Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-03 / 31. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1913 augusztus 3. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4f50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A lelkész! fizetések rendezése. — A mezőföldí ref. egyházmegye határozata. — A mezőföldi ref. egyházmegye lelkészértekezlete — foglalkozván az országgyűlés két háza által már elfogadott, a lelkészi illetményeknek korpótlékok útján való emeléséről szóló törvényjavaslattal és a pesti egyházmegye esperesének e tárgyban tett átiratával — határozatilag kimondja, hogy bár a törvényjavaslatnak és vele a lelkészi illetményeknek sorsa befejezettnek látszik és bár elismeri, hogy ez a javaslat a lelkészi fizetést a legalsó fokon emeli, mindamellett nem fogadhatja megnyugvással sem anyagi, sem erkölcsi szempontból, mert nem látja benne a lelkészi állás kellő méltánylását és különösen a magyar ref. lelkészi karra nézve hátrányosnak tartja. Anyagi szempontból nem tekintheti megnyugtatónak azért, mert meghagyja a ref. egyházi törvények I. t.-c. 114 §-ában megállapított minimális fizetés figyelembe vétele nélkül továbbra is a megalkotáskor is túlhaladott állásponton álló 1898. évi XIV. t.-c.-ben megállapított kezdő fizetést: az 1600 koronát, amely csak 10 évi szolgálat betöltése után emelkedik az Egyházi Törvényben megállapított kezdő fizetésre : 2400 koronára s 25 évi szolgálat után eléri a maximális 3000 koronát, amelynél feljebb 25—40 évi szolgálat dacára sem emelkedhetik, de ezt is csak úgy, hogy a szolgálati időt 1913-tól veszi számításba, amely összegű fizetést kevesebb képzettséget kívánó állásban levő egyének is elérnek, sőt meghaladnak, nem is tekintve a szolgálati idő után törvényszerint járó szolgálati és még ezenfelül a családi pótlékot. Annyival kevésbbé kielégítő és megnyugtató, mert míg minden közszolgálati pályán megvan a fokozatos előhaladás lehetősége, addig a lelkészi állásban az majdnem teljesen kizártnak tekinthető és így a lelkész csekély díjazása mellett továbbra is csak tengődni fog és nem tud az állásával járó társadalmi és családi kötelezettségeknek eleget tenni. Erkölcsi szempontból sem tekinthető megnyugtatónak a lelkészi állásra ez a javaslat, mert a mai világban egy állás fontossága és tekintélye elválaszthatatlan a vele járó fizetés nagyságától és bármennyire igyekezzünk is hivatásunkból kifolyólag állásunkat ideálissá, becsültté, tekintélyessé tenni, a törvényhozás azon eljárása, hogy szolgálatunkat külsőkép csak annyira becsüli és jutalmazza, mint az elemi iskolai képzettséggel járó különféle altiszti szolgálatokat, nem emeli, sőt leszállítja a lelkészi állás tekintélyét, munkáját pedig éppen a vagyonosabb és magasabb körökben emiatt megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi. De ezenfelül nem elégít ki közelebbről bennünket, magyar ref. lelkészeket sem a javaslat, mert nem veszi figyelembe nős s családi állapotunkat és ezzel járó terheinket, amikor a nőtlen papsággal egyenlő fizetést biztosít, pedig senki sem tagadhatja, hogy a ref. lelkészi családok sok megbizható, hűséges munkást adtak és adnak folyton a hazának és társadalomnak s önérzettel mondhatjuk el, hogy e téren a társadalom és az állam szempontjából nélkülözhetlenek vagyunk, éppen ezért
