Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-20 / 29. szám
29. szám. 237. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ban szert tenni, mint ez a mosolygós, piros-pozsgás képű theológus. Nagy várakozással néz a jövő évi magyarországi körútja elé. Érdekesek azok a megjegyzései, melyeket mint távoli szemlélő a magyar viszonyokról tesz. Van Veen a legidősebb theológiai tanár, ő a Bernardinum kezelő-bizottságának az elnöke. Szaktárgya az egyháztörténet és örömmel hallotta, hogy az ösztöndíjért folyamodók között van egy, aki szintén egyháztörténettel kíván különösebben foglalkozni. Sajnos, az idén nem Ígérhetett neki ösztöndíjat; de ami késik, nem múlik. Tán idővel sikerül valahogy kivívni azt, amit Sebestyén Jenő barátom kezdeményezett, hogy a szokásos 3 alapítványi helyhez még kap a magyarság egyet vagy kettőt. Örömmel mutatta meg szép könyvtárából Bőd Péter nagy latin egyháztörténetét, melynek kézirata Leydenben van; a régi dolgok közül megvan neki Van Poot munkája a magyar gályarabokról, melynek egy példányát Barát József pn. buzgó tanítványunk ügyessége folytán nemrég szerezte meg főiskolánk könyvtára aránylag nagyon olcsó áron (6 K). 13-án este búcsút mondtam a sajtok, grachtok, a kalapos prédikációhallgatók és biciklik városának, másnap reggel már a harvich—londoni hajó-expresszen reggeliztem. Közben kellemes meglepetések is értek. Már Rotterdamban észrevettem az állomáson egy idegesen várakozó idegent, akit aztán a hajón meg is szólítottam. Nem tévedtem, az idegen Haberl tanár volt Wienből. Ő is jön a Keresztyén Diákok Világszövetségének lake-mohonki világgyülésére. Mindketten nagyon örültünk a találkozásnak, már Wienben figyelmeztettek mindkettőnket rá. A másik meglepetés meg az volt, hogy amikor a teljesen csöndes éjszaka után — ez a csatornán nagy ritkaság, de én tréfásan azt mondtam barátaimnak: meglássátok, most jó idő lesz, mert a diákmozgalom utazik, nem tudom, ezért-e, de az bizonyos, hogy eddig nagyszerű időnk volt — felkelek a hajókabinban, egy szálas, szőke férfi kezd el angolul beszélni, kiderül, hogy ő is a konferenciára utazik; dr. Westmannak hívják, a svéd egyháztörténet magántanára az uppsalai egyetemen. Tőle hallom a szomorú hirt, hogy dr. Fries Károly, a világszövetség elnöke megint súlyos beteg és így nem lehet jelen Lake-Mohonkban. Dr. Fries nagy barátja hazánknak, 1908-ban résztvett a magyar diákmozgalom balaton-almádii konferenciáján, amelyen több előadást is tartott. Keleti nyelvésznek készült, doktori értekezése tárgyát az aethiop nyelv köréből vette, az uppsalai egyetem meg is hívta tanárnak, de ő a svéd ifjúsági kér. egyesületek titkárságát fogadta el azzal az indokolással, hogy korunkban ebben az állásban jobban szolgálhatja Isten országát, mint az egyetemi tanszéken. Pongrácz József. A M* E* K* Dsz* nyári gyűlése* A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség junius 29-től f. hó 6-ig tartotta VII. nyári gyűlését ez alkalommal egy pozsonymegyei kedves'faluban, Felsőszelin. A résztvevők száma, az előadások tartalma s az egész gyűlést átható egységes szellem azt mutatják, hogy a Diákszövetség egyre erősödik s egyre nagyobb rétegeket nyer meg Krisztusnak a magyar diákságból. A jelenlevők átlagos száma 160 volt s bizonyára nem volt egyetlen egy sem, aki valami világosságot, valami erőt ne nyert volna a hallottak és látottak hatása alatt s ezenkívül egy igazán kellemes hetet tölthetett el, melynek értékét sokan csak később fogják felismerni. Nagy elismerés illeti báró Podmaniczky Pált, a felsőszelii ev. gyülekezet lelkészét, ki bámulatos előrelátással készítette elő a gyűlést; de különösképen nagy köszönettel kell adóznunk édes anyjának, özv. báró Podmaniczky Árminnénak, ki fáradhatatlan gondoskodással és szeretettel „rendezte a jelenlevők élelmezését“. Az a nagy szívesség is, melyet a nép részéről élveztünk, felejthetetlen marad mindnyájunk előtt. Megtett ez a jóságos lelkű nép minden tőle telhetőt. Nemcsak a hires magyar vendégszeretet volt ez, hanem egy hű pásztorkodás eredményeképen Istennek áldása, a keresztyén szeretet. Már az a légkör, az a boldog keresztyén élet, melynek szemlélői lettünk, elégséges lett volna arra, hogy sokakat felrázzon elaléltságából, öntudutlan érzéketlenségéből. Ami kifogás eshetik e gyűlés ellen, az a mi gyengeségünk. A programm túlterheltsége még azt mutatja, hogy kezdők vagyunk s nem tudunk az értékesek közt értékelni. Az a nagy vidámság pedig, mely délutánonkint változatos formákban nyilvánult, azt a haladást tünteti fel, mellyel a kezdet nehézségeit s az elfogultság gátfalait átléptük. Nem mondhatta senki, hogy azok a derült ifjak ott gerinctelen álmodozók. Élet, összhangzatos tiszta élet, öntudatos keresztyén T _ Éppen most hagyta el a pápai főisk. nyomda sajtóját U *á Ír M irír 1 dr. Lakos Béla pápai ref. főgimn. tanár műve: 1 lifJH V V I Adtai GasPar reformátor és kora. JJ 1 zzz== Ára 1 korona 20 fillér. ___tttt Megrendelhető Kis Tivadar köny vkereskedésében Pápán, Főutca 31.
