Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-02 / 9. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1913 március 2. DUNÁNTÚLI I PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. Az egyházi fegyelemről * Nagytiszteletü Értekezlet! Kedves Lelkésztársaim !** Az egyházi fegyelem oly régi, mint maga a keresztyén egyház. Az Űr Jézus amai szavai, miket Máté ev. 1815_17-ben olvashatunk: „Ha vétkezik a te atyádfia, menj el és dorgáld meg ötét csak te közötted és ö közötte; hogy ha szódat fogadja, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig szódat nem fogadja, végy melléd még egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen. Hogyha azoknak sem fogadja szavokat, mondd meg a Gyülekezetnek; hogyha a Gyülekezetnek sem fogadja szavát, legyen te előtted olyan, mint valamely Pogány vagy fukar“, az Úr eme szavai kétségkívül a szükséges gyülekezeti közös fegyelem parancsát tartalmazzák. Az apostoli levelek is számtalan utasítást adnak a gyülekezeti közös fegyelemre. „Akik vétkeznek, mindenek előtt feddjed meg, hogy egyebek is félemljenek meg“, írja a közismert bűnösökről Pál Timótheusnak. (1. Tim. 5 20.) A helyes kér. életről s a gyülekezeti jó rendről is sokszor szólnak, majd szelíd, majd meg kemény intelmekkel, az apostolok írásai. Ezekből kitetszik a gyülekezeti közös fegyelem bibliai eredete. Az apostoli kort kővető előző századokban, mint ez az egyházi atyák írásaiból kitűnik, a legnagyobb szigorúságig vitték az egyházi fegyelem gyakorlását, ügy annyira, hogy a fegyelem alól a fejedelmek sem vétetnek ki, annak hordozására a fejedelmek is együtt alázkodtak meg a nép fiaival. Bár ez utóbbit Kálvin is helyesli ; de a túlzott szigort, mely hibába a régi egyház a fegyelem gyakorlásánál sokszor esett, kárhoztatja. Egyébként az egyházi fegyelmet Kálvin a legnagyobb szükségnek tartja, mely nélkül az egyház, mihez pedig a legnagyobb rend illik, helyes állapotban nem tartható. A fegyelem —- úgymondja — olyan, mint a fék, amely visszatartja és megszelídíti azokat, kik a Krisztus tanítása ellen dühöngenek ; olyan továbbá, mint valami ösztöke, mely a kedvetleneket és resteket felébreszti; s néha olyan is, mint az atyai vessző, mellyel a Krisztus lelkének szelídségéhez képest fenyíttetnek meg azok, kik súlyosabb bűnökbe esnek. Ennélfogva — hangoztatja — mindazok, kik az egyházi fegyelem megsemmisítését kívánják, bizonyára az egyház végső szétzüllését mozdítják elő. És csakugyan, hogy Kálvin egyháza a genfi * Bő tájékozódásra talál a szíves olvasó e tárgyat érdeklőleg Kálvin-Ceglédi: A keresztyén vallás rendszere című mű IV. könyvének XII. fejezetében, melynek nyomán készült e szerény dolgozat I. része is. ** Felolvastatott a veszprémi ref. egyházmegye veszprémi körének múlt évi lelkészértekezletén. A dolgozat végén olvasható javaslatot az értekezlet elfogadva, a múlt évi egyházmegyei közgyűlés elé terjesztette ; majd a közgyűlés meg, mint az egyházmegye véleményét, felküldötte a múlt őszi egyházkerületi közgyűlésre. (1912. évi őszi kér. gyűlés jegyzőkönyvének 208. pontja). Mivel a legtöbb egyházmegye majd csak a folyó évben terjeszti még e tárgyban véleményét a kerületi gyűlés elé, időszerűnek látom szerény dolgozatomat, az ahhoz csatolt javaslattal együtt, közölni.
