Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

Huszonnegyedik évfolyam.

29. szám.

Pápa, 1913 julius 20.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Legyen világosság,

Unos-untalan felhangzik a panasz úgy egyházmegyei, mint kerületi közgyűléseinken, hogy az új tanterv miatt kiszorult népiskoláinkból a Kiskáté és az Egyháztörténet. A panasz leginkább a lelkészek részéről hangzik fel s néhol tanítók is asszisztálnak.

Ez a fel-felújuló panasz igazán csodálatos. Én már nem egyszer néztem ennek a dolognak utána és sohasem találtam indokoltnak ezt a panaszt. Most azonban, hogy e panasz újra felbukkant e lap hasábjain (Dunántúli Prot. Lap 27. sz., 220. oldal), megkísérlem világosságot deríteni e kérdésben. Hátha lekerül ez a semmiképpen sem indokolható panasz a napirendről.

1. A Kiskáté a maga régi formájával, nehézkes, a mai irodalom színvonalán nem álló stílusával csakugyan kiszorult tankönyveink közül, de nem szorult ki tartalma, lényege. S hogy mennyire nem szorult ki, mutatja a nehézményezett új tanterv, mely a VI. osztályban előírja a következőket; mely szerint tanítandó:

1. Az apostoli hitforma.

2. A kér. egyház elterjedése.

3. Isten a világ teremtöje, gondviselője, kormányzója. Isten iránti kötelességeink.

4. Az ember, az élet és halál. Az erény és a bán.

5. Jézus mint megváltó, üdvözítő. A Jézusban való hit. A feltámadás és az örökélet.

6. A Szentlélek és annak munkája.

7. Az egyház és főbb törvényei.

8. A kegyelmi eszközök.

9. Egyházunk iránti kötelességek. Magunk, családunk s felebarátunk iránt való kötelességeink.

Úgy tudom, hogy a hosszú időn keresztül használt Kiskáté is lényegileg ezeket adta, tehát csak a formája változott.

De a kezem között levő Kis Józsefféle Konfirmációi káté is, mely használatra engedélyezve van, lényegileg szintén ezeket tartalmazza s adja a legjavát mindannak, amit a Tóth Ferenc-féle Kiskáté nyújtott és a mai színvonalon álló stílusban.

De hogy nem szorult ki az egyháztörténelem se, ugyancsak bizonyítja a tanterv, mely önálló tételként írja elő az V. osztályban:

1. Augusztus, 2. Nagy Konstantin, 3.

1. István, 4. Keresztes háborúk, 5. X. Leo, 6. Luther Márton, 7. Zwingli Ulrich, 8. Kálvin János, 9. A reformáció terjedése Magyarországban, 10. A gályarabok, 11. Bocskay István, 12. Bethlen Gábor, 13. A türelmi parancs, 14. A pátens történetét.

A VI. osztályban előírja önálló tárgyként

1. A reformáaió elterjedése hazánkban.

2. A linczi béke, 3. A 30-éves vallásháború, 4. Az 1790/91. törvények, 5. II. Frigyes, 6. A református egyház zsinatai.

Ha pedig megnézzük egyedül engedélyezett történelmi kézikönyvünket, mely ezeket a tételeket szinte túlságos bőséggel s igazán magyar református szellemben és tendenciával adja vissza, lehetetlen azt állítani, hogy az Egyháztörténet kiszorult népiskoláinkból.

Azonban az új tanterv még ennél is többet tesz. Előírja még az ismétlő-iskola első