Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-27 / 30. szám
248. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1913. helyzetét apjának és megígérte, hogyha apja kifizeti az adósságait, többé sohsem fog játszani; apja ráállt; de alighogy kiegyenlítette fia adósságait, fia újból régi szenvedélyének adta magát; nemsokára megint odaállított apja elé, aki hallani sem akart róla; erre fia, hogy megmutassa, mily erős most már az akarata, levágta baltával az egyik ujját, az apa megindult és újból fizetett. A fia azonban megint csak visszaesett régi bűnébe. Egyszer aztán az utcán meghallott egy misszionáriust prédikálni, akinek szava szíven találta őt és attól fogva tudott győzni kisértésein. „Ki adott neki erőt?“ — kérdé mély tűzzel dr. Wú — „az a Jézus, akiről önök közül is oly sokan hallottak, de akit oly kevesen fogadtak el“. Ez a nemrég még pogány diák meg merte mondani, ami a szívén feküdt. Ez is különös ember. Wilder Róbert Indiáról beszélt, ott is sok különös ember él. Egy bramán diákhoz, akit másnap akartak megkeresztelni és aki rokonai miatt kénytelen volt a misszió épületében tölteni az éjszakát, beállított az édes anyja és még egyszer a lelkére beszélt, hogy ne legyen keresztyén : hasztalan volt minden, ekkor bucsuzásul átnyújtott neki egy tálat, melyen fia kedvenc étele volt. „Neked készítettem, utoljára.“ Az azonnal belekezdett az evésbe, mire a misszionárius hirtelen kikapta kezéből a tálat. Az étel meg volt mérgezve. A saját anyja mérgezte meg. És ez a különös ember mégis keresztyénné lett. így terjed Isten országa. A jövő Jézusé 1 Halleluja ! Pongrácz József. A csurgó-vidéki lelkész-kör értekezlete. A b.-somogyi ref. egyházmegye csurgó-vidéki lelkész-körének S.-Szobbon, f. évi julius hó 1 -én tartott értekezletéről óhajtok az alábbiakban röviden beszámolni. Őszintén megvallva, talán ez a legelső eset, hogy szerény mondanivalóim részére e lap hasábjain némi helyet kérek. S ha az okok sorozatán végigtekintek, melyek e mostani alkalommal szinte kezembe nyomták a tollat s engem mintegy önkéntelenül e „referádapremiér“ felé sodortak: legelső helyen ott találom ez értekezletünknek a szokottnál nívósabb voltát, a száraz sablonon való felülemelkedettségét, amellyel az én Kiss Zoltán barátom (megbocsát, hogy aposztrofálom !) által annyira óhajtott javulás útjára léptünk, aki tudniillik a legerősebben harcol s szinte ama bizonyos tiszteletreméltó „furor theologikus“-sal küzd amellett, hogy emeljük ki értekezleteinket a csupa közigazgatási ügyekből álló tárgysorozatok nyügéből-jármából, s más természetű tárgyak belevonásával tegyük azokat érdekesebbekké és vonzóbbakká! Hogy ez mostani értekezletünknél bizonyos mértékben sikerült is: arra nézve legerősebb bizonyságom maga az én eddig elégedetlenkedő barátom, aki értekezletünk után szinte kedvvel és örömmel nyilatkoztatta ki megelégedését jelen értekezletünk lefolyása felett! Én is csatlakozom az ő véleményéhez s a magam részéről még csak azt kívánom, hogy erről az új ösvényről, friss csapásról ne térjen le értekezletünk többé. S ha már az első barázdát felhasítottuk ami szűkebbkörü lelkészértekezletünk szellemi életének új ugarán: szántogassunk tovább is, hogy lassanlassan, de mégis minél előbb előttünk álljon a felszántott új mező, amelybe hitünk, tudásunk, szorgalmunk és buzgóságunk friss magvait elszórva, járuljunk mi is egy szál virággal hitéletünk felvirágoztatásához, egy darab kővel a régi Sión megrongált falának erősítéséhez s ama láthatatlan, de kívánatos mennyei Jeruzsálem megépítéséhez! Ehhez pedig nem is kell olyan sok! Csak a talentumok forgatása, rozsdától megóvása, az értekezlet tagjainak fokozottabb buzgósága és tevékenysége, aminek talán szeretvetisztelt elnökünk fog legjobban örülni, mert az értekezleti meghívón lesz legalább mit a tárgysorozatba felvenni! Mielőtt még magára, az értekezlet lefolyására rátérnék: valamit kell szólanom referádám címéről is, ahol ugyanis „lelkészértekezlet“-rö\ teszek említést. Érzem, tudom, hogy jelen körülmények között ez az elnevezés nem fedi teljesen a valóságot. Hogy mégis használom: arra okom az, hogy ez a régi cím, a régi elnevezés ; a valóságnak jobban megfelelő újabb elnevezés tekintetében pedig még nincs egyöntetűség, hanem bizonyos ingadozás tapasztalható. Újabban ugyanis ezek az egyes egyházmegyék kebelében alakult lelkészkörök országszerte kezdik magukat „lelkészegyesület“ nevén nevezni, mintegy azt akarván kifejezni, hogy annak a nagy körnek, az orsz. ref. lelkészegyesületnek kisebb körei, a közös, tápláló, dajkáló Szabott árak: !-----------------------------------------------------------------------------------------Szabott árak I HALASZ TESTVEREK férfi-, gyermek-ruha és úri-divat árúháza, Kossuth Lajos utca, a postával szemben. A n. é. közönség becses tudomására adjuk, hogy az előrehaladt idény miatt a raktáron levő összes úri divatcikkek, úri- és gyermeköltönyök mélyen leszállított árak mellett kerülnek eladásra. Megbízható kiszolgálás I ---------------------------------------------- Elsőrendű minőség!
