Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-03 / 31. szám

31. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 257. oldal. szertartásbeli külsőségekre való fölöttébb nagy súly­helyezését illeti: abban az egyben föltétlenül igazat kell adnunk előadónak, hogy templomainkat a profani­­zációtól jobban kellene óvnunk, hogy ne alacsonyul­­janak le szent helyeink haszontalan lim-Iomok, ki­selejtezett tárgyak pókhálós lomtáraivá, mint előadó és a tapasztalat szerint ez sok helyütt sajnosán tapasz­talható. Templomaink őse a zsidó szent sátor, a salamoni istenháza volt. És míg azok szentek-szentébe csak a főpapnak volt szabad belépnie: addig a mi templomaink szentek-szentjében vásott seprők, törede­zett ablaküvegek, rozoga padok, 50 darabba törött templomfedél-cserepek s bús szentmihálylovak dísze­legnek s szolgálnak kívánt hangulattal és illúzióval az istenitisztelet ünnepélyességéhez! Természetes, hogy előadó sajátságos, bár több helyen igen érdekes és tanulságos nézetei élénk eszmecserét és vitát váltottak ki az értekezlet tagjai között. Leghevesebben Kiss Zoltán nemeskisfaludi lelkész szállott sikra az ő egé­szen eltérő s homlokegyenest ellenkező felfogásával, amellyel, úgy hiszem, értekezletünk többségének han­gulatát is tolmácsolta. Az egyházi életet, úgymond ő, nem a külsőségek, a formaságok javítják és mentik meg, hanem a lényeg: a lélek, a hit, a benső vallá­sosság. Jézus mondotta: „az Isten lélek és akik őt imádják: lélekben és igazságban kell, hogy imádják!“ Míg előadó az ó-testámentumra hivatkozva, sürgette kultuszhelyeink berendezésének megreformálását, mint­egy az ó-testámentumi szent sátor mintájára s a val­lásos fogalmaknak jelképes kiábrázolásával (miként a daruvári templommal ő cselekedte), addig ellenfele magában az ó-testámentumban is ingadozást észlel a templomról való felfogás tekintetében; az új-testá­­mentumot illetőleg pedig hivatkozik Jézusra, aki szinte szántszándékkal kerülte a templomot, inkább a tenger partján, a tavak mellékén, völgyek ölén, hegyek lejtő­jén, egyszóval a természet templomában imádkozott s ha be is ment a templomba : legfeljebb a kufáro­­kat és árusokat verte ki onnan korbáccsal, mint az ő mennyei Atyja imádságos házának megszentségtelení­­tőit! Végső elemzésben Drummond „Templom nélküli város“-ára hivatkozva, a keresztyénség végcélját akkor látja elérve, amikor majd már nem lesznek, mert nem kellenek, mert nem szükségesek a templomok! Nem csalódunk, ha kijelentjük, hogy az igazi protestáns­elvet ez utóbbi felfogás fejezi ki tökéletesebben! Bizo­nyos túlzás azonban benne is van. Mert ha az elő­adó felfogása túloz abban, hogy a külsőségre roppant súlyt fektet: akkor ellenfeléé meg túloz abban, hogy majd semmi súlyt sem helyez reája. Nem szabad el­felejteni, figyelmen kívül hagyni a létező viszonyokat, a tényleges állapotokat! Számolni kell azzal, hogy Krisztus urunk egyháza térben és időben élő üdv­intézmény, amelynek lényege ugyan a szellem, a lélek, de hogy célját elérhesse: bizonyos mértékben a külső megnyilatkozás formáit, tehát az „anyag“-ot sem lehet figyelmen kívül hagynia. Elvégre is földön élő embe­reket van hivatva a vallás boldogítani és üdvözíteni és mint ilyen, a földi eszközöket, az anyagi formasá­gokat nem nélkülözheti. (A léleknek, az Isten lelke szikrájának is gyarló, romlandó testben kell e földön lakoznia!) Az már azután teljességgel igaz, hogy az üres formalizmus hatalomra jutása, előtérbe nyomu­lása, túlsúlyra emelkedése mindenkor a lényeg csorbu­lásával jár s az igazi vallásosság hanyatlását jelenti; míg ellenben a lélek, a szellem uralma az igaz hit, a vallásosság diadalmát jelezte mindenkor! . . . Mivel előadó javaslatát írásba nem foglalta, értekezlet nem is határozott ez ügyben végérvényesen, de megbízta előadót javaslatának írásban leendő beterjesztésére, aki viszont kijelentette, hogy előadását e lap hasáb­jain közzéteszi. (Szívesen várom mielőbb és közlöm. Szerkesztő.) 7. Végül több-kisebb jelentőségű tárgy elintézése után Máté Lajos somogyvisontai lelkész — mint az új énekeskönyv-ügy előadója — alaposan megindokolt előadói javaslatában elfogadásra ajánlotta a konventi énekügyi-bizottság azon jelentését, illetve munkálatát, amely a legutóbbi konventi jegyzőkönyvben jelent meg. Azon kiváló szakemberek neve, munkássága elegendő garancia arra nézve, hogy az a munkálat, amelyet a Konvent elé benyújtottak: megfelel a kívá­nalmaknak és a ref. egyház érdekeinek. Értekezlet a kellően megindokolt s meggyőző erővel előadott ja­vaslatát egyhangúlag magáévá tette. Több tárgy nem lévén: elnök az értekezletet berekesztette, hogy majd a fehér asztal mellett fesztele­nebből folytathassuk az értekezleten felvetett közérdekű tárgyak feletti eszmecserét! Halka Sándor. Orgona-rendelés. Kúnhegyes község temploma részére egy művészies kivitelű új orgonát rendelt Or­szágú Sándor és fia rákospalotai orgona- és harmonium­­gyáros cégnél. Szeptemberben adják át a használatnak. Üi könyv! Éppen most hagyta el a pápai főisk. nyomda sajtóját dr. Lakos Béla pápai ref. főgimn. tanár műve: Heltai Gáspár reformátor és kora.----- Ára 1 korona 20 fillér. -■ —-----­Megrendelhető Kis Tivadar* könyvkereskedésében Pápán, Főutca 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom