Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-31 / 35. szám

290. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. akik egy kis diákszobában beszélgettek és tervezget­tek, hogy alig pár évtized múlva Jézus Krisztus neve szárnyrakél és diadallal járja be a Föld csaknem ösz­­szes főiskoláit és 1912 végén 2305 helyi diákegyesü­letnek 156063 tagja van és ez a szám a közel jövőben rohamosan megnövekedik; mert Jézus győzedelmes király! ? Május 31-én egy dúsgazdag new-yorki kereskedő hívott meg a Hudson folyó partján, festői magaslaton fekvő palotájába ; alighogy megérkeztünk, megdobbant a szívünk, mert a zenekar a Rákóczi-indulóba kezdett bele. Örvendezve mondtuk a többi nemzetbeli bará­tainknak : ez magyar-induló. Sokan ismerték is. Junius 2-án mindnyáján korán ott voltunk a hajóállomáson. Olyanforma a folyó New-Yorktól fel­felé, mint a Duna Visegrád körül, csakhogy a vár­romok hiányoznak. Legfeljebb gyárkéményeket láthatni a folyam közvetlen partján. Nekünk várromjaink van­nak, nekik meg gyáraik. A társaság csoportokra oszlik a hajón csakhamar. Az egyik amerikai hölgydelegátus odavezet egy piros kalapú, fiatal leányhoz: Wilson Jessie Woodrow a neve; az Egyesült-Államok fejének a lányával állok szemben. Itt más lehet a keresztyénség, ha még a köztársasági elnök is elküldi a lányát a keresztyén konferenciára. Végre, miután végignéztük útközben az Egyesült- Államok westpointi tisztiakadémiája növendékeinek gyö­nyörű gyakorlatait, mellyel Wilson elnök meghagyásá­ból kedveskedtek, késő délután megérkeztünk Lake Mohónkba, melynél konferenciára alkalmasabb helyet elképzelni is alig lehet. Távol a kultúra zajától, fel­ajánlva annak mégis minden kényelmét, több ezer­holdas birtok közepén emelkedik csillogó-tó partján, mely nekünk, kik mindig haza gondolunk, Csorba-tót juttatja eszünkbe, a hatalmas szálloda; közelében óriási rózsalugas és virágágyak. Alig egy perc séta s már meredek sziklák árnyékában vagyunk. És mily elragadó a nyárhoz készülő tavasz! De nem azért jöttünk, hogy a természet szép­ségein felejtsük tekintetünket. Sokkal fontosabb do­logért jött össze a világ 40 nemzete diákságának 320 képviselője. Isten hatalmát és szent szeretetét akartuk megismerni úgy, mint még azelőtt soha. És Ő kitárta Lelkét, megáldott bennünket! Láttatott nagy látomásokat az Ő Fia dicsőségéről. Egyik nemzet után jött a másik, a harmadik, a negyvenedik, mind bizonyságot tett, hogy Jézus a Megváltó. Ahány kiküldött, annyi különböző művelt­ség, vágy és munka, de egy dologban mindnyájan egyek voltunk : királlyá akarjuk a megöletett Bárányt koronázni, akiről elhittük és megismertük, hogy méltó, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. A délelőttök és esték folyamán az áhítatokon kívül mindig volt egy-egy előadás, azonkívül minden délelőtt osztálygyüiések is voltak, melyeken a diák­­mozgalom gyakorlati kérdéseit vitatták meg. Egy ilyen szakgyülésnek a bevezetésével bízta meg a központi vezetőség Victor Jánost; mi, többi magyarok pedig a tárgyalások folyamán ismertettük mozgalmunkat. A délutánokat pihenésre és szórakozásra szán­ták. Ki hegyeket mászott, ki tenniszezett, ki meg aludt, ahogy neki tetszett. De kellett is a délután, mert ugyancsak kifáradtunk a súlyos tények, beszédek és felelősségek megfigyelésében és magunkba fogadá­sában. Különösen kiemelkedett az esti előadássorozat úgy az előadók személyisége, mint az előadások tar­talma folytán. Dr. Cairns és dr. Speer, mindketten világhírű tekintélyek, a következő tárgyról beszéltek: Jézus kijelentése 1. Istenről és 2. az emberről (dr. Cairns), 3. miként illusztrálja ezt a kijelentést Jézus saját éiete, 4. s hogyan terjed ez az élet tovább az emberiségben a Jézus Krisztussal való egyesülés által (dr. Speer). Vakitó fény volt az, amibe Jézusnak ez a két apostola állította oda Mestere életét. Épp azért gyújtott beszédük sok lélekben soha el nem alvó tüzet. A főtitkár, dr. Mott is, mint mindig, hatalmasan beszélt, telve hálával és alázattal Isten iránt, hogy oly csodákat cselekedett Indiában és Kinában ez év első felében a diákok között és telve tüzes és mély szere­tettel az Ő ügyéhez, aki eddig csak a kezdeteket mu­tatta meg, a nagy diadalok még ezután következnek, eddig csak a robbanóaknákat helyezték el, most már jönnek a robbantások. „A legjobb napjaink még előttünk vannak“, ez volt Mott záróbeszédének az alaphangja, ezt a diadal­mas várakozást szívta magába minden jelenlevő. Ezekben a napokban úgy éreztük, mintha a meg­dicsőülés hegyén járnánk a Mesterrel. Ott volt köztünk. Kétségkívül éreztük a láthatatlan világ valóságát. Ed­zettük a lelkünket a völgyekben, a mélységekben folytatandó küzdelmekre. Pongrácz József. oQq Aiapíttatott 1864-ben. vidék legrégibb es legnagyobb oipőüzlete Alapíthatott ise^-bon. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipöraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álió cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít. ~ Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit. __l "Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom