Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

374. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1913.

Liturgiánk reformja.

Biblia, józan ész és szabadság*

(Folytatás.)

3. Értekező összes eddigi indítványainál a legjelentékenyebbnek tartja azt a liturgiái fejleményt, hogy a prédikációs istenitiszteleteken a textuson kívül külön önállólag egy-egy kerekded egészet alkotó evangéliumi részlet is felolvastassék.

E tárgynak minden irányú alapos és részletes kifejtése egy külön önálló hosszú dolgozatot igényelne. E jegyzőkönyv is, bár mindent csak kivonatolva tárgyalunk, mégis a kelleténél hosszabb lett, megeshetik, hogy az olvasót türelmetlenséggel, a szerzőt pedig mindenesetre aggodalommal tölti el, tehát csak nagyon kivonatoltan adom elő e tárgyat.

Indokaim a következők:

a) az Isten igéjének a prédikáló nélkül is önmagában van abszolút értéke. „A teljes szentirás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbulásra, a fenyítékre, mely az igazságban vagyon, hogy tökéletes legyen az istenembere, minden jó cselekedetre tökéletesen felékesített. (2. Tim. 316_17).

Minél teljesebb mértékben kell tehát önállólag is külön érvényesülnie az Isten igéjének az istenitiszteletek liturgiájában ;

b) általánosan összezavarják az Isten igéjének fogalmát az ige hirdetésével. Az közvetlen Istentől származó, ez közvetett emberi; az meg nem hamisíttatik“, (Ján. 1035), „nem valami mesterséggel gondolt beszéd“ (2. Pét. 116), ez pedig emberi mű, mely az egyének szerint tévedhet, sőt fundamentális igazságokat tagadhat. Azért az isteni mivoltát megilletőleg a prédikáció felett ki kell tüntetnünk az istenitiszteletek folyamán az Istennek valóságos szentigéjét;

c) Istennek igéje fék a félhitü, vagy hitetlen fungensek ellenében. Felolvasni kénytelen az evangéliumot, hogy abból az ő hibás értelmi hozzájárulása nélkül egyedül az áldott Szentlélek titkos közreműködése mellett szívben-lélekben épülést nyerjenek a hallgatók;

d) az Isten igéjének, főképpen pedig az evangéliumoknak a liturgiában való külön önálló szerepe biztosíték azon megtörténhető rendszertelenség ellen, mely a pozitív kér. hit legmegfelelőbb kifejezőjét, az újszövetségi szentirást mellőzi. Egy téves irányú racionalista szónok túlságos liturgiái szabadságunk, jobban

mondva szabadosságunk mellett megteheti a legkisebb bántódás nélkül, hogy az új-szövetségből egész éven át igen kevés kivétellel egyetlen-egy igét még textusképen se olvas és soha többet, mint valami egész értelmet kifejező egy-két szót valamelyik bibliai versből, ami egy-egy evangéliumi részletnek felolvasása mellett nem történhetnék meg;

e) kegyeletes hűség lenne ez a szentek egészéhez is, mert kezdettől máig az összkeresztyénség területein és irányzatainál mindenütt a textuson kívül külön önállólag olvastatik az evangélium, nem említve a hasonlóképen egyetemlegesen olvasni szokott apostoli leveleket és a nagytöbbségnél még ezeken kívül elhangzó ó-szövetségi részeket, nem említve azt sem, hogy mindezekhez hozzászövődtek a kenetteljesen és mennyei hatással hangzó ma már utánozhatlan fohászok, üdvözletek, votumok, glóriák, alleluják, hozsánnák, 3-szoros szent felkiáltások, stb. univerzális típussá fejlődött és világszerte elterjedt ősi és hatásukból soha ki nem fogyó alkatrészek. Ezen univerzitás okvetlenül az isteni gondviselést, az áldott Szentlélek megígért vezérletét tételezi fel. A szentek egyességének, az összkeresztyénségnek ezen ősi és univerzális típusából, ha már kemény nyakuságunk, rettenetes elfogultságunk miatt többet nem lehet, legalább az egyetlen evangéliumolvasást szerezzük vissza, amit ősi magyar ref. liturgiánknak egyéb kincseivel együtt elvesztettünk, megfelelőbben mondva: eldobtunk az egykori racionalisztikus hangulatok és felfogások miatt;

f) az Isten igéje önálló szerepével, csakis ezzel vethetjük meg alapját annak, hogy e köré fejlődjék ki fokozatos kiépítéssel az elvesztett ősi magyar református liturgiánkhoz hasonló gazdagabb, változatosabb, szívrehatóbb és így építőbb liturgiánk, amely ősi liturgiánk gyönyörű teljességgel tartalmazta az érintett univerzális ősi keresztyéni típust.

Még számtalan, itt el nem sorolt indokok mellett az elmondottakkal okadatoltam állításomat, hogy liturgiánkat jelenlegi nagy szegénységében első sorban és főként egy-egy evangéliumi részletnek a textustól különálló felolvasásával kell az ősi és univerzális mintára és az elveszített, agyon racionált, agyon egyszerűsített ősi magyar ref. liturgiákhoz némi közeledéssel csökönyös maradiságából kizökkenteni, a haladás útjára helyezni.

(Harmadik közlemény a jövő számban.)

Földváry Jenő.

Ainrttifk nrntr írirnl Akn f A dunántúli ref* egyházkerület folyó évi közgyűlésén az egyházker. népiskoláiban

Idill IU llldK öZlVCd ílgytlUlcuC: a hatodik osztály hittani kézikönyvéül

SÜ® KONFIRMÁCIÓI KÁTÉJÁT

A kátét, mely már legutóbbi kiadásában teljesen az új tanterv szerint bővíttetett ki, szerző most újranyomatta. Az új kiadás a főiskolai nyomdában már megjelent s kapható nálam. Ára 40 fillér. — Megrendelések közvetlenül hozzám intézendők.

T7TC TTAT A Fi A R könyv- és papirkereskedő, a dunántúli ref. egyház- -p A TD A TPÄ n Ol liv ÄXJÄJa kerület tankönyvkiadó vállalatának bizományosa á Al X1 U“U. ^51.