Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
426. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. csességszámba, hanem illő nevén illetnék mindenek. Mert hizony ez mégsem lelkipásztori bölcsesség, hanem béresbölcsesség marad ! R. Advent. János ev. V. 40.: És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Valamikor — talán éppen itt Dunántúl s talán éppen ádventi napokban — fölragyogott valaki lelkében újra a betlehemi csillag. Mitévő legyen! Ő találkozni akar Krisztussal. — Útnak indúl. Talán majd útba igazítják az emberek. Első útja erdőn visz keresztül. Találkozik egy oláhcigánnyal. Az oláh mögött fiatal lány lépked. Megszólítja : — Van-e munkád, barátom ? — Nincs. — Hát a feleségednek? — Meghalt. — Hány gyereketek volt? — Hét. — Hol vannak? — Csak ez a lány él. No, ez bizonyosan sohse hallott Krisztusról. Szomorúan búcsúzik és megy tovább. Odaér Dunántúl egy városához. A legelső háznál bekopogtat. Az eredmény ugyanez. Ágyán feküszik a beteg asszony, — meg fog halni biztosan s gyerekei több, mint bizonyos, hogy elkapják tőle a bajt. A családapa arcán mélységes levertség: — ő az élő Krisztusről még sohase hallott. Szomorúan búcsúzik hát ez a valaki újra és megy tovább. Talán majd az utcán — talán éppen itt Pápán — fog megszólítani valakit. Messziről piros függöny világít bele az éjszakába. Közelebb megy. Egy 11 éves kis fiú sír a korcsmaajtó előtt. — Miért sírsz, kisfiam? — Mert az édes apám újra elissza a heti keresetét. — Aztán hányán vagytok testvérek ? — Öten. Itt újra nem járt a Krisztus. Ebben a zugkocsmában egészen másról folyik a beszéd. Érdemes-e ilyen kezdetek után tovább keresnie itt? A betlehemi csillag már alig pislákolt a lelkében. Kivilágított kávéházak és mulatóhelyek mellett sietett tova s úgy érezte, hogy nagyon is világos a kapcsolat a fényes házak s a zugkocsma között. Mitevő legyen ? Föl fog menni a nagy Jeruzsálembe, a fővárosba. Ott sok a bűn, tenger a nyomor, hát nagy az erkölcsi magasság is. Bizonyosan ott jár a Krisztus. A vámszedők majd útbaigazítják . . . Közel járt már a fővároshoz. Az égen fekete felhők tornyosultak. Messziről egy-egy villanás. Fanyar arcú fiatalember siet vele szemközt. — Hova, barátom ? Jeruzsálemi vagy-e ? Gúnyra torzúl a fiatalember arca: — Te még tanultad azt a szót, hogy — „barátom?“ — Igen. De Jeruzsálemben mit tanulnak? — Az életélvezet művészetét. — Hát nincsenek itt a tudománynak, a bölcsészeinek mesterei, hogy magasabb tudományra oktassanak? — A bölcsészet lejárta magát a régi alakjában. Mi csak konkrét ismeretekkel foglalkozunk. — De hát az irodalom ? — Irodalom ? Nincs! Legázolták az írók egymást. Ma senkit nem érdekel. — De hát mi van itt egyáltalán a régiből ? Mi van a családdal? — Ami élvezetet nyújt a család, azt mi mindenütt megtaláljuk. Szenvedni különben sem vagyunk hajlandók másokért. Mi is csak a gyűlölet paroxizmusával tudjuk kivívni más osztályoktól a napi élvezetre valót. — Tehát osztályok vannak! ? .. . De hát nincs prófétátok, aki megértést hirdessen közietek, aki a szenvedés magasztos gyönyöreire oktasson ? ... Mondd, barátom, de igazán, mondd meg, — nem láttad itt a Megváltót ? — Megváltó ? . . . Őrült volt! Őrült vagy magad is! Ma vagy holnap feszítjük nyilvánosan keresztre ... * Milyen gyönyörűen cseng bele a mi magyar társadalmunk zűrzavaros hangjaiba — mert a magyar társadalom nem csak zsúrtársaságból áll — milyen gyönyörűen cseng bele a világ ma egyik legnagyobb keresztyénének bizakodása: Krisztus ügye szempontjából a következő tiz esztendőt nem adná oda a világtörténelem bármelyik tiz esztendejéért. A lenyugvó nap legutolsó órájában nekünk kell elvégeznünk mindazt, amit mögöttünk lévő hQsszú évszázadok elmulasztottak. Rég ner PdX templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levéli — Több kiállításon kitüntetve 1 Több pápai templom restaurátora 1 — Elvállal szobák, termek művészi festését 1 Alapittatott Í871-ben. —- Cím- és betűfestészet 1 — Modern kivitel I — Szolid árak 1 — Alapíttatott í87J-beo.
