Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1913 március 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Feltámadás ünnepén. Való tehát, hogy az Úr feltámadott. Világmegváltó Igazság tehát az, hogy a halál hatalmát meggyőzvén, a lelket úrrá tette a halandóság felett! Régi századok aszkéta tudósainak a szentiratokba való elmélyedése és az írásoknak tanulmányozása, újabbb évszázadok kételkedő filozófusainak a tudomány és bírálat teljes fényű lámpásával végzett kutatásai nem bírták megdönteni százmilliók lelkében a feltámadás hitét! „Ha az Úr Jézus a halálból fel nem támadott volna, hiába való volna a mi prédikálásunk, hiába volna a ti hitetek is“. Nemcsak a keresztyénség dőlne meg e tan nélkül, hanem a legkülönbözőbb filozófiai rendszerek és szociológiai elvek semmisülnének meg, ha a lélek nem volna halhatatlan és nem volna Úr a múlandóság felett. Érzik ezt ma már a világvárosi modern buddhisták is és a nirvánába való merülés tana helyett újra kezd divatba jönni a szellemidézésnek, a telepathiának gyakorlása. A modern gondolkodó mintegy kézzelfoghatólag akarja a testi megsemmisülés után tovább élő lelket felmutatni — de . . . Krisztus feltámadását elfogadni — amely igazságnak elfogadásáért nem kellene agyat gyötrő képzelmi kényszermunkát végezni, csak az Ész mellé az Érzést segítségül hívni — nem haj-, landó. A feltámadásnak, az örökéletnek tudományát sokan a legelvontabb alapon : az Eszmének, az Igazságnak örökéletüségében hajlandók beismerni. Mások materiális alapon, az emberi agy foszforeszkáló működésének a testi halál után való tovább hatásáról szeretnének bizonyosságot felépíteni. Egy irányzat szerint: Galilei, Newton, Darwin, Edison, Shakespeare halhatatlanok gondolataik, tanaik, szellemi működésük következtében; Jézus is halhatatlan szerintük, de csak annyiban, amennyiben szociális, közjótékonysági tanoknak ellenállhatatlan hirdetője volt, sőt újabban divat (lásd Dávid Ferenc egyleti műsor) mint „költőt“ halhatatlanítani; sokak szerint, mint az erkölcsi megújhodás hirdetőjét nem illeti meg a halhatatlanság, mert Jézus szigorú erkölcstana a mai kor emlékére kényelmetlen és ezt az elavúlt erkölcstant sokkal jobban pótolja a „futuristák“, a „modernek“ erkölcstana. Jézusnak földi, erkölcsi élete, ennek külső nyilvánulásai felett elsiklanak, ha figyelmüket erre felhívjuk, szánakozva mosolyognak rajta, mint: jámbor legendán. De bocsánat, ha az Ő életének némely epizódja alkalmas és hasznothajtó tárgy egy-egy novella vagy vers számára, akkor saját ízlésüknek és erkölcsi felfogásuknak megfelelőleg mégis csak foglalkoznak vele valamelyest. Pedig csakis akkor lehet valaki igazán, a szó legnemesebb értelmében : halhatatlan, ha földi, testbeni élete — amelyet manapság csak keretnek és annak esetleges bírálatát kicsinyeskedésnek tartják —, példával világosítja a lélek által vallott tanokat és viszont a lélek megigazulttá, „szentté“ teszi a testi életet! Csak az lehet „isteni ember“, (óh, mennyire semmitmondó jelző a mai életben ez a szó „isteni“, olvasd: „isteni művésznő“, „isteni zene“, „isteni ízlés“ stb.!), akinek mindennapi élete itt
