Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-28 / 26. szám
X \ DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914 hívás utján való választási törvényt a pályázati törvényektől különálló törvénycikk-képpen szögezi le törvénytárában, ezt igen bölcsen teszi és bizonyára intenciója az, hogy lehetővé tegye két érzelem vonzódását, egybehozását lelkész és gyülekezet között, amire különösen a mai világban igen nagy szükség van, mikor lépten-nyomon azt látjuk, halljuk és tapasztaljuk, hogy mi reformátusok fogyunk és fogyunk! A mi vallásunk a belátás, a vonzódás, a szeretet vallása és ez az alapja gyülekezeteinknek is. A meghívás utján való választás tehát különálló törvénycikk és kell, hogy továbbra is az legyen, a pályázati törvénytől elkülönítve, s mint ilyen adjon utat, módot a választó és választandó érzelmeinek egybehozására, mert csak így lehetséges, hogy akit a gyülekezet szívből kedvel, magáévá teheti. A II. t.-c. 38 §-a oly esetekre, midőn a lelkész meghívás utján választatik meg, nem vonatkozhaíik, bizonyítja ezt más egyházkerületekben fölmerült pozitiv eset is, de emellett szól református egyházunk liberális szelleme is. mely nem a lelkek szabad érzelmeinek béklyóba való hajtására, de erősbítésére irányul. így lehet csak boldog vezető és gyülekezet, s így virágozhatik csak a valódi hitélet! Egy jó protestáns törvénynek intenciója nem lehet más, mint az érző lelkeket egymáshoz fűzni. Ezt teszi a meghivási választási törvény, mely a pályázati választási törvénytől különállóan rendelkezik s ennek nem lehet ellentétet mondó része a II. t.-c. 38. §-a, amely érthetően ki is mondja, hogy „nem pályázhat“. Mikor a gyülekezet meghív egy általa megszeretett lelkészt, vagy tanítót, akkor nem az illető pályázik, hanem a gyülekezet pályázik a meghívandó lelkészre vagy tanítóra 1 Adná Isten, hogy minden gyülekezetben ez így lenne, mert ez annak a jele, hogy van erős hit és érdeklődés a lelkiek és lelkeket vezérlők iránt. És ennek csak örülni kell, nem pedig akadályt gördíteni az ilyen lelkek útjába! Dunai. 214. oldal. ő büszkeségéről, az „ő“ iskolájáról való lemondás nem szülne kellemetlen, keserű érzést lelkében. Ha pedig magáének óhajtja: akkor kiadásaihoz is hozzá leéli járulnia nagy mértékben. Összegezvén a dolgokat: küzdjünk, mivel küzdésre vagyunk teremtve, egyházunkért, hazánkért; hozzunk áldozatot úgy egyházunk, mint hazánk oltárára, hogy tanügyünk fejlődhessék; édes hazánk pedig azt a helyet, amit az európai nemzetek között elfoglalt: az idők végtelenségéig meg is tarthassa. Sáregres, 1914 május 31-én. Kiss József ref. kántortanító. t, Az a bizonyos II. t.-c. 38. §.“ E cím alatt e b. lap 23-ik számában egy vezércikk jelent meg „Drávái“ névaláírással, mit figyelmesen átolvasva, e heves indítványra bátorkodom szerény nézetemet megtenni. Azt mondja a többek között cikkíró, hogy az a „híres, hogy ne mondjam hírhedt 38. §. sok zavarnak, igazságtalanságnak és visszaélésnek forrása!“ Mi? hát nekünk még ilyen törvényünk is volna? hova lesz a mi protestántizmusunk létalapja, ha mi magunk protestánsok így nyilatkozunk a mi szentesített törvényeinkről, ha azt mi magunk igazságtalanság és egyéb rossz forrásának minősítjük — és mit szólnak ehhez a más felekezetüek ? A törvény szent, mert szentesítve van, ilyen szentesített törvény a „Drávái“ által „híresnek“ nevezett 38. §. is, melyből kiértheti intencióját az, aki érteni akar, amely helyett — mint cikkíró indítványozza — egyházkerületünk egy „pozitiv eset kapcsán“, t. i. a cs—i lelkészválasztás alapján kell hogy hozzon egy újat (legalább a mi egyházkerületünk!) Hiszen, ha ez szükséges volna, a másik egyházkerületekben miért nem és miért a cs—i pozitiv eset alapján ? De hát szükség van-e erre ? Bizonyára nincs, nem volt a múltban, s nem lesz a jövőben! Hogy a lelkészválasztási törvény kétféle, különálló, u. m. meghívás és pályázati választás, ez nagyon bölcs intézkedés egyházi életünkben - és e kettő közül szebb és nemesebb az első! A meghívásnál a többség érzelme egy, mig a pályázatnál úgy az •érzelem, mint az akarat ingadozó, bizonytalan. Mikor törvényhozó egyházi testületünk a megA barsí reL tanító-egyesület gyűlése* A barsi református tanító-egyesület e hó 6-án d. e. tartotta Léván a tagok és tanügybarátok meleg érdeklődése mellett évi rendes közgyűlését. A gyűlés főbb pontjai: 1. Elnöki megnyitó. Tartotta Tóth István e. elnök. A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete.---------------------- Alapíttatott 1864-ben. ———ANHEIM ÁRMIN ezelőtt Altstädter J. cipőraktára yyf PÁPA, Kossuth Lajos utca 32. sz. T Mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de íöleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. Raktáron tartok mindennemű saját készítmény« úri-, női- és gyermek-cipőt. <3 f—-> t> Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász-cipőit és csizmáit. nrinnnnnnnnn
