Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-02 / 9. szám

9. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. '71. oldal. A pinkafői evang. árvaház. Meglehetős sze­gény vidéken fekszik ez a Pinkafő s ezen aránylag szegény nép között mégis árvaházat tudott létesíteni egy buzgó és tevékeny lelkész, Ziermann Lajos, akit a belmisszió helyes gyakorlására megtanított a keresz­tyén szeretet, mely eltöltötte őt hivei irányában. Apát­ián és anyátlan árvák maradtak a gyülekezetben, akik­ről okvetlenül gondoskodni kellett. Először az egyház­nak egy roskatag épületében tudott átalakíttatni egy nagyobb szobát az árvák számára, kiknek táplálását a gyülekezeti tagok áldozatkészsége tette lehetővé; később fel tudta ébreszteni néhány vagyonosabb hívé­nek meleg érdeklődését, akiknek jóságából jó épület­hez s némi pénzhez is jutott ez az áldásos intézmény. 1907-ben alakúit meg ez a gyülekezeti árvaház s most már 20 árva talál benne testi és lelki gondozást. Egy-egy árva neveltetése havonként alig kerül többe 14 koronánál, mivel az a szeretet, amely az árvaház keletkezésénél csodákat művelt, most is nyilatkozik abban is, hogy folytonosan hordja terménybeli ado­mányait az árvaház éléstárába. A Heidelbergi Káté. Ebben az évben ünnepük világszerte a református egyházak legelterjedtebb hit­­tani könyvünknek, a Heidelbergi Káténak 350-éves jubileumát. 1563 február havában a pfalzi választó­­fejedelem pártfogása alatt jelent meg ez a kiváló hit­­tani munka, mely csakhamar befogadást talált mindenütt, ahol reformátusok laktak. Nálunk már az 1567-iki debreczeni zsinat elfogadta s első magyar fordítása Huszár Dávidtól éppen itt Pápán jelent meg 1577-ben, kis nyolcadrét formában 184 levélen. Később Szárászy Ferenc (1604.) és Szenczi Molnár Albert újból lefor­dították. Legújabban pedig Erdős József debreczeni professzor fordította le. Megérdemlené e kiváló mű, mely minálunk is oly nagy szolgálatokat tett a ref. hittudat fejlesztésében, hogy e nemzetes évfordúló alkalmából minél nagyobb körben méltó ünneplésben részesüljön. A holland tanárok, akiket a Kálvin-Szövetség meghívott, hogy látogassák meg és tanulmányozzák a magyar ref. egyházat, e meghívást 1914-re, mint biztos forrásból értesülünk, elfogadták. Hogy ezt nem a folyó évben teszik, annak egyrészt a képviselő­­választások, másrészt az a nemzeti ünnep, melyet Hollandia szabadságának 100-éves emlékezetére ünne­pel, az oka. E látogatások elé nagy reménnyel néz­het az egész magyar ref. egyház, mivel így a két nemzet összekötő s hosszú századokra nyúló baráti össyeköttetés fel fog újulni és szorosabbra kapksoló­­dik s mivel bár Genfben felfedeztek bennünket, még itt nagy szükségünk van arra, hogy alaposabban is megismerkedjenek velünk. Dr. Visscher Hugo utrechti egyetemi tanár különben már régi idő óla szoros összeköttetésben van az itt tanúló magyar diákokkal s reméljük, hogy irántunk tanúsított jóindulata csak növekedni fog e látogatás által. B.J. Fejedelmi adomány. Nem azért fejedelmi, mivel fejedelem adta, hanem mert fejedelemhez is méltó volna. A múlt év november első felében az amsterdami keresztyén ifjúsági egyesület ismeretlen adakozótól 35 ezer forintot kapott, mely magyar pénzértékben kb. ugyanannyinak felel meg. Az egyesület titkára így ír e nagy örömre gerjesztő adomány után: „Érezzük át mi is valóban nagy felelősségünket. Úgy látszik, Isten sokat akar egyesületünkre bízni. Nélküle nem vagyunk képesek semmire. Imánk épp’ ezért legyen komolyabb. Ha mi az 0 útján maradunk, nem lesz hiányunk semmiben. ,Soli Deo Gloria*.“ Ok így bizo­nyára könnyen megoldották az oly gyakran nehézsé­get okozó pénzkérdést. Hasonló célra, hasonló ado­mányt, de kisebbet is, szívesen fogad Forgács Gyula főtitkár Péczel, Pestmegye. Igehirdető, Révész János és Soltész Elemér szerkesztésében havonkint megjelenő folyóirat 3-ik füzete a következő tartalommal jelent meg: Lukács Imre: A böjtölés, Smid István: A hála a szeretet asz­talánál, Nánássy Lajos: Miért jön az embernek Fia, Korbély Géza: Jézus bevonúlása, Csernák Béla: Krisztus keresztje, dr. Szeberényi Lajos Zs. : Vád és a védelem, Zábrák Dénes: Áldott húsvéti ünneplés, Varga Antal: Föltámadunk ! Csernák Béla: Az élők Istene, Szűcs László : A tisztaszívüek boldogsága. — Előfizetési ára egész évre 12 kor., negyedévre 3 kor. Az Igehirdető kiadóhivatala Nagybánya, Hid-utca 19. Romlott takarmányrépamag. A múlt nyári és őszi szakadatlan esők okozták, hogy a répamagot a legtöbb termelőhelyen nem bírták szárazon betakarí­tani, hanem ott csírázott ki a földjén. Az ilyen mag sohasem fog répát teremni; mert nagyobb részben ki sem kel s ami kevés még kicsirázik, az sem bír elég termőeréliyel, hogy rendes répát fejlesszen, hanem ujjnyi vékonyságú gyökeret fejleszthet csak. Ember­­emlékezet óta még sohasem került annyi megbízhatat­lan, gyengén csírázó és kevert répamag forgalomba, mint az idén. Gazdáink helyesen fognak cselekedni, ha répamag beszerzése alkalmával a legszigorúbb Írásbeli jótállást követelik ez eladó részéről csiraképes­ség és fajazonosság tekintetében. Ahol nem tartja majd a gazda szem előtt ezen óvatosságot, ott azt kockáz­tatja, hogy az állattartását katasztrófával határos bajok érhetik. Amint egyébiránt halljuk, a földmivelésügyi minisztérium szintén készül állást foglalni ez ügyben. A furcsa síp. Krúdy Gyula, a kitűnő író bájos hangulatú történet-sorozatot ír ezzel a címmel a Jó Pajtásba, a felvidéki életből mond el benne ritka szép­ségű jeleneteket. A márc. 2-iki számban találjuk ezen­kívül Endrődi S., Lampérth G., Szemere Gy., Sebők Zs., Holló S., Elek nagyapó, Gyula bácsi és Rákosi V. dolgozatait. Kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utca 4. szám alatt van. Előfizetési ára negyedévre 2 K 50 f. A Magyar Figyelő március 1-i száma gazdag tartalommal jelent meg. Szerkesztősége és kiadóhiva­tala Budapest, VI., Andrássy-út 16-ik szám alatt van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom