Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-05 / 14. szám
Huszonötödik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1914 április 5. DURÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Gróf Tísza István főgondnok püspököt üdvözlő beszéde. — Elmondotta Í9Í4 március 3í-én Németh István dunántúli ref. püspök beiktatása alkalmából. — Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Úr! Szeretve tisztelt Főpásztorunk! Hivatalos állásomnál fogva jutott nekem a szerencse, hogy most, mint a dunántúli ref. egyházkerületnek immár felesküdött püspökét lelkem egész melegével üdvözöljem. Szeretve tisztelt Főpásztor! Tégedet az egyházkerület községei túlnyomó nagy többségének bizalma emelt díszes, de felelősségteljes állásodba, a bizalom, az elismerés kifejezésének legértékesebb neme. Kétszeresen értékes akkor, ha oly férfiúra esik, aki egy egész emberélet munkásságával érdemelte ki az elismerést. Te nem vagy újonc az egyházkerület szolgálatában és nem vagy ismeretlen az egyházkerület közönsége előtt. Abban a szavazatban, mely ily impozáns többséggel ruházta a püspöki állást reád, az a megismerés és az az elismerés nyilvánúlt, hogy méltó szolgája voltál az egyháznak immár egy hosszú emberéleten át, az a bizalomteljes reménység, hogy méltó szolgájának fogsz bizonyulni jelenlegi nagyobb hatáskörödben is. Szeretett Főpásztor! Az az egyház, amelyik főpásztorává választott, a szeretet egyháza. Hiszen a szeretet egyháza mindenik egyház, amelyik Jézus urunk tanítását vallja magáénak. Hiszen Jézus urunk hirdetett vallásának legfelső igazsága, legfelső valósága és legfelső parancsa a szeretet. S a feladat nem lehet más. De ez a feladat, fájdalom, nem oly könnyű feladat. Nem lehet ez más, mint hogy ezt a nagy elvet, ezt a nagy parancsot belevigyük egész életünkbe, igyekezzünk megtisztítani minden földi salaktól. Ez az egyház igazság, igazság nemcsak abban az értelemben, hogy objektíve igaznak tartjuk egyhá- I zunk tanítását, hisz ebből a szempontból is j igazság rejlik mindazon vallások tanításának mélyében, melyeknek kiinduláspontja és fő forrása a Jézus. De ez az igazság egyik vallásban se lehet | tökéletes. Mert hiszen hol van az a véges emberi elme, amelyik az Isten igazságát a maga egész felséges valójában felfogni és visszaadni képes volna. De igazság abban a másik talán emberibb, de magára az ember lelkére, jellemére, cselekvésére, gyakorlatilag irányító haj talmában talán még hatalmasabb értelemben, j hogy az az igazság, amit mi hirdetünk, a mi lelkűnknek benső igazsága. Nem konvencionális, nem eltanult, nem emberi tekintélytől elfogult idegen igazság ez, hanem a mi hitünk, a mi igazságunk, amelyet, ha igaz protestáns emberek akarunk lenni, saját magunknak, az igazság keresésére fordított becsületes, lelkiismeretes munkával kell elsajátítanunk és lelkűnkkel egybeforrasztanunk. A mi egyházunk szabadság, hisz alapja a szabad vizsgálódás, alapja az emberi tekintélytől való függetlenség. És éppen ezért a mi egyházunk erő, mert a mi egyházunk megadja a léleknek azt a nyugalmat és azt az erejét, amit a benső egybeforrás a hittel, az igazsággal, az Úristennel nyújt a gyarló embereknek. De egyúttal megalázkodás, mert ennek az erő-
