Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
236. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. fa, virág, ezt zengi a tavasz csalogánya, a mező pacsirtája és az a parányi, őszi estéinket mélabús dalával szórakoztató, s szabad szemmel alig látható kicsi őszi bogár. Ezért az érzésért élünk, ezért az érzésért halunk! Ennek a világot fenntartó hatalmas érzésnek, mely minden vallásnak egyedüli alapja, a szeretet érzésének hirdetése, szolgálata, egész ember egész szerétét, egész ember egész szivét, egész lelkét igényli. Erre tanít bennünket a Jézus Urunk élete, az ő szenvedése, az ő halála; kövessük ezt a szent példát, s az ő parancsa szerint szeressük szívből embertársainkat, szolgáljuk szeretettel azok érdekeit, s ha kell, áldozzuk fel magunkat embertársainkért, vallásunkért, hazánkért! Ennek a tannak, a szeretet tanának hirdetése sohasem volt fontosabb és szükségesebb, mint éppen napjainkban, amikor a kultúra, a civilizáció, s a tudomány magas fejlettsége folytán elkapatott, gyarló ember, mint azt napjainkban sajnos sokszor látjuk, vallást és hazát tagadva, az Isten fölé akar emelkedni. Aggasztóan nő a vallás tanait cáfoló, a vallásos érzést kigunyoló, s annak, a hazának, a törvénynek, a jogrendnek hadat üzenő atheizmus, vallástalanság. Nő a tábora azoknak, kik mintha a növénytől az éltető napsugarat, a tikkadt földtől az üdítő harmatcseppet, az éhező embertől az utolsó falat kenyeret, a szenvedőtől a vigasztalást akarnák elvenni, rabolják el lelkiismeretlenül legdrágább kincsüket, vallásukat és a vallásos érzésben rejlő lelkinyugalmukat anélkül, hogy helyette cserébe mást, mint Önzést, sivárságot és gyűlölködést nyújtani tudnának s teszik ezt akkor, mikor a téveszméikkel szemben a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a szenvedés, a gyötrelem, a kin érzése és az elmúlás gondolata .soha sem eget fenyegető ökölbe, hanem buzgó imára kulcsolt kézbe szokta összeszorítani az Istenétől elfordult szenvedő ember dermedt ujjait. Ezekkel a téveszmékkel szemben a küzdelmet elvekkel, elméletekkel, tanokkal és gyűlölködéssel sikerrel fel nem vehetjük, csupán a türelem és az igaz szeretet az, mely minden ellenséget legyőz. Tömörüljünk tehát a közös ellenség ellen összetartásban, egymást megbecsülésben és igaz szeretetben mindazokkal, kikben még él a vallásos érzés, sohase keressük a súrlódást más felekezetekkel, s ha ilyet önhibánkon kívül mások idéznek fel, némítsuk azt el a szeretet fegyverével. Soha se helyezkedjünk a megtorlás merev álláspontjára, ha erre mások által provokáltatnánk sem, soha se keressük, hogy közös célért küzdő és közös Istenünket imádó embertársunk mily vallásu, hanem szeressük és becsüljük őt oly mérvben, amily mérvben vallásos és akkor győzni fogunk a közös ellenségen és példaadásunkkal elnémítjuk a legegetrázóbb Istentagadást is. Ezt az elvet követtem, Uraim, magán életemben, ennek az elvnek szereztem érvényt családi körömben, s ezt az elvet akarom belevinni, megerősíteni s Egyházunk és Hazánk javára értékesíteni most elfoglalt tisztemben is. Ezzel Uraim akkor, mikor Egyházmegyei közgyűlésünknek ma még fontos tárgyak elintézése képezi feladatát, melyektől az időt el nem vonhatom, azt hiszem főbb körvonalakban irányát szabtam e téreni jövő ténykedésemnek, s midőn e pontnál kissé megállva, Önöket Uraim, mint egyházunk egyházi és világi képviselőit esdve kérem arra, hogy ezután úgy mint eddig, minden tényükben a szeretet szavára hallgassanak, vallásunk, Egyházunk érdekében kérem Önöket arra is, hogy egymás megbecsülésével, az ellentétek elsimitásával és az összetartásnak mindig és mindenütt leendő határozott és nyílt kimutatásával mutassuk meg azt az erőt, mely a vallásban, a vallásos érzésben él és fog élni örökké. Ezek az alapeszmék és irányelvek Uraim, melyek zsinórmértékül fognak nekem szolgálni egyházunk, vallásunk érdekében kifejtendő minden ténykedésemben, ezek az eszmék fogják fokozni és lelkesíteni az én energiámat, midőn kiváló és nagyérdemű elődeim nyomdokán haladva akarom és fogom szolgálni vallásunk, egyházunk és hazánk érdekeit. Hogy ezen irányelvek alapján, sikerrel szolgálhassuk e mindnyájunknak szent ügyet és jövő munkásságunk megteremje a kívánt gyümölcsöket, elsősorban szükséges Uraim, hogy összes egyházi alapjaink kezelésében a legszigorúbb reálitás vezessen bennünket, hogy igy az egyensúlyt biztosítva, az egész vonalon lehetővé tegyük a civilizáció és a kor követelményeinek megfelelő vezetést és munkásságot. Ez a realitás vezessen bennünket a több mint egy évszázad tűzpróbáját kiállott és a reábizott hatalmas protestáns kulturmissziót mindig sikerrel és szép eredménnyel szolgáló főgimnáziumunk gazdálkodásában is. S ha ezt az irányelvet betartjuk, úgy biztos lehet a reményünk, hogy egyházunk a hitélet erő-Hogyan írtunk? Tanítsuk-e A halotthamvasztás Útmutató a magyar £j, lettül íOP^OSÚltSáPfáfóL fogalmazásban. Szer* t * íz t .. u , ^ késztette Kelemen ra e: er i * nví»lv/>t r Irta Törtei! Lajos s.-lelkész. Béla Ára í K 20 f. tanar‘ Afa 2 K* UyeiVet ♦ ^ 8Q fmfc Úgy ezek, mint menetrendek, térképek, úti könyvek, fürdő-ismertetések kaphatók Kis Tivadarnál fápán, fő-utca 21 sz.