Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-26 / 4. szám

4. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

29. oldal.

csak az írónak említett bírálatából idézek. Azt mondja ugyanis: „Ezeket — t. i. a bibliai történeteket — mint szent meséket, a gyermek nyelvén kell elmondani, ügyelvén arra, hogy a közönséges mesék szintájára ne sülyedjenek“. (L. e lap 1910. évi 51. számát.) „Szakjelentésiében viszont azt írja, hogy „a bibliai történeteknél, amennyiben a gyermek értelmi fejlettsége annak útjában nem állott, a bibliai nyelvezetet írtam meg“. A kiáltó ellentét az első, mely az írónak egy és ugyanazon ügyben elfoglalt kétféle — bírálat és „Szakjelentés — álláspontjából szembeötlik.

Tehát, ha a bibliai történeteknek könyvében adott formája, nyelvezete helyes, akkor önmaga ismeri el, hogy bírálatának idézett része meg nem állhat — mert hiszen a bibliai történeteknél nem a gyermek nyelvén beszél — s így bírálatában oly tételt állít föl, melynek az ellenkezőjét éppen ő maga cselekszi. Már pedig az embernek saját magának kell jó példát mutatni arra, amire mást meg akar tanítani. Amellett a bibliai nyelvet az író úgy véli megóvni, hogy a bibliai történeteket száraz részletességgel, oly stílusban s színtelenül mondja el, amint azok a régi, elavult könyvekben vannak megírva s ahogy ma már a 6—7 éves gyermeknek nem beszélhetünk. Én tehát ama bibliai nyelvet inkább vagyok hajlandó kényelmes nyelvezetnek nevezni, mert a már kész bibliai történeteket változtatás nélkül egyszerűen átvette s mintha a bibliai nyelvezet hangoztatásával csak leplezni akarná azt a mulasztását, melyet a bibliai történeteknek a 6—7 éves gyermek értelmi színvonalának megfelelő át nem alakításával elkövetett.

Lássunk néhány szemelvényt a bibi. történetekből!

A teremtés történeténél ezt mondja: „Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az első emberpárt“. Jézus haláláról azt tanítja, hogy „Pilátus“ a sírt éjjel-nappal katonákkal őriztette.“ Holott ez a bibiai ténnyel ellenkezik, mert, amint tudjuk, Pilátus e kérelmükkel a zsidókat elutasította s s zsidók állítottak a sír mellé őrizőket.

Az édenkertről így beszél: „ . . . Halálnak halálával haltok meg“. „A rossz lélek megirigyelte boldogságukat és kígyó képében az asszonyhoz ment.“ „Éva hitt a csábítónak s szakasztott a gyümölcsből.“ (Nem inkább a kíváncsiság vitte rá?) „Fáradságos munkával, a ti orcátoknak a verejtékével egyétek a ti kenyereteket, “ „Megígérte, hogy az ő maradékaiból születik a szabadító, aki a rossz léleknek, az ördögnek a hatalmát elveszi, ki minket az örökhaláltól megszabadít.“ (6 éves gyermek s a rosszlélek, ördög, örökhalál s szabadító!!)

A magvetőről szóló példázatnak adott formájából aligha ért meg a II. oszt. gyermek csak egy szót is. Éppen így kifogás alá esik az özönvízről, a bábeli torony s a kánai menyegzőről (és nem meu/ryegző) szóló történet is. Dánielnél Zsidóország egész történetét elmondja. Nabukodonozorról (ezt a nevet meg akarja tanítani ? ?), majd a fiáról, a falra írott három szóról, Dárius perzsa királyról beszél (miért nem már Xerxesről is ?), holott itt csak az isteni gondviselésnek Dánielt az oroszlánoktól is megoltalmazó csodás megnyilatkozásáról lehet szó, csak ezt kell kidomborítani, száraz történelmi részletezés nélkül. A tékozló fiú történetével kapcsolatban ezt akarja megtanítani: „Nagyobb öröm leszen a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igazon, kik nem szűkölködnek megtérés nélkül“ (!) Dávid és Góliátról, a szőlőmivesekről, a búza és konkolyról szóló történeten is sokat kell változtatni, hogy az a II. oszt. gyermek értelmi fokának megfelelő legyen.

Hogy a tanúlságúl s összefoglalásképpen fölvett nehéz, mélyenjáró bibliai idézetekkel mit akar, el nem tudom képzelni, mert hogy azokat — amint több helyen kivánja — „erősen a gyermek emlékezetébe vésni“ képtelenség, az bizonyos. (Pl.: „Ne gyüjtsetek kincset a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti és ahol a lopok kiássák és ellopják, hanem gyüjtsetek magatoknak kincset a mennyországban, mert ahol van a ti kincsetek, ott lészen a ti szívetek is.“ 218. 1. stb.)

Pedig „Szakjelentés“-ében mily fennen hirdeti, hogy küzd ellene, mihelyt azt látja, „hogy az elemi iskola 6 éves tanúlóját tudományos bölcselkedésekkel akarja valaki megnyomorítani, ahelyett, hogy azt a fejletlen szellemi erőt annak megfelelő módon akarná fejleszteni.“ Szép, szép, csakhogy ez elvét én a könyvében érvényesítve nem látom, azt azonban igen, hogy ez elve s mintaleckéi között igenis kiáltó ellentét van, mert bizony neki nem való bölcselkedésekkel akarja azt a gyenge gyermeki elmét megnyomorítani.

Nem kisebb mértékben áll ez a fölvett énekversekre nézve is. Ezek legtöbbje is azt bizonyítja, hogy az író ismét megfeledkezett arról a fontos pedagógiai elvről, hogy amit a gyermek föl nem foghat, meg nem érthet, olyat tanítani, olyannak tanítását még csak meg is próbálni — bűn, merénylet a gyenge gyermeki elme ellen. Hirtelenében csak a következő énekversekre utalok: 137. dics. 10., LXII. zsoltár 7., 53. dics. 2., 41. dics. 1., 91. dics. 4., XLVII. zsolt. 3., 223. dics. 5., 191. dics. 10., 67. dics. 8. verse. Olvassa el bárki ez énekverseket s ha elfogúlatlanúl ítél, vallani fogja velem együtt, hogy azok legkevésbbé sem ille-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz.

.Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!