Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
28. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 231. oldal. Mikor megjelent a könyv, sorra kérdeztem barátaimat, mi a benyomásuk. A legkülönbözőbb feleleteket hallottam. Ez is mutatja, milyen nagy ember a szerző, mert csak az igazán nagyoknak adatik meg az a kiváltság, hogy sok embert kielégítsenek. Nem sokat ér az olyan könyv, amely csak egy gondolatot tud kelteni, ez jele annak, hogy szerzőnek nincs tulajdonképpen semmi mondanivalója. De nem is csoda, ha a legkülünbözőbb gondolkozásu emberek találnak e műben anyagot a gondolkodásra. Nem annyira Kuyper eszméi, mint inkább maga Kuyper az, ami, illetve aki megragad bennünket. Tán nem osztjuk mindenben meggyőződését, de mégis úgy érezzük : lehetetlen közömbösnek lennünk e sziklaszilárd jellemmel szemben. Kuyper életét meleg rokonszenvvel rajzolja meg a bevezetésben Sebestyén Jenő, kit a holland viszonyok alapos ismerete egyenesen predesztinál arra a szerepre, hogy az újkori Hollandia e nagy alakját nekünk bemutassa. Maga a könyv hat előadásra oszlik, melyeket szerző a princetoni theologiai facultáson — nem az egyetemen — tartott a Stone alapítvány megbízásából 1899-ban. A Hodge-ok és Warfieldek erős kálvinista jellegű theologiai főiskolájában bizonyára megértő hallgatósága volt a nagy hollandusnak. Hogy a munkát így részletekben adta elő, lehet oka annak, hogy többször fordul benne elő ismétlés. Összesen 266 lapra szorítja össze mondanivalóját. Nem csoda, ha sok helyen szeretnénk, ha bővebben kifejtené nézeteit. Sorra veszi a kálminismus viszonyát a történelemhez, a valláshoz, a politikához, a tudományokhoz, a művészetekhez és végül utolsó előadásában arra igyekszik feleletet adni, hogy mit várjunk a jövőtől. Elképzelem, milyen nehéz volt a fordítók munkája, de általában sikerrel birkóztak meg feladatukkal. Aránylag legnehézkesebb az első három előadás fordítása, de még ez is pompásan érthető. Szeretem hinni, hogy e könyvnek sok olvasója lesz papjaink és művelt világi uraink között. Éppen nálunk, ahol minduntalan kálvinista voltunkra hivatkozunk, van nagy szükség arra, hogy meg tudjuk végre, mi is az a kálvinizmus. Mert valljuk meg, most még nem igen tudjuk. De hogyan is tudhatnánk ! Latinul régen elfelejtettünk, magyarul meg nem lehetett Kálvint olvasni. Most az idők kezdenek megváltozni. A Kálvin jubileum hatására kezdjük komolyan venni Kálvin Jánost. Mert biz addig jóformán csak a nevét ismertük. Egymásután jelennek meg munkái nyelvünkön, lelkes ifjak tanulmányozzák Doumergue monumentális Calvin életrajzát. És nemcsak megjelennek a fordítások, vannak jelek, hogy azokat forgatják is. Már több emberrel találkoztam, aki azt a vallomást tette, hogy őt az Institutio olvasása más életre bírta, mint aminőt azelőtt élt. És most kapjuk a neocalvinismus legigazibb képviselőjének emez összefoglaló munkáját. Tudom, sok olyant fognak találni benne, ami nem tetszik; de Kuyper abban is méltó tanítványa Kálvinnak, hogy nem akar minden áron tetszeni, hanem egyedül az igazságot akarja hirdetni. Ebben azért olyan egy a XVI. és a XX. század e két nagy elméje, mert mindkettőnek közös forrása van: az Úr Jézus. Egyes dolgokat tán nem úgy fejeznénk ki, mint szerző, (pl. a 248. lapon: „Ámde csalódunk .. . proklamált volna“) de érezzük, hogy a födologban teljesen egyek vagyunk. Valljuk, hogy a szívében kálvinista egyedül az, akinek lelkét a mindenhatónak felsége személyesen ragadta meg. Önálló, személyes tapasztalatokon nyugvó hitre van szükségünk és ez nem szerezhető meg másként, mint újjászületés útján. „A kálvinista embernél a létre nézve az újjászületés nélkülözhetetlen. (62. 1.) Kuyper azok közé az emberek közé tartozik, akik nem pusztán „kegyeletből“ emlegetik Kálvint, hanem azért, mert életének a központját és tartalmát ő is abban találta meg, amiben Kálvin: hogy egyedül Isten dicsőségére érdemes élni. Sajtóhibák jócskán maradtak a műben. A 65. lapon szociologikus helyett bizonyára soteriologicus és a 169. lapon szaladás helyett szakadás olvasandó. P. b Vegyes közlemények* Tanulmányúton. Dr. Lakos Béla a néhány évvel ezelőtt tett afrikai tanúlmányút után most Kisázsiába ment Fejes Zsigmond tanártársa és Husszein Arif, budapesti egyetemi tanuló (Konstantinápolyból) társaságában. A múlt hét elején indúltak el. Kutatásuk színhelye főleg Kilikia lesz. A tanúlmányútról augusztus végére térnek vissza. Ugyancsak tanúlmányúton van julius 2. óta dr. Antal Géza theol. tanár, egyházkerületi főjegyző. Július és augusztusban szándékozik bejárni az ország összes törvényhatósági és rendezett tanácsú városait, a saját gépkocsiján, hogy helyszínén Ifj. Stern Lipót Pápa, Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
