Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-05 / 40. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1913 október 5. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Vallássérelmek. A baptízmus terjedése. Részlet dr. Antal Gábor püspök ür évi jelentéséből. Nagy veszedelmet rejt magában egyházunkra nézve a baptizmusnak több helyen mutatkozó térfoglalása. Hiszen a nazarénizmus és baptizmus több mint félszázad óta bírt hívekkel egyházkerületünk területén anélkül, hogy számbavehető károkat okozott volna. Most azonban igen sok helyen üti fel fejét a baj s a hozzá csatlakozó 4—5 család egyes gyülekezetekben oly erős agitációt és propagandát fejt ki, aminek nagyon félő, hogy komoly következményei lesznek. A védekezés módját nem könnyű megtalálni ezen veszedelem ellen, mert a baj keletkezésének okai is nagyon különbözők; néhol a vallásos fanatizmus, néhol az egyházi adó magassága, néhol az egyházi tisztviselők eljárása, magaviseleté, személye elleni kifogás. A legerősebb küzdelem folyik most a baptizmus szervezkedése ellen Csetényben, ahol a baj annál veszedelmesebb, mert éppen egy presbiterünk házában tartanak összejöveteleket s istenitiszteletet. A pápai egyházmegye bírósága el is mozdította az illető presbitert állásából s 40 korona költségben elmarasztalta. A törvényes eljárás azonban nem hozta meg a kívánt hatást és eredményt, valamint nem használt az sem, hogy a zirczi járás főszolgabirája betiltotta a baptista összejöveteleket s azoknak megakadályozására karhatalom igénybevételét is megengedte. Veszprém vármegye alispánja feloldotta ugyan a járási főszolgabíró rendeletét, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter éir azonban fellebbezés folytán a főszolgabíró intézkedését hagyta helyben s ez alapon tiltott összejövetel tartása miatt egypáran közülük közigazgatási úton büntetéssel is sujtattak. A védekezésnek ez a módja előreláthatólag nem fog eredményre vezetni, mert büntetés alkalmazása a baptizmus híveiből mártírokat csinál, ők legalább azoknak tartják magukat, minek folytán annál nagyobb lesz az ellenszenvük ref. anyaszentegyházunk iránt és szívósságuk az új tanhoz való ragaszkodásban fokozódik. Egészen más utat és módot kell követnünk, ha a baptizmus terjedését meg akarjuk akadályozni. A tapasztalat amellett tesz tanúságot, hogy ahol a lelkész és liivek között meg van a közvetlen összeköttetés, a szeretetteljes személyes érintkezés, ahol a hivatása magaslatán álló lelkész szószéken kívül, társadalmi és magánérintkezésében is szívvel-lélekkel ápolja a reábizottak lelkében az egyház iránti ragaszkodást, szent vallásunk iránti szeretetek ott nem fog csak egy is eltévelyedni a nyájból! Másrészről ezen baj legtobbnyire ott lép fel, ahol a lelkésznek vagy erkölcsi fogyatkozásai vannak, vagy ha ezek nincsenek is, türelmetlen, uralkodnivágyó, rossz bánásmódot tanúsító. Azon kérést inté-
