Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
Huszonötödik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1914 julius 12. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Jézus legyen példaképünk. — Elnöki megnyitó. Tartottal Bírtfia József, lévai lelkész, a barsí ref. „Lelkészegyesület“ junítts Ló 24-én tartott gyűlésében. — Szeretett szolgatársaim! Lelkészegyesületi elnökünk beteg, az ő megbízása folytán nekem jutott az a megtisztelő szerencse, hogy jelen gyűlésünkön, mint az ő tisztének helyettese, elnököljek, gyűlésünket néhány, bennünket érdeklő szóval megnyissam. Nem kívánom nagyon is kimért időnket száraz filozofálással, ide nem tartozó dolgokkal elfoglalni; a mindennapi, aktuális kérdések tárgyalását is kikapcsoltam megnyitó beszédemből, s egy külön cim: az elnöki előterjesztések keretében leszek bátor azokat előterjeszteni. Itt mindnyájunkat érdeklő, lelkünket tápláló néhány gondolatot óhajtok felvetni a papihivatással kapcsolatban. És hogy e magasztos hivatás nemességét kellőképpen rajzolni, bemutatni tudjam, arra a dicsőséges főpapra tekintek, ki Mesterünk, Tanítónk, kinek nyomdokain tartozunk mindnyájan járni. Valóban, ezt a fenséges példaképet szívébe kell zárni minden lelkipásztornak. Az ő élete, cselekedete kell, hogy áthassa, irányítsa a lelkipásztort. E nélkül eredményes munkát senki sem végezhet. Az evangéliomot csak az hirdetheti sikeresen, ki igazán hisz a megfeszített, feltámadot, Krisztusban ; ki Istennel közösségben él, s a Lélek által vezérelteti lépteit, ki megtudja keresni a szívekhez vezető utat, hogy azokat a Krisztus kegyelmével mgtöltse. Azok a papok, kik a vakhitnek vagy a hitetlenségnek hódolnak, vagy híveik s önmagok lelkijavaival nem törődnek, nemcsak bűnt követnek el, hanem ostobaságot is. Jaj azoknak a lelkipásztoroknak, kik a magok hasznát keresik, nem azokat, amelyek Krisztuséi; jaj azoknak a lelkipásztoroknak, akik csak magukat legeltetik. Bizony, nekünk Krisztust kell tekintenünk minden cselekedetünkben. Ajkunkon kell lenni nekünk is az igének szüntelen, mint Jézusnak: Istent dicsérem az ő beszédeiért; az én eledelem az, hogy az ő akaratát teljesítsem. Igen, ha sikeres munkát akarunk végezni, az alázatos, a szelíd lelkű, a megbocsátó, az imádkozó Jézus kell, hogy példaképünk legyen. Mi hirdetjük, prédikáljuk az alázatosságot, a szelidlelküséget, a megbocsátást, Jézust példakép gyanánt emlegetjük azokban a beszédekben, és fájdalom, nagyon sokszor esünk azon vétkekbe, amelyek ellenkeznek a jézusi szelídséggel, alázatossággal, megbocsátás erényeivel. Intézkedünk, igazgatunk, tanácskozunk, törvényt teszünk, de civakodunk is és Krisztust olyan mellékes dolognak tartjuk. És éppen ezért nem élet a mi életünk. Hirdetjük, prédikáljuk, hogy Jézus imádságos életet élt. Oly szépen eltudjuk sorolni, hogy Jézus legkedvesebb foglalkozása az imádkozás volt. Imádkozott, szüleivel járván a templomba; imádkozott 40 nap és 40 éjjel pályája kezdetén ott a pusztában ; imádkozott a tanítványok előtt, mikor a ,,Miatyánk“-ra, arra a felséges imára tanította őket; imádkozott étkezés idején, hálaadással szegvén a kenyeret, hálaadással vévén a poharat; imádkozott, mikor jót tett, segítségül hiván az Atyát; imádkozott a megkisértés órájában, az Olajfák hegyén, — szóval ő igazán „szüntelen imádkozott“. És mi ?! Valljuk be őszintén, hogy távolról se követjük e tekintetben Megváltó Jézusunkat, magasztos példaképünket és azért ejt meg bennünket oly sokszor a kisértő. Hányadik az köztünk, ki nem szűnik meg figyelmeztetni kicsinyeit otthonában: Kis kacsóid összetéve szépen, imádkozzál, édes gyermekem. Hányadik az közülünk, kinek otthonában felhangzik az asztaláldás az étkezésnél, a házi istenitiszteletnél, a munka kezdetén, a szorongatott, az üldözött helyzetben, mindenben, mindenütt mint Jézus ajkain! Ó legyen, testvéreim, Jézus e tekintetben a mi mintaképünk. Legyünk mi is imádkozó követői. Próbáljátok meg csak egészen Krisztus szerint élni, munkálkodni. Eleinte
