Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-21 / 38. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1913 szeptember 21.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Lelkészeink családi pótléka.

— Részlet dr. Antal Gábor püspök ür évi jelentéséből. —

Az egyházkerületi közpénztár helyzete a folyó évben a múlt évivel szemben tetemesen kedvezőbbé vált, amit főleg a közigazgatási államsegély 9000 K-val való felemelése, a rendkívüli kiadások megszorítása, némely tételeknél megtakarítások eszközlése idéznek elő, éigy hogy ezen pénztár már a folyó év végén nagyon tekintélyes maradvánnyal fog rendelkezni, a jövő évi költségvetése pedig még kedvezőbb eredményt fog mutatni. Előirányozva van ezen pénztárnál 13.929 korona 48 fillér maradvány. Ugyanazért, hogyha az egyházkerületi közgyűlés bölcsessége azt határozná is, hogy lehetőség szerint foganatosítja az egyetemes ref. konventnek az 1913-ik évi április hó 23—26. napjain tartott ülésében hozott s a jegyzőkönyv 50. pontja alatt foglalt javaslatát, még akkor is lehet a pénztár keretében eszközökről gondoskodni arra nézve; hogy egy bizonnyal mindnyájunknak szíven fekvő, nagyon humánus és nagyon keresztyéni feladatot saját erőnkből s a mi viszonyainknak megfelelőleg megvalósítsunk.

Kezdettől fogva azon véleményben voltam, hogy a közhivatalnokok nehéz anyagi helyzetén való segítésnek ha nem is a leghatékonyabb, de mindenesetre a legindokoltabb és legméltányosabb módja a családi pótlék rendszeresítése. Ennek életbeléptetése érdekében, amikor csak

I tehettem, felemeltem az illetékes helyeken I gyenge szavamat. Sajnálatos, hogy midőn ezelőtt két évvel az állami tisztviselők és alkalmazottak részére a családi pótlék törvény útján éle tbelép tettetett, a protestáns lelkészeknek erre vonatkozó jogos igénye elutasíttatott azon indokolással, hogy annak életbeléptetése sérelmes lenne az ország legnépesebb felekezetének lelkészeire nézve, akik — családjuk nem lévén — abban nem részesülhetnének. De bizonynyal útjában állott ezen feltétlenül jogos és méltányos igény figyelembevételének azon körülmény is, hogy maguknak az állami tisztviselőknek és alkalmazottaknak családi pótléka egyszerre 29 millió koronával terhelte meg az állam pénztárát, a jogosúltságnák minden köztisztviselőre való kiterjesztése pedig majdnem ismét ugyanekkora összeget vett volna igénybe.

Mivel tehát a lelkészek családi pótlékára vonatkozó igényünk e célra államsegély kieszközlése útján nem sikerűit, nincs is kilátás reá, hogy a legközelebbi időben sikerüljön: azért, ha annak életbeléptetését igazán óhajtjuk, meg kell azt próbálnunk saját, ezen célra fordítható anyagi erőinknek okos felhasználásával, ha talán egyelőre szerényebb méretekben is, mint az állam saját alkalmazottaira nézve azt keresztülvitte, de mégis elkerülve azon első tekintetre is felötlő