségnek“ semmi alapja. A lutheri polemika lehet esetlen, goromba, de mindig nyílt, a kálvinista sokszor nagyon is ravasz. A kálvinizmus katonai jellegű, harcaiban a fegyvertől sem riad vissza, de éppen ezért a lutherizmus, melynél ez merő lehetetlenség, jobban megközelíti a Jézus evangéliomát. (Mi persze ismertünk eddig lutheránus államegyházat is, és úgy tudtuk, hogy Zwingli, a hugenották és mások, akik hazájuk, lelkiismereti szabadságuk védelmében harcoltak és elestek, kényszerítve voltak ezek védelmére.) A gazdasági élet terén meg már annyira megelőzte a külsőképpen hódítani akaró kálvinizmus a lutherizmust, hogy van olyan elmélet is, mely szerint „a modern (nagyobbára zsidó) kapitalizmus a kálvinizmus folyománya.“ (!?) „A pénzgazdaság gondolat a Luthertől teljesen távol állott“. (Kálvin meg talán genfi milliomos is volt!) A házasságnál, ahol nem világhódításról van szó, hanem a kedély érző élete jut kifejezésre, a lutherizmusé a pálma, mert hát „Kálvin családi élete lázas egyházi tevékenysége mellett teljesen háttérbe szorul, Luther családi élete ellenben „mint napon való ház“ tűnik fel előttünk. (Tehát a keresztyénség sem táplálója az igazi családi életnek, mert „Jézus családi élete megváltói működése mellett teljesen háttérbe szorul.“) Egyházmegyei jegyzőkönyvek nyomatására bátorkodom a nt. egyházmegyék vezetői szives figyelmébe ajánlani a kezelésem alatt álló főiskolai könyvnyomdát, melynek felszerelése és versenyképessége ma már vetekedik a főváros hasonnemü nagyobb vállalataiéval. Elvünk: lehető jutányos áron jó és szép munkát előállítani. A Nagytiszteletü Lelkész Urak amikor a főiskolai nyomdát pártfogolják, szolgálatot tesznek magának a főiskolának is, amennyiben a nyomda jövedelme a tulajdonos főiskola pénztárát gyarapítja. A főisk. nyomda pártfogása tehát felekezeti érdek. Ez alapon kérve becses megrendeléseiket, vagyok tisztelettel: 1 Kis Tivadar könyv- és papirkereskedő, a főiskolai nyomda kezelője Pápa, Fő-utca 21. Saját könyvkötészet.
