Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
243. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. csendőr, Pethes Gábor csendőr, Szabó János csendőr, Mészáros Lajos Budapest, özv. Szilva Dávidné, Gál Antal és János Budapest, Pethes József Budapest, Takács Gábor szabó, Sóki Lajos csendőr; 4—4 koronát: Nagy Eszter Budapest, Tóth Krisztina Budapest, Gál József Szentendre, Máhler Ignác izr.; 3—3 koronát: Takács János Budapest, Gál Sándor Budapest, Takács István és neje, Takács Sándor Szentendre; 2—2 koronát : Boross Leona, Olga, Tilda, Kornél és Béla. Vagyis a végrendeleti hagyományok időközi kamatain kívül önkéntes adomány összesen befolyt e célra 2805 korona és ide utaltatott a közpénztárból 1912. és 1913. évekről évi 700 korona pótadó. Legyen hála és örök dicsőség a jóságos Isten megsegítő kegyelméért. Legyenek áldottak községünkből elszakadt fiaink és leányaink áldozatkészségükkel bizonyított hű ragaszkodásukért szülőföldjükhöz és anyaszentegyházukhoz. Ihlesse meg az Istennek szent lelke mindazoknak szivüket, akik a jelenben vagy késő jövőben meghallják harangjainknak hivó, múlandóságra figyelmeztető vagy részben serkentő szózatát, hogy legyen harangjainknak bugása az égi angyal trombita zengésévé, hitre, szeretetre és keresztyéni reménységre ! (Folytatás és vége.) Boross Kálmán ref. lelkész. Könyvismertetés* Élőknek a holtakról. Temetési beszédek és imák s függelékül négy emlékbeszéd. Irta Szuhay Benedek sajókápolnai ref. lelkész, felsőborsodi főjegyző és egyházkerületi tanácsbiró. Debreczen, 1914. Kiadja Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Ára kötve 8 K. 8-r. 413 1. Szuhay Benedek neve nagyon jól ismert, különösen hangzatos költeményei révén, a református lelkészek előtt. A Kálvineumnak és a Lelkészegyesületnek ő az egyik leglelkesebb agitátora és legékesebben zengő poétája. Mindnyájan ismerjük szép alkalmi költeményét, mely, mint melodráma, megzenésítve a kálvineumi ünnepélyek során egész Magyarországot bejárta s mindenfelé gyújtott és hatott. De ezenkivül is szebbnél-szebb verseket olvasunk tőle egyházi lapjaink hasábjain és külön kötetekben is. E könyvében most más oldalról mutatja be magát. Mint temető-lelkész szólal meg, de költői vénája ebből is kitűnik. Temetési beszédeit is költői allűrökkel és költői nyelven írja s ez a beszédeket nem egy helyen teszi megragadókká. Azonban szélsőségbe nem megy; üres frázisokkal és visszatetsző álpáthosszal nem dolgozik. Mindig meg tudja találni a tartalomhoz illő hangot és kifejezést. A tartalmat pedig az alkalomhoz méri s vallásos- és életigazságokkal teszi azt mélyebbé, egyszersmind a gyászoló közönségre nézve tanulságosabbá. Tanítás és vigasztalás! — ez az, amely könyvében szép harmóniában jelentkezik. A könyv különben külső terjedelmét tekintve is tekintélyes. Hatvankét orációt tartalmaz megfelelő imádságokkal. Ezeken felül van a függelék s abban négy lelkész felett lelkészértekezletek alkalmával mondott négy emlékbeszéd, mely valóban jellemzően és híven állítja élőnkbe az elhunyt lelkészeket és szépen örökíti meg azoknak emlékezetét. A 62 orációt és imádságot különböző korú és állású emberek fölött tartotta a derék szerző. A halálesetek szerint is különbözők azok. Legtöbbnyire egyszerű, falusi körben élt egyéneket parentál el bennök. De ebben a körben nagy melegséggel, szívhez szóló hangon tud beszélni. Viszont az előkelő temetések is megtalálják benne megfelelő szónokukat. A könyvben foglalt beszédek, 3 siri beszéd kivételével, mind orációk. Halotti prédikációk nincsenek benne. Az orációval való temetés hazánk sok vidékén van szokásban. Ajánlatosabb is, mint a hosszú prédikáció, mely már idejét múlta és mindinkább kezd a használatból kimenni. A Szuhay orációi elég rövidek is, noha a búcsúztatókat még rövidebbre is lehetne fogni. Ezt lehetőleg generaliter kellene végezni és nem sorba venni az összes atyafiságot. Ez meggyökeresedett régi szokás nálunk s nehéz vele szakítani, de okkal-móddal lehet. A vigasztalásnak van más formája is, amint azt Szuhay beszédeiben is több helyen látjuk. Van valami szavunk Szuhaynak egy többször ismétlődő kifejezésére is. Mikor Erzsébet királynénk meghalt, Szuhay a templomban gyászürmepélyt tartott és egy fennenszárnyaló s megindító beszédben és imádságban örökítette meg drága emlékezetét (351. s köv. 1.). Ennek a végén van egy rövidke vers. Szuhay többször készít frappáns befejezésül ilyeneket. A vers két sora így hangzik: Porba hullva, arra kérünk, Imádkozzál ott fent értünk. Ez a gondolat, mint említettük, gyakrabban előfordul. Pedig hát ez nem református felfogás. Mintha csak a katholikus könyörgést hallanánk: „Sancta Maria! mater Dei, ora pro nobis!“ A katholikusok kérik elhalt szentjeiket, hogy imádkozzanak érettük. De nekünk, reformátusoknak csak egyetlen közbejárónk van és ez a mi Urunk Jézus Krisztus. Ezt tanítja Pál apostol is (1. Tim. 2., 5.). Kár tehát a nép képzeletébe ilyen kath. tant beleoltani. A könyv külső kiállítása meglepően szép és Ízléses, főként a szép betűket és tiszta nyomást dicsérjük. Ez a könyv használhatóságát nagyban előmozdítja. Ajánljuk az értékes és gyakorlati szempontból is hasznavehető munkát olvasóink pártfogásába. A Divat Újság minden hónapban kétszer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó : negyedévre postán való szétküldéssel két korona 20 fillér. Előfizetni legcélszerűbben a kiadóhivatalba intézett postautalványon lehet. A Divat Újság kiadóhivatala Budapesten, Vili., Rökk Szilárd-utca 4. sz. házban van.
